Halálos csók?

Sziasztok!

Újra itt vagyunk :D Most is egy kis 2 részes történetet hoztunk el nektek. Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást!

Imádom ezt a melót! Az áldozataim utolsó lélegzetvételei a legszebb muzsika számomra. A megbánó szavak hízelgések füleimnek. Utolsó kívánságok és a szerelmük nevei elhalkuló hangon. A meglepett arcok, mikor az utolsó döfést mérem testükre. Mikor egy hajszálon táncolnak az élet és halál között. Majd az élettelenül földre hulló kéz. A rezzenéstelen test. A megfagyott tekintetek. Minden olyan gyönyörű!

Hogy ki is vagyok? J-Hope. A Halál angyala! Érdekes. A nevem „remény”-t jelent, ezzel ellentétben pedig emberek életét veszem el. A látszat néha csal. Igaz?

Bár rejtély számomra, hogy mégis milyen módon lettem én halálangyal. Mikor még éltem, raboltam és gyilkoltam. Többször voltam már nevelőben és börtönben. Konkrétan nem érdekelt, hogy mi lesz a jövőmmel. Erre tessék. Egyik nap egy kocsi áthajt rajtam, a másik nap pedig fekete ruhában, hatalmas hollófekete szárnyakkal a hátamon ébredek, kezemben pedig egy tőr van, rajta egy számmal. Senki nem látott vagy hallott. Időközben mindent megtudtam. A számok az eddigi áldozataimat jelölik. Látom az emberek feje fölött a nevüket, életkorukat és, hogy mennyi idejük van még. Eleinte kicsit zavaró volt, de már hozzászoktam. Elég vicces.

Szakadó esőben sétálok a következő célpontom felé. Hmm... Egy sikátor. Érdekes hely. A kopott, omladozó falak még izgalmasabbá teszik a vérontást. Vajon játszadozzak egy kicsit vele? Vagy gyorsan végezzek vele? Olyan az arca, mintha érezné a halálát. Rémült. Csodálatos látvány.

-    Hoppá! Zsákutca. – Mondom, mintha hallaná.

-    Tudom, hogy itt vagy halálangyal! Végezni akarsz velem mi? Mutasd magad te gyáva! Olyan emberre rátámadni, aki nem is lát. Férgek!

Kétségbeesett kiáltásai tetézik a gyilkolás vágyamat. Megszorítom tőrömet, majd egy határozott mozdulattal a szívébe szúrom.

-    Tessék! Kérésedre nem hátulról támadtam.

Ördögi kacajom hallatszik, s lábam elé rogy a férfi.

-    12458.-ik áldozat. Gratulálok.

S kirántom testéből fegyveremet. Lassú, komótos léptekkel hagyom ott a tetthelyet. 1 hét múlva kapom a következő melót. Unalmas. Utálok várni. Ilyenkor mindig a környéket járom, hátha összefutok valakivel, akinek már csak pár perce van. Bár én magam nem végezhetek vele, de jó látni mások halálát.

A hollóm! Máris eltelt volna az 1 hét? Na, nézzük ki a következő páciens. Leveszem a lábához rögzített kis papírt, amin egy címet és egy nevet találok.

-    Kiosi Nara. Harlett Street 26. 13-as lakás. Hmm... Szép neve van. De, tuti egy öreg banya.

Itt állok az ajtaja előtt. Valamitől olyan fura érzésem támadt. Mi ez a hangulat? Mintha félnék átlépni a falon. Nem tetszik. Hát... Úgyis kiderül, ha bemegyek.

Mikor beléptem meglepő látvány tárult elém. A lakás fiatalosan volt berendezve. Öreg kanapéra, megviselt fotelekre számítottam. Érdekes. A hálószoba felé vettem az irányt. Lépéseim bizonytalanok voltak. Bent egy hosszú, fekete hajú lány üldögélt magányosan az ágyon.

-    Kiosi Nara. 18 éves. A hátralévő ideje pedig...

-    Szia!

Fordult felém hatalmas mosollyal az arcán. Körbenéztem, de rajtunk kívül nem tartózkodott ott senki.

-    Hahó!

-    Te nekem köszöntél? – lepődtem meg.

-    Ki másnak? – nevette el magát.

-    De én egy...

-    Tudom! Halálangyal vagy.

-    De várj! Te látsz engem? És hallasz is?

-    Igen! – kuncogott újra.

-    De, hogy lehetséges ez?

-    Nem tudom. Csak azt, hogy értem jöttél. Vagyis nem pont értem, hanem az életemért. Az előbb megszakítottam, amit mondani akartál a maradék időmmel kapcsolatban. Mennyi van még? Az orvosok azt mondták, hogy 10 nap. Na?

Közelebb léptem, hogy jobban lássam a számokat. 4 nap. Szomorúan néztem a szemeibe. Kékek voltak. Gyönyörű tengerkék színben pompáztak.

-    Szóval kevesebb van.

Csak bólintottam, helyeselve következtetését.

-    Szép a szárnyad. Ébenfekete. Biztos sok ember életét vetted már el, hogy így néz ki.

A szárnyunk élénksége, erőssége és, hogy milyen dús tollazata van, mind a megölt személyek számától függ.

-    Honnan tudsz ilyen sokat?

-    Olvastam. Amióta meg vannak számlálva a napjaim, elkezdtem olvasgatni a másvilágról. És ott találtam ezt az információt. De, szeretnék kérni tőled valamit.