Halálos csók?

Sziasztok!

Meghoztuk a Halálos csók? második felét. Reméljük tetszeni fog, jó olvasást!

- Mi lenne az?
- Hagyd, hogy megéljem a hátralévő napjaimat. Csak az utolsó percben vedd el tőlem az életemet. Még látni akarom a felkelő és lenyugvó Napot. A diadalittas Holdat.
- Hol vannak a szüleid?
- Nem tudom. Mikor az orvos megmondta, hogy mennyi időm maradt még, itt hagytak. De nem bánom. Jó így nekem.
- Te tudod. Nara.
Megfordultam és ott hagytam őt. 4 nap mi? Bárcsak tovább él...  Nem! Mire gondolok? A dolgom az, hogy megöljem! De valamiért nem akarom. Másnap megint elmentem hozzá. Most is a szobában gubbasztott és bámult kifele az ablakon.
- Ma lenne a napja? – kérdezte halkan.
- Nem.
- Akkor minek köszönhetem látogatásodat Mr. Halálangyal?
- Jobb az utolsó napokat mindenféle dolgok kipróbálásával tölteni, mint bent ülni egy szobában és az ablakból nézni a világot. Azért jöttem, hogy felejthetetlenné tegyem ezt az időt számodra. És szólíts csak a nevemen. J-Hope vagyok.
- Köszönöm. J-Hope.
Akaratlanul az arcom pírbe borult. Lehajtottam fejem és intettem neki, hogy kövessen. Egész nap hevesen vert a szívem. Mikor ránéztem csak még vörösebb lettem. A mosolya olyan, mint egy angyalé. Nem akarom, hogy véget érjenek a napjai. Ha egy ilyen lány meghalna, akkor a világ nagyon sokat veszítene. Miért pont nekem kellett őt megkapnom? Vajon mi van, ha nem végzek vele, mikor eljön az idő? Csak elalszik és nem ébred fel? Vagy én is meghalok? Szeretném tudni. De nincs ki választ adjon. A következő három napot vicces és izgalmas dolgokkal zsúfoltuk tele. Bungee-jumping, vidámpark, tűzijáték.
Az utolsó nap. Nem akarom ezt. Eddig mindig imádtam az emberek végső perceit, de most fáj a szívem.
- Azért hoztál ide, ebbe a ligetbe csillagokat nézni, mert ezek az utolsó óráim?
- Igen. – feleltem alig hallhatóan.
- Köszönöm neked a mai napot. És az előző hármat is. Tényleg felejthetetlen emlékeket adtál nekem. Soha nem voltam még ilyen boldog.
Kezét pedig az enyéim mellé csúsztatta. Szinte éreztem az érintését. Minta beleborzongtam volna. A feje fölött a számok pedig minden perccel egyre csak csökkentek. Miért nem tudom megállítani az időt?
- Nézd! Hullócsillag! – mutatott a csillogó égi vászonra.
- Kívánj valamit.
Lecsukta éjfekete hosszú pilláit és elmotyogta szíve legmélyebb kívánságát. 60 másodperc. Addig végzek vele, amíg csukva van a szeme. Ha kinyitná, és akkor kellene, nem tudnék rá nézni.
Egy fekete angyal a csókjával is tud gyilkolni. Talán ez a legkíméletesebb módszer. Közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat az övéivel összekulcsoltam. Éreztem, ahogy egy kósza könnycsepp végigfolyik az arcán. Mikor elváltam tőle, nem hittem a szememnek.
Nara nem halt meg. És eltűntek a feje felől a számok. Már nem láttam a nevét és az életkorát. Hirtelen újra érezni kezdtem a kellemes szellőt és eltűntek a szárnyaim. Éreztem a cseresznyevirágok illatát. Újra ember lettem. Értetlen tekintettel néztem az előttem ülő lányra. Ő csak mosolygott és mélyen a szemembe nézett.
- Valóra vált a kívánságom.
Karjait a nyakam köré fonta és újra összefonódtak ajkaink. Leírhatatlan érzés járta át a testem.
- Szeretlek! Nara.
Suttogtam fülébe és szorosan magamhoz öleltem. Akkor úgy éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk a világon.