Szellem

„Szellem, szellem,szellem”. Annyiszor mondogatták nekem, hogy végül az lettem. Egyik nap, mikor mentem haza az iskolából, úgy kb. 10 éves lehettem akkor, elütött egy kocsi. Mindent láttam. A testem ott feküdt kiterítve a havas betonon. Vérem vörösre festette a friss hópelyheket. Sok ember csak elsétált mellettem. Még a sofőr is elment, aki elütött. Addig nem tudtam, hogy az a hely, ahova születtem ilyen romlott. A testem sokáig ott hevert még. Minden nap végignéztem, ahogy az emberek elsétálnak mellette, mintha ott se lenne. Varjak szálltak testemre és tépték apró kis cafatokra, melyek aztán táplálékként szolgáltak nekik.  Szellemként bejártam a barátaim és ismerőseim otthonát, de senki nem hiányolt. Hát ennyire egyenlő vagyok a levegővel? Mit követtem el? És ha nem hiányzok senkinek, akkor miért lettem szellem? De mindez 6 éve történt. Kutakodtam egy kicsit a könyvtárban, és rájöttem arra, hogy a szellemek azért maradnak ezen a világon, mert van még valami elintéznivaló ügyük. Akárhogy törtem a fejem, nem jöttem rá. Mind a mai napig. A sorsom az, hogy a városban élő romlott embereket a jó útra térítsem. Ezért elterjesztettem egy legendát. A történetet egy régi papírra írtam, régi íróeszközökkel és tintával, hogy hihetőnek tűnjön, majd egy befolyásos embernél helyeztem el. A hír gyorsan terjedt a városban, miszerint:

„ A városban élt egy jómódú lány. Egyik nap, két bűnöző betört a lakásába és álmában megölték. Testét ott hagyták, hogy a pondrók tüntessék el a nyomokat. A lány halála után minden este visszatér a városba, hogy megszabadítsa a gonosz emberektől. Először csak figyelmezteti őket, de ha ezek után sem változtatnak viselkedésükön, akkor olyan módon végez az emberekkel, ahogy vele is tették. Ha a város lakói nem javulnak meg, akkor ez a hely hamarosan egy kopár vidék lesz.”

Sorra adtam le a figyelmeztetéseket. Néha egy leeső váza volt, vagy éppen egy rablás, vagy verekedés helyszínén egy tárgy repülése. Eleinte viccnek vették, majd mikor elkezdett fogyni a népesség, mind a jó útra tértek. Ezután a lelkem végre megnyugodott, és békében szállhattam végső nyughelyemre.