Landolás után:
- Vajon hol vannak? Azt beszéltük meg, hogy a találkozóhely a MÖGÖTTED lesz. De az egyáltalán milyen bolt? Na meg, hol is van? Még nem jártam itt soha.
- Khm. Mögötted.
Gondolom, nem kell mondani, hogy kiktől jött a mondat. Viszont! A hatalmas boldogságot a TV-ben és a hangosbemondóban hallott hír fordította a visszájára.
- Egy fontos hír miatt szakítjuk meg adásunkat! Crayis és Shibuya közötti főúton baleset történt. Egy kamion és egy személygépkocsi frontálisan ütközött egymással. A személygépkocsiban 2 személy tartózkodott. A baleset során, mindkettejük életüket veszítették. A kamionos kisebb sérülésekkel megúszta. Az autó rendszáma: PLJ-742. Abban az ügyben, hogy kinek a hibájából történt a baleset, még nyomoz a rendőrség. Kérem, hogy aki közeli kapcsolatban állt az elhunyttal jelentkezzen a Crayis városában található főkapitányságon. És most folytatódjon a megszakított közvetítés.
Minah a földre esett és folyóként ömlöttek a könnyei. Arca leírhatatlan szomorúságot, de legnagyobb mértékben bánatot tükrözött. Bánatot! Hisz megbánta, hogy eljött. "Ha nem tettem volna így, a szüleim még élnének." Hangzott egyre hangosabban és hangosabban a fejében, és mikor már nem bírta mindent kimondott.
- Miért? Minden az én hibám! Ha én nem akartam volna eljönni, vagy ha nem sietek annyira az elindulással, akkor még ők élnének. Minden miattam történt! Miattam haltak meg! Gyilkos vagyok! Miért, miért, miért? Miért történt mindez! Minden az én hibám! - majd egy olyan hatalmasat csapott a földre, ami felsebesítette tenyerét. De ezzel nem elégedett meg. Csak püfölte és püfölte a betont. A kezei remegtek, az egész teste remegett. Ám ő még nem állt le.
- Fezejd be! - kiabált rá JR. - Nem a te hibád! - enyhült meg. Leguggolt és szorosan átölelte az összeroppant lányt. Megfogta, a vértől vörösen tündöklő kezeket, hogy azok már ne tegyenek kárt magukban. - Nem a te hibád! - suttogta és letörölte a könnytől áztatott arcot. Mélyen belenézett a sírástól kidülledt és vörösen pompázó szemekbe. - Figyelj rám. Te erről nem tehetsz. Nyugodj meg. Nem miattad történt. Jó? - majd újra magához szorította Minaht.
Miután Min összeszedte egy kicsit magát, felültek a Crayisba tartó gépre, és elmentek a rendőrségre.
A nap, melynek nem kellett volna ilyen hamar bekövetkeznie. A nap, amely teljes feketeségben telt el. Gyász, szomorúság, s az esőben elmosódó könnycseppek lépkedtek a koromsötét koporsó végső útján. Még az ég is gyászolt, a Nap sem kelt fel.
Két méter, mely szinte semmi, mégis családokat szakít szét. Sötét és hideg, zord és rideg, hol homály uralkodik, s a fény a kopott deszkákon át nem világít. Szomorú pillanat ez, és a halott testek eltűnnek a mélybe. Föld, s fájó könnyek hullanak rá.
Immár a föld színéből kiemelkedő domb felett a pap a sok éve változatlan szöveget mormolja. Majd az utolsó szavak is elhangzanak, s néhány csokor mezei virág hullik a végső nyughelyre.
"Ajkak, mik régen gyönyörű muzsikát zengettek,
nem dalolnak többé."
Elhelyezik a keresztfát, melyen ez áll:
"Itt nyugszik Shin és Amber
Örökké a szívünkben él emléketek."
Elvonul a gyásznép, csak egy árva marad ott, kinek a sírástól vörös szeméből, mint ezernyi gyémánt, hullottak a szülei sírjára a bús könnycseppek.
Kiderült, hogy a baleset mégsem volt baleset. A tettes pedig nem volt más, mint Minah legjobb barátnője. Hogy mi volt az oka? Idézem:
„Ő mindig olyan boldog volt. Nevetett még akkor is mikor egy kagyló felvágta az egész talpát. Pedig akkor még egy üvegszilánkba is belelépett a sérült lábával. Soha nem láttuk sírni. Már nemsokára 16 éves lesz! És egy könnycseppet sem hullatott még! Nem gazdagok. Szakadt, rongyos ruhákban járt. A piszokban éltek. Mégis mindig minden körülmények között vidámak voltak, felhőtlenül nevettek. Hát itt volt már az ideje annak, hogy sírjon!”
- Te őrült Ez lett volna az a nyomós ok? Ezt nem hiszem el! Hiszen te mindent megkaptál! Bár ha jobban belegondolok ez volt a gond. Mindent megkaptál, fent hordtad az orrod a világűrben. Nem volt rajtam kívül se igaz barátod, se törődő szüleid. De persze te csak kihasználtál és most elárultál! Neked nem kellett semmi mást tenned azért, hogy megkapj valamit, csak egy szót mondani. Én nem haragszom rád, annak ellenére, amiket régen tettél velem, és, hogy most miattad veszítettem el a szüleimet.
- Hö? Nem haragszol?
- Nem. Mert neked köszönhetem, hogy jobban megismertem ezt a k-pop csapatot. És miért haragudjak? A börtönben egy idő után a saját lelkiismereted fog bosszút állni helyettem.
Majd felállt, és kiment a szembesítő szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése