My world is overturned 1.rész

Sziasztok!

Amint múlthéten ígértük, most egy hosszabb történet részeit hozzuk el nektek. :D Köszönjük szépen a pipákat, amiket remélhetőleg most is hagyni fogtok. Nos nem is húznám tovább az időtöket. Jó olvasást!

A történetem egy átlagos 15 éves tiniről fog szólni. Főszereplőnket Minah Rosenak hívják és egy kis városban él szüleivel. Van egy barátja, de tudja, hogy ez az egész csak egy érdekbarátság, hiszen a suliban egy szót sem váltanak egymással és a barátja, akit Saroltnak hívnak, csak akkor keresi fel őt, ha szüksége van valamire. Minah egy jó tanuló és nagyon tehetséges is, bár az iskola nem veszi őt észre és nem foglalkozik vele. Az iskola neve Queen, és ahogy a névből is látszik, a gazdag tanulókat előnyben részesítik. Itt nem a tehetség a fontos, hanem a pénz. Történetünk hősnője egy átlagos magasságú, hosszú világosbarna hajú, barna szemű leányzó, aki még nem sejti, hogy a sors mit is szánt neki valójában.

Az egész egy iskolai kiránduláson kezdődött, ahol elment a közeli bódéhoz, hogy vegyen magának egy kis ennivalót.

-Jajj Minah siess már! Meddig várjunk még? - kiabálták neki az osztálytársai és a kísérőtanár.

-Jólvan megyek már!

Majd hirtelen megfordult és futva elindult a társaihoz. Ám ekkor beleütközött valakibe, vagy inkább valakikbe?

-Aú! - pottyant le a földre.

-Elnézést! - hallatszott egy hang és egy kéz indult meg felé segítséget nyújtani.

-Semmi gond én se figyeltem. - majd megfogta a közelében lévő kézfejet.

Mikor jobban felnézett elállt a szava és még lélegzetet sem tudott venni. Nem hitt a szemének.

"Ők hogyan kerülnek ide? És hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy szó szerint beléjük botlok?"

Gondolta magában.

-Nagyon megütötted magad? - hallatszott egy másik hang.

Minah nem tudott válaszolni csak tátott szájjal bámult.

-Ömm.. Hallasz minket? - aggodalmaskodott valaki.

Minah Rose megrázta a fejét és válaszolt.

-Igen, persze! Csak meglepődtem és nagyon sajnálom...

Megfordult és el akart futni, de a kéz mely felsegítette visszafogta.

-Te talán felismertél minket?

Megfordult és az érdeklődő tekintetektől szinte lefagyott. Ám osztálytársai kiabálása feloldotta a jeget és tudott válaszolni.

-Igen! Nagy rajongótok vagyok! De most mennem kell mert ha nem sietek mindenki le fogja késni a vonatot.

A kéz viszont még mindig nem eresztette.

-Akkor nem is jössz a koncertünkre?

-Én el akartam menni, de..... de most már tényleg mennem kell.

Kiszabadította magát a kéz szorításából és megfordult. Megdöbbenten nézett előre.

"Hol vannak? Talán itt hagytak engem? Miért? Merre mentek vajon? Utol tudom még érni őket?"

Nagyot nyelt.

-Talán itt felejtettek? - hangzott el a háta mögül egy kérdés.

-Nem... - viszont a hangján lehetett hallani a félelmet és az elhagyatottságot.

-Gyere velünk!

-Ajj! - fordult meg mérgesen. - Mondtam már, hogy nincs jegyem! A hírességek mindent ilyen nehezen fognak fel?

Az előtte álló emberek megdöbbentek. Még soha senki nem mert ilyet mondani nekik, főleg kiabálva.

- Jegy nélkül is bejöhetsz.

- És mégis hogyan? Ha? Ez nem az a hely ahonnan ti jöttetek!

- Nem is a nézőtérre gondoltam!

- Akkor?

- Bejöhetsz hozzánk hátra a "színfalak" mögé.

- És akkor hogy fogok hazajutni?

- Messze laksz innen?

- Körülbelül 1 és fél óra kocsival. De miért?

- Gyere el velünk és mi majd gondoskodunk a hazajutásodról.

- És ezzel szeretnénk téged kárpótolni az ételért, amit miattunk ejtettél le. - mutatott a földön szétnyomott, régen fánkként tündöklő foltra.

- Akkor elfogadom.

Talán ideje lenne megtudni, hogy kikkel találkoztak.

-Te jó atya ég! El sem hiszem, hogy a NU'EST koncertjén vagyok, méghozzá az öltözőjükben! Áááááá! Ez annyira király! És az is, hogy pont JR segített fel a földről! Egyszerűen imádlak titeket! - hadonászott, visítozott és körbe-körbe rohangált az öltözőben Minah. - Csípjetek meg! - mondta halál komolyan. - Tuti, hogy álmodom!

Majd odanyújtotta a kezét a NU'EST tagok felé. JR viszont eltolta a kis "tappancsokat" miközben ezt mondta:

- Nyugi van! Senki nem fog megcsípni. Ez NEM álom!

- Én megcsíphetem ha akarod! - lökte odébb JR-t a mindig mókás kedvében lévő Minhyun.

- Dehogy is! - rántotta hirtelen vissza a kezét Minah.

Ezen persze egy nagyot nevettek.

- Megbocsátanátok egy percre? Szeretnék hazatelefonálni, hogy minden rendben van és, hogy hol is vagyok.

- Rendben.

Majd a srácok magára hagyták Minah-t. Miután főszereplőnk megbeszélt mindent, elővette a táskájából a féltve őrzött kincsét: egy kis laptopot. Hogy miért is ez a féltve őrzött kincse?

*kopp-kopp*

- Bejöhetünk? - kérdezte Baekho.

- Oh persze! Bocsika, hogy nem szóltam.

- Nahát! Miben mesterkedsz azzal a laptoppal? - kérdezte érdeklődve Ren. Majd mindannyian odahajoltak fölé.

- Ohh! Ez az én féltve őrzött kincsem! - mondta mosolyogva.

- És miért olyan nagy kincs ez? - kételkedtek a fiúk.

- Mindjárt megmutatom.

Minah Rose megnyitott egy alkalmazást és egy mappát a mini gépen.

- Ez az én kis "zenegyáram". Dalokat és szövegeket írok. Látjátok? - mutatta közben a gépen lévő dolgokat.

- És az a videó?

- Koreográfia. Hiszen ha megvan egy szöveg, akkor ahhoz készítek egy megfelelő alapot és egy hozzá illő koreográfiát. Most van is egy készen, amit egy versenyre szánok.

- Versenyre? Milyen versenyre?

- Meghirdettek egy Kezdő-POP -ot, melynek a lényege, hogy kezdő zeneszerzők és szövegírók beküldik a munkájukat, melyeket aztán k-pop bandáknak mutatnak be és ha azoknak valamelyik tetszik, akkor a munka beküldőjét elhívják magukhoz, hogy segítsen az elkészítésben.

- Megnézhetjük?

- Persze!

Majd megmutatta nekik a szöveget, a dalt és a koreográfiát. A tagok teljesen le voltak döbbenve.