My world is overturned 2.rész

Sziasztok!

Elhoztuk nektek a második részt is. Köszönjük szépen a hagyott véleményeket :D Jó olvasást!

Minah csillogó szemekkel nézte a kedvenc bandáját a koncerten. Miután véget ért, mindannyian visszatértek az öltözőbe. A srácok fáradtan estek bele a kanapé puha párnáiba. Minah előszedett a szekrényből törölközőket és vizeket, amiket odaadott a fiuknak.

- Wow! Elképesztőek vagyok! Hihetetlenek! Végigcsináltok egy ilyen koncertet és még hülyéskedésre is marad erőtök! - fordult a tagok felé, akik - miközben Minah elpakolta a cuccait - kiszedték maguk alól a párnákat és elkezdtek vele harcolni.

- Miért pakoltad össze a cuccaidat? - kérdezte Aron.

- Nos... Mivel vége a koncertnek nekem haza kéne mennem. Nem igaz?

- De..... DE!

- DE mi? - ült le egy székre Minah érdeklődő tekintettel. 

- Még nem is tudjuk, hogy hogyan juss haza. - mondta Minhyun és egy enyhe mosolyt erőltetett mindenki az arcára.

Minah Rose felpattant a székről, felkapta a cuccait és kiviharzott az öltözőből. A NU'EST-nek hamar elment a kedve és hősnőnk keresésére indultak. Mindenhol keresték. A színpad mögött... A mosdóban... A ruhatárban... Sehol nem találták. Mikor végre megálltak, hogy kifújják magukat, a nagy geniusoknak leesett, hogy hova is mehetett. Azonnal kiszaladtak az épület elé, és ott az egyik oszlopnál meglátták az egyedül ácsorgó lányt.

Odasiettek gyorsan a magányosan álldogáló lányhoz. Minah rájuk sem nézett. A srácok aggódtak. JR maga felé akarta fordítani Minah arcát, de mikor hozzáért a lány egyszerűen csak ellökte magától.

- Ne féljetek, nincs semmi bajom. Hívtam egy taxit az majd hazavisz. A kirándulásból úgyis megmaradt egy kis pénz, az elég ahhoz, hogy hazajussak. Fél óra múlva itt van értem.

- Akkor nincs sok időnk. - mondta szomorúan Ren.

- Mégis mire? - kérdezte meglepődve Minah.

- Erre!

Majd JR átnyújtott egy cetlit neki.

- Ez meg mi?

- Csak nézd meg.

Minah kinyitotta a gondosan összehajtogatott papírt. A skacok telefonszámai voltak rajta. De mielőtt hősnőnk megszólalhatott volna Aron folytatta.

- Ezzel szeretnénk téged arra megkérni, hogy továbbra is tartsd a kapcsolatot velünk. Hogy ez miért is kell? Nos, az első, hogy nagyon jól éreztük magunkat veled. A második, hogy szeretnénk téged megkérni arra, hogy látogass majd el hozzánk és segíts nekünk a zenéd megvalósításában.

Minah alig tudott kipréselni magából egy normális mondatot.

- Most... ugye.... ez.... most komoly? Úgy értem.... ti tényleg... mármint tetszett nektek az alkotásom? - hitetlenkedett főszereplőnk.

- Igen! - erősítették meg mindannyian.

Még beszélgettek ott egy kicsit mire a taxi megérkezett.

- Nos akkor én most már megyek. De nemsokára úgyis találkozunk! Sziasztok!

Mikor elindult, a srácok visszahúzták. Mindegyik egyenként megölelte Minah-t. JR volt az utolsó, aki pluszba még egy puszit is adott - az akkorra már vörösen tündöklő pofikára.

Mikor Rose hazaért, mindent elmesélt a szüleinek.

- És még most is alig hiszem el ezt az egészet. Minden, ami történt olyan volt, mint valami álom.

- Örülünk, hogy ilyen boldog vagy. És annak is, hogy végre más is látta a mi kislányunk hatalmas tehetségét.

- De ugye majd ti is jöttök?

- Nem! - hangzott a határozott válasz.

- Miért?

- Mert ez a TE nagy lehetőséged. Hidd el, nélkülünk is menni fog. Már nagy vagy. Persze a repülőtérre majd kiviszünk téged. Amúgy meg ott lesz a NU'EST, hogy támogasson téged.

- Igaza van édesapádnak kicsim. És tudd, hogy bármi is történjen ott, mi akkor is büszkék leszünk rád.

Majd egy nagy családi ölelés bontakozott ki.

- Szeretlek titeket!

- Mi is szeretünk téged, kincsem!

S újra egymás karjaiba borultak.

Nem kellett csak pár napot várni a hívásra. Megbeszélték, hogy Minaht a szülei felviszik a nagyváros repterére. Ott Minah felszáll az ország keleti részére tartó gépre és majd a leszállónál találkozik a fiúkkal és együtt mennek tovább.

Hamarosan eljött a megbeszélt nap. Minah összepakolta a kis bőröndjét, elköszönt az árvaháztól, a Streel-től és boldog, ám mégis kicsit fájó szívvel elindult.

A reptéren könnyes búcsút vett szüleitől.

- Hiányozni fogtok!

- Te is hiányozni fogsz nekem drágám!

- Ígérd meg nekem, hogy vigyázni fogsz magadra, és ha a fiúk zaklatnak, vagy nem teljesítik az ígéretüket, miszerint nem esik bántódásod, azonnal hívj fel minket, egyből repülőre ülünk és odamegyünk hozzád! Jó?

- Hahaha! Ígérem! De most már mennem kell, mert indul a gépem. Sziasztok! Puszi!

-VIGYÁZZ MAGADRA!

Fent a magasban elszállt a fájdalom. Az ég tisztasága, a felhők puhasága. Minden csodálatos. Csak a boldogság maradt a szívben.

-A felhők olyanok, mint a vattacukor! - kacagott Min.

- Kérem utasainkat, csatolják be a biztonsági övüket. A repülőgép hamarosan leszáll.