My world is overturned 9.rész

-Légyszi Lola felvilágosítasz a vezér teendőivel kapcsolatban? – kérlelte Minah őt másnap, mikor elfoglalta helyét a privát szobájában.

-A lényeg, hogy irányítsd a sulit. Ha balhé van, tegyél rendet. Ha valamelyik diákot beviszik a rendőrségre, akkor neked kell elmenni, hogy miért van ott, és ha lehet, akkor neked kell kihozni onnan. De amúgy te döntöd el, hogy mit akarsz csinálni, miért vállalsz felelősséget, és hogy miért nem. Módosíthatod az iskola szabálykönyvét. Adhatsz ki suliszüneti napokat. Még az igit is leválthatod. Bár nem javasolnám, hiszen mindenki szereti a mostanit. A lényeg, hogy NE használd ki őket és NE legyél önfejű. Amit adsz, azt kapsz.

-Akkor, ha felhozom azt, hogy vegyünk részt az ALL IN versenyen, beleegyeznek?

-Kötve hiszem!

-Miért?

-2 vezérrel ezelőtt megpróbálták már. Bár ez úgy 6-7 éve volt. Katasztrófa lett az egész. Van vidi is. Megnézzük?

-Természetesen!

Bekapcsolták az ott lévő TV-t és behelyezték a lejátszóba a poros DVD-t. Tényleg katasztrófa volt úgy egy az egyben. Ám Minah inkább olyan elemző tekintettel nézte végig a régi felvételt. Miután végignézték az iskola bukását, hősnőnk nevetőgörcsöt kapott az ott látottak miatt.

-Na látod? Olyan rossz, hogy szinte már röhejes.

-Ki volt aki ezt az egészet összeállította?

-Egy profi producer. Sokat fizettek neki, mégis csak ennyit hozott ki. Szégyen. De a diákok is igyekezhettek volna. Volt benne egy vékony csajszika, aki simán megtudta volna csinálni azt a kibaszott spárgát.

-Tévedsz.

-Ha?

-Ha nem vetted volna észre, a lánynak be volt dagadva az egyik térde. Szerintem túlhajtották őket, ezért az izmaik feladták. A lánynak pedig megrándulhatott a térde, hiszen ha jobban megnézzük megint, észrevesszük, hogy a gerincével is gond van. Akinek pedig gerincproblémája van, az nehéz, nagy erőfeszítések során tudja csak megcsinálni a spárgát. Erre a lányra viszont rákényszerítették.

-Ezzel arra akarsz célozni, hogy…?

-Hogy mindenkinek más az erőssége. A rendező viszont ezt nem  vette figyelembe. Az a nyurga srác kibaszott jó hátra szaltót tudott volna, ehelyett beállították a piramis aljára, hogy megtartson 2 nála 3-szor nehezebb embert. Az egyik csaj átalakította a saját ruháját. Nagyon jó lett. Vele kellett volna megcsináltatni az összest. Bár ugye ez  rég volt, szóval ők már nem járnak ide. Tehát az első dolgom a diákok megismerése lesz. Na meg annak kiderítése, hogy ki miben jó. És ebben is fogtok segíteni.

-Miért is?

-Mivel ti már egész sok embert ismertek itt. Először velük akarok összebarátkozni. Majd azokkal akik az ő barátuk is és így végül az egész diákkal jóban leszek.

-De azt ugye tudod, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

-Mert?

-Mindenkinél máshogy kell bevágódni. Ahhoz, hogy az egész iskola barátként tekintsen rád, sokoldalúnak, pártatlannak, kegyetlennek, megértőnek és még sok másnak is kell lenned egyszerre.

-Menni fog! Amúgy ahhoz, hogy megváltoztassak valamit a suliszabályzatban, ismernem kell a régit. Hol van?

-Az íróasztalod bal oldalán a legalsó fiókban.

Min kihúzta az említett tárgyat. Egy kis jegyzetfüzet volt benne, ami már eléggé meg volt viselve. Ekkor megszólalt a tanítás kezdetét jelző csengő.

-Uhh… Majd órák után átnézem.

-Miért pont akkor? Te vagy a vezér! Ha nem akarsz, nem kell bemenned. Na meg foghatod arra is, hogy most vagy először a vezéri posztban és ismerkedsz a sulival. Szétnézel a helyen, mert most úgyis nyugi van.

Hősnőnk megfogadta barátja javaslatát, és az egész napot a szabályzat megismerésével és változtatásával töltötte.

-Na mire jutottál Nami?

-Sziasztok! Milyen volt a napotok?

-Szar! – Huppant le Jake az egyik fotelbe.

-És neked Lol?

-Elment. Na muti mit alkottál.

Ha a Főnök odamegy hozzád, te letérdelsz a földre, meghajolsz és addig úgy maradsz, míg Ő azt nem mondja, hogy felállhatsz!  -TÖRÖLVE -

Ha a Főnök beszól neked, te megcsinálsz 100 fekvőtámaszt! -TÖRÖLVE -

Ha a Főnök nem jön suliba, kötelességed valamilyen módon kapcsolatot teremteni vele és megtudni a hiányzása okát. Bocsánatot kérsz és veszel neki egy hatalmas csokoládékból összeállított ajándékkosarat! -TÖRÖLVE -

Ha az iskola veszít valamilyen versenyen, akkor a résztvevőknek kötelességük a Főnök privát szobájában megjelenni és alázatosan 10 korbácsütésért könyörögni! -TÖRÖLVE-

Ha az iskolán kívül bandaharcba keveredik/keverednek és veszítenek, akkor azonnali hatállyal ki van/vannak rúgva! -TÖRÖLVE-

My world is overturned 8.rész

-Mi ez a nyüzsgés skacok?

-Ma van a választás! – Vágta rá izgatottan Jake.

-Siess Minah, ha te is indulni akarsz. – Lökdöste előre a nagy tömegben Lola.

-És te nem akarsz indulni Lol? Neked nagyobb esélyed van. – Érdeklődött hősnőnk.

-Nem-nem. – Rázta meg a fejét. – Nekem elég a tanárság és a tisztelet, de ha akarod, akkor lehetek az alvezéred.

-De még meg sem nyertem!                                                                 

-Minden meg van benned, amire ennek a sulinak szüksége van. És fizikailag is erős vagy. Amúgy sem szeretek verekedni. Egyébként, ha veszítesz és a nép nincs megelégedve a győztessel, akkor az indulóknak ki kell tölteniük egy pályázatot, és a diákok e szerint döntenek. De a lapra nem mesét kell írni, hanem kész tényeket. Mert a győztes pályázatát sokszorosítjuk, kiosztjuk a tanulók között, kitűzzük az iskola minden szegletében és keményen elvárjuk az ott leírtakat, megígérteket. Állj be a sorba, nekem jelenésem van. Drukkolok!

Lola keresztezte ujjat majd a főaula szélén álló magas állványra felment, kezébe dobtak egy mikrofont és belekezdett szövegébe:

-Halló-halló diákok! Mindenki itt van? Mint minden éven, most is eljött a választás napja!

-Hurrá! Ez az!

Mondta az összetódult tömeg.

-Az éven is én vezetem és felügyelem a harcot. Ezen a versenyen a szavam szent! Aki ellenszegül a parancsomnak az megkapja a magáét TŐLEM! Idén is van egy jó pár jelentkező. És köztük, ami elég szokatlan, sok újonc is van. Hát… csak gratulálni tudok a bátorságotokért. DE minden szabály ugyanúgy vonatkozik rátok, mint a régiekre. Mint mindig, most sem vállalunk felelősséget a sérülésekért. 100 szónak is 1 a vége, szóval tisztességes harcot vívjatok.  KEZDŐDJÉK HÁT A CSATA!

Hangos ujjongás és tapsvihar tört ki, majd az aula közepén álló hatalmas valamiről lerántották a leplet.

-Na jelentkezők ez a ti harcteretek. – Mutatott az óriási ketrecre. – A szabályok egyszerűek.

1.       2 ember megy be egyszerre. Őket sorsolás során választjuk ki.

2.       Ha én azt mondom, ÁLLJ, ti befejezitek a küzdelmet.

3.       Ha valaki fel akarja adni harc közben, lengesse meg az oldalára kötött piros kendőt a magasban és kiabálja: FELADOM! HA az ellenfele ez után is támad, az automatikus kizárást von maga után.

-Most, hogy ismertettem ezt veletek, az első páros… Nahát.. az egyik elsősnek nem kedvez a szerencse. Már sajnálom őt. Tehát az első páros: Lee Kioya és a vasgyúró!

Mikor Minah meghallotta, hogy az egyik sorstársa nevét mondták, nagy kő esett le a szívéről. Természetesen a vasgyúró lett a győztes. A harc nem tartott sokáig. Épphogy csak elkezdték.

-Hát igen gyerekek! Ez nem volt meglepő. Na nézzük kik a következők. Minah Rose és a mostani vezér! Remélem ti nem fogjátok ilyen könnyen befejezni és tényleg harcolni fogtok a vezéri címért.

Hősnőnk remegve indult meg a ketrec felé. Az ajtó előtt gyökeret vert a lába. Jake hangja zökkentette vissza a valóságba:

-Sikerülni fog, csak higgy magadban!

-KEZDŐDJÉK A HARC!

-Mivel udvarias vagyok, ezért meg engedem , hogy a hölgy kezdjen.

-Udvarias, vagy csak berezelt és nem tud megmozdulni.

-Ja, mert pont egy ilyen törpe pulyától fogok félni.

-Majd akkor is ezt mondd, mikor elpicsázlak te barom!

-Befejeznétek a  dumát? Vagy csak száj karatézni jöttetek? Ha nem, akkor gyorsan fogjatok hozzá a harchoz, vagy előveszem az ostorom. És csak szólok, hogy újat vettem! Szóval ez már jobban csíp! RAJTA! – hallatszott L szájából ismét a végszó.

Min nem tétovázott sokat. Elkapta Raven kezét, kicsavarta, háton vágta, majd gyomorszájon térdelte.

-Wow! Ez kemény kezdés volt. – tudósított Lol. – Vajon erre mit válaszol a vezérünk?

Raven behúzott egyet áldozatának és egy határozott mozdulattal a ketrec oldalához lökte. Min letörölte szájáról a vért, majd egy gúnyos mosoly kíséretében így szólt:

-Csak ennyit tudsz?

Tudni illik, hogy a főnök nagyon ingerlékeny típus volt. Mérgében nekirontott a tántorgó lánynak és sorra mérte rá ütéseit. Raven megfogta Minah kezét, átlendítette a válla fölött majd teljes erőből földhöz vágta. Tisztán lehetett hallani Min gerincének ropogását.

-Uhh! Ez tuti fájt. Tudod folytatni?

-Naná! – Állt fel határozottan. – Fejezzük ezt be. Kicsit elhúzódott.

Vetett egy gyors gyilkos pillantást prédájára, behúzott neki, oldalon térdelte, könyökét a hátába fúrta és végső döfésként gyomorszájon talpalta a sarokba szorultat.

-Ismerd meg ellenfeled, aztán támadj! Ezt jól jegyezd meg, VOLT vezér!

-Véget ért egy izgalmas harc. A győztese az újonc Minah Rose.

A diákok megdöbbenve nézték a harcosokat. „Egy lány erősebb a nagyra becsült vezérükkel szemben?” Kavargott mindenki fejében a kérdés.

-Mikor valaki legyőzi az előző főmuftit, meg szoktam kérdezni, hogy akar-e még valaki harcolni. Szóval? Van valaki, aki kiáll Rose ellen?

A versenyzők válasza határozott és egyhangú volt.

-Ha így állunk, akkor köszöntsétek az új vezérünket! Minah Rose-t! Gyere ide fel, hogy mindenki hűséget fogadhasson neked.

Min felment Lola mellé az állványra. Mindenki letérdelt és esküre emelte a bal kezét, a jobbat pedig mellkasára helyezte.

„Esküszünk neked új vezérünk, minden szavadnak engedelmeskedünk. Megteszünk mindent, amire kérsz. Akár életünket is feláldozzuk tiédért. Ha mégis ellenszegülnénk parancsoló szavadnak, TE küldj minket a pokol legmélyebb bugyraiba.”

My world is overturned 7.rész

Az első nap. Még mindig megbámulnak.

-Nézzük csak ezt a térképizét. Hmm… Az első órám a 3. épület 2. emeletén a C teremben lesz. Ááá… Akárhogy nézem ezt, nem tudok belőle kijönni. Francba!

Összegyűrte majd földhöz vágta a papírt és elkezdett rajta taposgálni.

-Hé cica! Nyugi van! – Odament hozzá egy fekete hajú, jóképű srác és átkarolta a vállát, majd a fülébe súgta. – Majd én segítek.

-Takarodj a közelemből te perverz barom!

Majd egy barna hajú, műveltnek tűnő, csinos lány behúzott egyet a srácnak, aki ettől felkenődött a falra.

-Normális vagy te banya? – Pattant fel a földről.

-Tán kérsz még egyet?

Lépett oda a lány a fiúhoz. A srác megrázta a fejét és Minah felé fordultak.

-Most pedig kérj tőle bocsánatot! –Nyomta le a csávó fejét.

-Bocsánat!

-Na így már más. Amúgy én Lola Akata vagyok, ez a tökfej itt mellettem pedig Jake. Egy idióta, szóval ne foglalkozz vele.

-Én Minah Rose vagyok. Tudnátok nekem segíteni?

-Persze Nami.

-Nami?

-Igen. A Minah szótagjai felcserélve. Engem hívj nyugodtam Lolának, Lol-nak, L-nek.

-Vagy banyának. – Vágott a szavába Jake. – Ha viszont már itt tartunk, Jake, Jacko, J.

-Vagy vadbarom!

-Hahaha… Ti mindig így civakodtok?

-Nos, akkor körbevezetünk.

Hatalmas az iskola. 3 épületből áll. A középső az 1-es, a bal a 2-es és a jobb természetesen a 3-as. Minden épület 3 emeletes és minden emeleten 3 terem van. Kivéve a középső. A középső 4 emeletes, mert a 4. emeleten van az igazgatói és a vezér privát szobája. És ebből az épületből lehet feljutni a tetőre is. Útközben tájékoztattak arról is, hogy milyen a rendszer, kikkel érdemes barátkozni, kikkel kell vigyázni. A suli klikkjeiről is beszéltek nekem és, hogy hol fogom őket megtalálni, ha segítségre lenne szükségem.

-Mentünk egy kört, de megérte. – Mondta Jake.

-És itt a terem, ahol órád lesz. – Mutatott egy ajtóra Lol.

-Le fog szidni a tanár? Hiszen késtem. – Kérdezte ijedten Minah.

-Nyugi. Ez a tanár nem olyan. És nekem is itt lesz órám.

-És Jake?

-Nekem az 1-es épületben van jelenésem.

-Értem.

-Nah induljunk. – Mondta Lola.

Bementek a terembe. Lola beállt a tanári asztalhoz és hozzákezdett a  „beszédéhez”:

-Sziasztok gyerekek ő itt Minah Rose. – Minah felé fordult. – Kérlek, ülj le az ablak mellé. – Majd visszafordult és folytatta. – Mivel ez egy matek óra, arra a körömlakkra nem lesz szükséged Diana. Hol is fejeztük be?

Az óra úgy ment, mint egy normális tanóra, ami persze fura volt, hisz ide rosszcsontok járnak. Ám Minnek nem ez volt az érdekes része. Tanítás után a főaulában:

-Na? Leszidott a tanár Min? – Kérdezte szarkasztikusan J.

-Ezt miért nem mondtátok? Lola te nem is nézel ki húszon X évesnek.

-Állj- állj- állj! Ki mondta, hogy annyi vagyok? Hm? 16 éves vagyok.

-De akkor hogy-hogy tanítasz?

-Na ez jó kérdés.

-Lol egy lángész! – Jelentette ki Jacko. – De tényleg. Nagyon okos és erős is. Múltéven elment egy egyetemre és 1 év alatt lediplomázott. Ezért tisztelik annyira a diákok. Persze, mint mindenhol itt is van kivétel. De félnek is tőle, mert nagyon erős. Ezért normálisak az óráján. És nagyon jól tanít. Mindennapi példákat hoz fel a sulinkból.

-Jaj ne hízelegj már te törpe. – Állította le őt Lol.

-De ez nem hízelgés, hanem az igazság. Te is tapasztaltad nem? Min!

-Ühüm! Jó tanár vagy.

-És barátnak sem az utolsó. – Tette hozzá Jake.

-Amúgy mihez akarsz kezdeni itt a suliban?

-Hm?

-Úgy értem, hogy mi a célod? Sokan rejtegetik, de vannak „titkos” képességeik?

-Titkos?

-Igen. Van aki nagyon jól énekel, klassz ruhákat készít, sok hangszeren jól játszik, jól táncol, stb.

-Én a suli vezére akarok lenni! – Jelentette ki büszkén.

-Hahaha~ Nagyon vicces vagy Nami.

-Ez nem vicc.

-És mihez akarsz kezdeni, ha az leszel?

-Először is, változtatok a suli rendszerén. Majd megkeresem ezeket a rejtett tehetségű embereket. És ha jól hallottam, akkor van egy ALL IN verseny a suliknak, ahol énekelni, táncolni, zenélni és ruhát tervezni kell. A győztes pedig busás jutalmat kap. A célunk annak a megnyerése lesz.

-Célunk?

-Igen. Az egész suli célja. Most klikkek vannak, de én majd összehozom ezeket, és egy nagy összetartó egységet fog alkotni a diákság.

My world is overturned 6.rész

14 éves voltam. Kicsit hamarabb léptem a lázadó korszakomba, mint a többi tizenéves. Egyik este nem mentem haza, mert a közelben volt egy streetbox. A streetbox egy legális utcai verekedés, ahol a már régen megalakult bandák a nézők, és olyan mebrek harcolnak, akik valamelyikhez csatlakozni szeretnének. Én személy szerint nem akartam egyikhez sem, csak jó mókának tartottam. Mikor odaértem a "válogatás" helyszínére, egy kicsit megijedtem. Mert végülis ez a streetbox a csapatok toborzóeseménye is egyben. Imádtam harcolni akkoriban és egész jó is voltam. Mindig egy szegény táblát akartam kidönteni a helyéről. Beálltam hát a sorba. Mikor már csak egy lépésre voltam az aréna kapujától, megremegtem egy kicsit. Elémnyújtottak egy papírt, amit alá kellett írnom, hogy saját felelősségre megyek be oda, és nem hibáztathatok vagy hibáztathatnak senkit, még akkor sem ha meghalok.

-Na nyomás kisanyám!!!

Hallottam, majd belökött a ketrecbe egy ember. A streetbox egy kegyetlen "verseny" volt. Nem számított, hogy férfi-e vagy nő, gyerek vagy felnőtt. Mind egyre ment: nyersz vagy meghalsz. Az ellenfelem egy magas, hatalmas darab fickó volt. Sajna az erőm nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzem. Inkább kikerültem a támadásait, így ő tett kárt saját magában. Ennek hála győztem. Mikor már vége volt ennek az egésznek, odajött hozzám egy banda, és felajánlották, hogy csatlakozhatok hozzájuk.

-Bocsika srácok, de én ezt nem gondoltam komolyan. És amúgy is. 14 vagyok, suliba járok. Nem tudnék mindig veletek lógni. És a priusz sem hiányzik.

-Mi nem olyanok vagyunk mint a többi. Inkább olyanok vagyunk, mint egy baráti társaság. Elég, ha csak párszor vagy velünk. És te is jól járnál vele!

-Mint például?

-Ha valaki szekál, akkor szólsz nekünk és elintézzük. Persze nem úgy, hogy kinyírjuk vagy megverjük. Vagy bármi baj van szólhatsz nekünk. Mindent elmondhatsz ami a szívedet nyomja. Otthoni problémák, barátok. Olyanok lennénk mint egy második család. Na?

-Okés! De most már megyek, mert reggel van és a szüleim biztos aggódnak.

-Oké. STREEL! 13. sikátor! Este 10! Szia!

-Sziasztok!

Mikor hazamentem, mindent elmondtam otthon, de a szüleim nem voltak rám mérgesek.

-Nem csináltál semmi rosszat kicsim.

-Igaza van édesanyádnak! Nekünk csak az a fontos, hogy boldog légy.

Tehát csatlakoztam a STREEL-hez. Az elején nem voltam olyan sokszor velük, majd egyre többet és többet találkoztunk. Persze a sulit sem mellőztem és a jegyeim sem romlottak. Sőt, még javultak is. Emellett, még megtanítottak olyan dolgokra, amiknek a hasznát most fogom a legjobban venni: szlengek, visszaszólások, önvédelem. Mikor már szépen összekovácsolódtunk, elkezdtünk mozgolódni. Olyanok voltunk, mint egy modern Robin Hood. A gazdagabb emberektől loptunk, és az árvaház, öregek otthona és egyéb intézetek adománygyűjtő ládájába tettük. Egyszer 2 társunk lebukott. Mármint, hogy kiderült, hogy a STREEL mindig adományozik az árvaháznak. Ezután néhány nappal az egyik árva kislány és egy idősebb árva kisfiú eljött a területünkre, és megköszönték az adományokat. És hoztak köszönetképpen nekünk házilag készített kókuszkockát. Mondták, hogy megtartják a titkunkat. Érdekes volt a STREEL, mert bár mindenhol ott hagytuk a jeleinket, mégsem köröztették a bandát.

De sajnos, mint minden jónak, egyszer ennek is vége lesz. Az, aki megölette a szüleimet, feljelentett engem azzal az okkal, hogy én megkíséreltem az ő megölését. Persze erre semmi bizonyítéka nem volt, na meg ugyebár ezt az egészet csak kitalálta. Mivel pénzesek voltak, nem is volt kérdés, hogy rács mögé juttat-e!

-Most mihez akarsz kezdeni? - kérdezte a STREEL vezetője.

-Semmihez... Így is-úgyis veszítek... nincs hatalmam a pénz felett.

Másnap a bíróságon, mikor épp kimondták volna az ítéletet, berontott a második családom, és magukra vállalták az egészet. Mivel nem volt semmi bizonyíték, ezért a beismerő vallomás volt a döntő.

-Nem ő volt. Mi voltunk. És már rég nem a banda tagja. Azt mondta a perelő, hogy ez egy hete volt. És, hogy Minah a STREEL kendőjét viselte a fején. Minah-t 1 hónapja kitettük a bandából, mert sokat nyavalygott, és akkor el is vettük tőle az összes cuccot, ami a bandához kötötte. Már egyszerűen nem bírtuk ez a kiscsajt.

-Srácok... - néztem könnyes szemmel feléjük.

-Igaz ez? Minah Rose.

Ránéztem a megmentőimre, akik bólogattak, hogy mondjam azt, hogy "Igen! -Igaz! Minden úgy történt, ahogy ők mondták"!

-Igen!

A bíró ütött a kalapáccsal. Ütött a STREEL tagok utolsó szabad órája. 2 év szabadságvesztést kaptak. Kint a bíróság előtt:

-Úgy sajnálom srácok.. - bőgtem - minden bajt én hoztam a fejetekre.. Miért nem mondtátok ti is, hogy én voltam?

-Milyen családtag az, aki feldobja a másikat? Na gyere ide öleljünk meg!

Mindenki megölelt, én pedig csak sírtam és sírtam és folyton azt hajtogattam nekik, hogy bocsánat, bocsánat. Mindig volt valaki, aki meglátogatta őket: árvaházból, öregek otthonából. Mindig vittek nekik normális, főtt kaját. Persze én is meglátogattam őket minden nap és vittem nekik édességet, meg amit szerettek. Ahányan voltak, annyiféle étel volt a kedvencük.

Az éven fognak szabadulni. Majd, szeretném őket meglátogatni még ebben az esztendőben.

-Nos ennyi lenne az én kis egy évem története. Így belegondolva nem is olyan szörnyű, csak az a része, amikor miattam ülnek 2 évet.

-Nem te tehetsz róla.

Nyugtatgatták Minah-t a srácok, mikor látták, hogy egy árva kis könnycsepp legördül a gyönyörű pofikán.

My world is overturned 5.rész

Az igazgatóiban:

-Szal be szeretnél iratkozni ebbe a koszfészekbe. Fura. Ilyen jómódúnak tűnő fiatal hölgy még soha nem jelentkezett ide.

-Ezt most bóknak veszem. Szóval megkaphatnám a jelentkezési lapot?

-Jelentkezési lap? Hahaha! Nálunk nincs olyan.

-Akkor hogy dönti el, hogy fel vagyok-e véve vagy sem?

-Az ilyen dolgokról nem én döntök!

-Dehát maga az igazgatónő!

-Igen! De én csak a papírmunkákat végzem el.Ebben a suliban az igi olyan mint egy titkárnő. A főnök pedig a suli vezére. Vagyis az iskola legerősebb diákja... fizikailag. A vezér szava a szent és a döntő!

-Értem... Akkor hol tudok beszélni vele?

-Csak menj ki az irodából! Ti izéé... srácok maradjatok, hogy megbeszéljük a költségeket... vagy azt is a csajszika fogja intézni?

Egymásra néztek mind a hatan, majd Baekho megszólalt:

-Menj Minah! Mi majd ezt elintézzük.

-Köszi skacok!

Majd kiment az irodából.Ahogy kilépett a folyosóra, előtte állt egy tőle egy fejjel magasabb, rövid, fekete hajú, nyakán egy koponyás tetkóval feszítő srác, akinek vagy öt fülcsi volt az egyik fülében.

-Gondolom te vagy a vezér.

-Gondolom te vagy az az elveszett bárányka.

-Nem vagyok elveszve!

-Nagy szád van törpilla... és egész jól elintézted két alattvalómat.

-Ők kezdték... én csak segítséget kértem tőlük!

-Igaz! Nos... fel vagy véve. Általában a fizikai erőt is tesztelni szoktam, de te két elég erős emberemet küldted a padlóra.

-Komolyan? Áááááá! Kösziiii!

Majd megölelte a vezért.

-Upsz! Bocsika! Csak olyan happy vagyok, hogy muszály volt valakit megölelnem.

-Neked aztán van bőr a képeden! Nos, most, hogy így a suli diákja vagy, remélem indulsz majd a vezér címért... de addig is, ha szekálnak, mondd azt, hogy a főnök védelmét élvezed.

-Nem fogom olyannak a védelmét elfogadni, akit hamarosan legyőzök!

-Hmm... azt majd meglátjuk… majd még tuti összefutunk… addig is csáó!

-Csocseszka!

Ezután jöttek ki a tagok az igitől. Min szomorú fejet vágott.

-Mi a gond? - kérdezték tőle - Nem vett fel?

Minah Rose nem válaszolt egyből, majd hirtelen a tagok nyakába ugrott:

-Felvettek, felvettek! Felvetteeeeeeeek!!!

-Gratulálunk!

-Mi mindent elintéztünk az igivel... és kifizettük az ez évi tandíjadat, szóval jó lenne ha nem rúgatnád ki magad vagy veretnéd szét úgy magad, hogy a kórházi ágy legyen a legjobb barátod.

Otthon:

-Na és mik a terveid így, hogy már diák vagy?

-Én leszek a vezérük és megváltoztatom az iskola szellemiségét és az épület állapotát!

Mondta Minah halál komolyan, mire a fiuk a földön fetrengve elkezdtek nevetni.

-Jajj! Ne csináljátok már!

A tagok nagy nehezen ülőpozícióba vágták magukat.

-Várjunk... Te ezt most komolyan gondoltad?

-Igen!

-De miért akarod megváltoztatni? Miért nem jó így, ahogy van?

-Ti nem voltatok kint, mikor én a mostani vezérrel beszéltem. Úgy beszélt, mintha ő lenne a legnagyobb úr az egész világon, és a suli diákjait csak tárgyaknak tekinti, amik követik az ő idióta parancsait. Ezek a gyerekek pedig elfogadják, ahogy velük bánnak. Az egy dolog, hogy nem valami angyalok, de attól ők ugyanolyan élő emberek és vannak jogaik. Leszarom, hogy ez egy bűnözősuli. Azért szeretnék a vezérük lenni, mert gondolom ha más kerülne a magasabb pozícióba, akkor az nem cselekedne másképpen.

-Biztos, hogy nem jogi suliba kellene járnod?

-Hahaha! Ez a legjobb suli, ami a világon van!

-De ahogy az igitől mi megtudtuk, rendesen verekedni kell azért, hogy te irányítsd az iskolát.

-Ja! Meg azt is mondta, hogy ilyen fiatal lány még soha nem volt vezér. Nem is inkább az, hogy fiatal, hanem, hogy LÁNY!

-Akkor most én egy kivétel leszek!

-És hogy fogod legyőzni?

-Természetesen erővel! Hiszen mondtam, hogy van egy év, amit nektek tiszta homály fed.

-Ha már itt tartunk... Elmesélhetnéd, hogy mi is volt akkor.

Minah nagyot sóhajtott.

-Úgysem titkolhatom örökké... A fehér liliomnak is fekete az árnyéka… Az egész úgy kezdődött, hogy...

My world is overturned 4.rész

 Most pedig ugorjunk kicsit a történetben. Koreában vagyunk a NU’EST házában. Ez egy átlagos házikó, hatalmas hátsó udvarral, ahol két  közepes méretű kutyus őrzi a rendet. Lessie és Minnie. Ha belépsz az első ajtón egy kisebb előtér fogad cipős polccal és fogassal. Ha beljebb megyünk, egy nagy nappaliban találjuk magunkat. Ebből a helyiségből 3 szoba és egy konyha nyílik. Az egyik szobában Ren és JR tanyázik. A másikban Baekho, Aron és Minhyun ágya található. A harmadik Minah Rose saját kuckója. Az egész szoba az övé. Ha besétálunk a konyhába, akkor egy folyosó is fogad bennünket, ami először egy fürdőszobához, majd a hátsó ajtóhoz vezet.

-És mit szeretnél csinálni, most, hogy így hivatalosan is velünk laksz?

-Iskolát akarok keresni és mellette lehet, hogy munkát is vállalok. De ezt, mármint a munkát, azt majd 2 év múlva gondoltam.

-Minek? Mi kapunk eleget, szóval.

-Nem élősködhetek rajtatok örökké. És a sulit is fizetni kellesz.

-Azért ne aggódj. Mi fizetjük majd a tandíjadat.

-Az okés. Az elején. De később, mikor már vállalhatok munkát, mindent vissza fogok nektek fizetni. Minden egyes centet.

-Bolond egy lány vagy, azt ugye tudod?

-Bolondoké a világ!

Vágta rá nevetve Minah.

-De miért pont az a suli? - értetlenkedett JR.

-Igen! Miért pont a Margaret bűnözősuli? - értett egyet vele Ren.

-Már vagy egymilliószor elmondtam nektek az okát! Az a legolcsóbb iskola a környéken. És nekem nagyon tetszik a rendszere.

-De mondtuk neked, hogy ne az árral foglalkozz. Még a legelitebb intézményt is el tudjuk neked intézni!!

-Ja! Meg ahogy eddig megismertünk téged, úgy jött le ez az egész, hogy bár nagyon ügyes okos vagy, de ha belépsz abba az épületbe máris péppé vernek téged, vagy éppen megerőszakolnak. Mi pedig megígértük a szüleidnek - nyugodjanak békében - hogy vigyázni fogunk rád!

JR közelebb lépett Min-hez és rátette a kezét a lány vállára. Minah azonban lelökte magáról a gyengéd kezeket és kiabálni kezdett:

-Ebbe ne keverdd bele a szüleimet te érzéketlen bunkó!!! És amúgy is. Mit tudtok ti rólam? Ha? Válaszoljatok!!! Semmit! Ti nem tudtok rólam semmit! Főleg arról a bizonyos egy évről. - Beviharzott a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót és a többi mondandóját a kis "kuckójából" adta a fiúk tudtára. - Nem érdekel, hogy mit mondotok vagy gondoltok!!!  Akkor is elmegyek holnap abba a suliba és leadom a jelentkezésemet. És ha nem akarjátok majd fizetni a tandíjat, akkor keresek valami munkát! Téma lezárva! Császtok!!!

Majd begubózott puha, kényelmes ágyneműjébe. Hallotta a takaróján keresztül, ahogy a NU'EST veszekszik, és azt beszélik, hogy nem fogják fizetni neki atandíjat.

-Engem nem érdekel ha meggebed a munkájában és szarráverik a suliban. Akkor sem fogok segíteni neki! Esetleg, ha térden állva könyörög.

-Jaj, nyugodjatok már meg! Biztos nem gondolta komolyan a dolgokat. - Nyugtatta Ren a többieket. - Ez is csak valami kamaszkori lázadás. Viszont kíváncsi lennék arra, hogy mi a franc volt az a "bizonyos egy év" dolog.

-Ha lenyugszik, akkor rákérdezünk erre a témára!

-Jaja! Remélem nem fogja terelni a szót és normálisan beszámol nekünk róla.

Mikor mindenki elindult aludni, mindegyiknek a nyugalom tükröződött az arcán, ám legbelül mindnyájan feldúltak voltak.

Másnap Minah természetesen elment a Margaret bűnöző suliba. A NU'EST

tagok nindzsaként követték őt. Mikor Min megjelent az ajtóban minden szem rászegeződött.

-Nahát! Ki az a pipike ott?

-Wow! Mindjárt felfalom. Cukorbogyóka!

-Stipistopp az enyém!!

Hangzottak a perverznél perverzebb megjegyzések.

Minah ezeket figyelmen kívül hagyva belépett a hosszú folyosóra és odasétált egy csapat fiúhoz.  Közben persze szinte érezte magán, ahogy a srácok és csajok egyaránt végigmérik, és megjegyzéseket tesznek rá.

-Nocsak-nocsak! A fehérbárány bemerészkedett a farkasok közé.-mondta az egyik srác.

-Milyen kis naiv lányka vagy te, hogy így védtelenül besétálsz ide! Hisz gondolom hallottál már a suliról egysmást! -mondta a másik.

-Wow! Köszike a kedves megjegyzéseket srácok. Nem vagyok naiv se védtelen. Meg tudom védeni magam! Ne tévesszen meg titeket a külső. Tudjátok: "A báránybőrbe bújt farkas"!

-Akkor teszteljünk téged egy kicsit!

Megfogta, hozzányomta Minah-t a falhoz és elkezdte tapizni. Mikor a srác keze már a combján járt ezt mondta:

-Akkor most forduljon a kocka!

Majd egy mozdulattal megfogta a fiú kezét és arccal a falhoz nyomta.

-Na? Még mindig szeretnél tesztelni?

-N-ne-nem! - nyögte ki a diák.

Minah engedett a szorításából, de még mindig a fal felé tartotta a fiú fejét.

-Most pedig kérj bocsánatot!

-Csak szeretnéd! Amúgy is TE kezdtél ki velünk!

Rose hozzávágta a srácot a falhoz, majd elengedte, az pedig leesett a földre.

-Azt sem tudod, hogy miért kell bocsánatot kérned!-mondta lenézően.

-Cöhh... -köpött egyet a földön ülő.

-Nem mutatkoztatok be!

Erre mind a három student elkezdett nevetni.

-Méghogy bemutatkozni! Jól vagy te? Ez egy bűnöző suli! És amúgy is. Hölgyeké az elsőbbség!

-Nahát! Hirtelen milyen udvariasak lettetek! Persze az előbb, mikor perverz módon elkezdtél tapizni nem voltál valami jó modorú! Na, mindegy. Segítetek akkor nekem? Amúgy Minah Rose vagyok!

-Hmm.. Merész kiscsaj vagy azt meg kell hagyni. Nos, miben segíthetünk?

-Szeretnék találkozni az igazgatónővel. DE előtte. Hé NUEST gyertek csak ide!!

Majd az ajtó felé fordult, aminek az egyik szélénél Ren, Baekho, Jr, Minhyun és Aron feje kukucskált egy "álruhában". A skacok odasétáltak, de persze útközben róluk is elhangzott néhány megjegyzés és jól végigmérték őket. Főleg a csajok. Még sorsot is vetettek, hogy ki kire fog majd rámozdulni. Mikor odaértek az "én tudtam, hogy ez lesz" mosollyal ragyogó lányhoz:

-Ti komolyan azt hittétek, hogy nem foglak észrevenni titeket? Már a ház elhagyása után tudtam, hogy követni fogtok és követtek is engem. Mondtam, hogy még nem tudtok rólam szinte semmit! - majd visszafordult a sulis bandához - Na szóval. Merre is találom az igazgatóit?

-Továbbmész a folyosón, elérsz az aulába, ott a fekete szekrény melletti lépcsőn felmész és balra az első ajtó. Azt hiszem, hogy a tábla még rajta is van. Ja nem. Várj. Most szaladtak le vele azok a srácok.

-Köszi az útbaigazítást! Sziasztok! Még találkozni fogunk!

-Remélem. Sziasztok. -köszöntek el a diákok. - Amúgy én Kai vagyok, ők pedig Johan és Kyle.

My world is overturned 3.rész

Landolás után:
- Vajon hol vannak? Azt beszéltük meg, hogy a találkozóhely a MÖGÖTTED lesz. De az egyáltalán milyen bolt? Na meg, hol is van? Még nem jártam itt soha.
- Khm. Mögötted.
Gondolom, nem kell mondani, hogy kiktől jött a mondat. Viszont! A hatalmas boldogságot a TV-ben és a hangosbemondóban hallott hír fordította a visszájára.
- Egy fontos hír miatt szakítjuk meg adásunkat! Crayis és Shibuya közötti főúton baleset történt. Egy kamion és egy személygépkocsi frontálisan ütközött egymással. A személygépkocsiban 2 személy tartózkodott. A baleset során, mindkettejük életüket veszítették. A kamionos kisebb sérülésekkel megúszta. Az autó rendszáma: PLJ-742. Abban az ügyben, hogy kinek a hibájából történt a baleset, még nyomoz a rendőrség. Kérem, hogy aki közeli kapcsolatban állt az elhunyttal jelentkezzen a Crayis városában található főkapitányságon. És most folytatódjon a megszakított közvetítés.
Minah a földre esett és folyóként ömlöttek a könnyei. Arca leírhatatlan szomorúságot, de legnagyobb mértékben bánatot tükrözött. Bánatot! Hisz megbánta, hogy eljött. "Ha nem tettem volna így, a szüleim még élnének." Hangzott egyre hangosabban és hangosabban a fejében, és mikor már nem bírta mindent kimondott.
- Miért? Minden az én hibám! Ha én nem akartam volna eljönni, vagy ha nem sietek annyira az elindulással, akkor még ők élnének. Minden miattam történt! Miattam haltak meg! Gyilkos vagyok! Miért, miért, miért? Miért történt mindez! Minden az én hibám! - majd egy olyan hatalmasat csapott a földre, ami felsebesítette tenyerét. De ezzel nem elégedett meg. Csak püfölte és püfölte a betont. A kezei remegtek, az egész teste remegett. Ám ő még nem állt le.
- Fezejd be! - kiabált rá JR. - Nem a te hibád! - enyhült meg. Leguggolt és szorosan átölelte az összeroppant lányt. Megfogta, a vértől vörösen tündöklő kezeket, hogy azok már ne tegyenek kárt magukban. - Nem a te hibád! - suttogta és letörölte a könnytől áztatott arcot. Mélyen belenézett a sírástól kidülledt és vörösen pompázó szemekbe. - Figyelj rám. Te erről nem tehetsz. Nyugodj meg. Nem miattad történt. Jó? - majd újra magához szorította Minaht.
Miután Min összeszedte egy kicsit magát, felültek a Crayisba tartó gépre, és elmentek a rendőrségre.

A nap, melynek nem kellett volna ilyen hamar bekövetkeznie. A nap, amely teljes feketeségben telt el. Gyász, szomorúság, s az esőben elmosódó könnycseppek lépkedtek a koromsötét koporsó végső útján. Még az ég is gyászolt, a Nap sem kelt fel.
Két méter, mely szinte semmi, mégis családokat szakít szét. Sötét és hideg, zord és rideg, hol homály uralkodik, s a fény a kopott deszkákon át nem világít. Szomorú pillanat ez, és a halott testek eltűnnek a mélybe. Föld, s fájó könnyek hullanak rá.
Immár a föld színéből kiemelkedő domb felett a pap a sok éve változatlan szöveget mormolja.  Majd az utolsó szavak is elhangzanak, s néhány csokor mezei virág hullik a végső nyughelyre.
"Ajkak, mik régen gyönyörű muzsikát zengettek,
nem dalolnak többé."
Elhelyezik a keresztfát, melyen ez áll:
"Itt nyugszik Shin és Amber
Örökké a szívünkben él emléketek."
Elvonul a gyásznép, csak egy árva marad ott, kinek a sírástól vörös szeméből, mint ezernyi gyémánt, hullottak a szülei sírjára a bús könnycseppek.


Kiderült, hogy a baleset mégsem volt baleset. A tettes pedig nem volt más, mint Minah legjobb barátnője. Hogy mi volt az oka? Idézem:
„Ő mindig olyan boldog volt. Nevetett még akkor is mikor egy kagyló felvágta az egész talpát. Pedig akkor még egy üvegszilánkba is belelépett a sérült lábával. Soha nem láttuk sírni. Már nemsokára 16 éves lesz! És egy könnycseppet sem hullatott még! Nem gazdagok. Szakadt, rongyos ruhákban járt. A piszokban éltek. Mégis mindig minden körülmények között vidámak voltak, felhőtlenül nevettek. Hát itt volt már az ideje annak, hogy sírjon!”
-  Te őrült Ez lett volna az a nyomós ok? Ezt nem hiszem el! Hiszen te mindent megkaptál! Bár ha jobban belegondolok ez volt a gond. Mindent megkaptál, fent hordtad az orrod a világűrben. Nem volt rajtam kívül se igaz barátod, se törődő szüleid. De persze te csak kihasználtál és most elárultál! Neked nem kellett semmi mást tenned azért, hogy megkapj valamit, csak egy szót mondani. Én nem haragszom rád, annak ellenére, amiket régen tettél velem, és, hogy most miattad veszítettem el a szüleimet.
- Hö? Nem haragszol?
- Nem. Mert neked köszönhetem, hogy jobban megismertem ezt a k-pop csapatot. És miért haragudjak? A börtönben egy idő után a saját lelkiismereted fog bosszút állni helyettem.
Majd felállt, és kiment a szembesítő szobából.

My world is overturned 2.rész

Sziasztok!

Elhoztuk nektek a második részt is. Köszönjük szépen a hagyott véleményeket :D Jó olvasást!

Minah csillogó szemekkel nézte a kedvenc bandáját a koncerten. Miután véget ért, mindannyian visszatértek az öltözőbe. A srácok fáradtan estek bele a kanapé puha párnáiba. Minah előszedett a szekrényből törölközőket és vizeket, amiket odaadott a fiuknak.

- Wow! Elképesztőek vagyok! Hihetetlenek! Végigcsináltok egy ilyen koncertet és még hülyéskedésre is marad erőtök! - fordult a tagok felé, akik - miközben Minah elpakolta a cuccait - kiszedték maguk alól a párnákat és elkezdtek vele harcolni.

- Miért pakoltad össze a cuccaidat? - kérdezte Aron.

- Nos... Mivel vége a koncertnek nekem haza kéne mennem. Nem igaz?

- De..... DE!

- DE mi? - ült le egy székre Minah érdeklődő tekintettel. 

- Még nem is tudjuk, hogy hogyan juss haza. - mondta Minhyun és egy enyhe mosolyt erőltetett mindenki az arcára.

Minah Rose felpattant a székről, felkapta a cuccait és kiviharzott az öltözőből. A NU'EST-nek hamar elment a kedve és hősnőnk keresésére indultak. Mindenhol keresték. A színpad mögött... A mosdóban... A ruhatárban... Sehol nem találták. Mikor végre megálltak, hogy kifújják magukat, a nagy geniusoknak leesett, hogy hova is mehetett. Azonnal kiszaladtak az épület elé, és ott az egyik oszlopnál meglátták az egyedül ácsorgó lányt.

Odasiettek gyorsan a magányosan álldogáló lányhoz. Minah rájuk sem nézett. A srácok aggódtak. JR maga felé akarta fordítani Minah arcát, de mikor hozzáért a lány egyszerűen csak ellökte magától.

- Ne féljetek, nincs semmi bajom. Hívtam egy taxit az majd hazavisz. A kirándulásból úgyis megmaradt egy kis pénz, az elég ahhoz, hogy hazajussak. Fél óra múlva itt van értem.

- Akkor nincs sok időnk. - mondta szomorúan Ren.

- Mégis mire? - kérdezte meglepődve Minah.

- Erre!

Majd JR átnyújtott egy cetlit neki.

- Ez meg mi?

- Csak nézd meg.

Minah kinyitotta a gondosan összehajtogatott papírt. A skacok telefonszámai voltak rajta. De mielőtt hősnőnk megszólalhatott volna Aron folytatta.

- Ezzel szeretnénk téged arra megkérni, hogy továbbra is tartsd a kapcsolatot velünk. Hogy ez miért is kell? Nos, az első, hogy nagyon jól éreztük magunkat veled. A második, hogy szeretnénk téged megkérni arra, hogy látogass majd el hozzánk és segíts nekünk a zenéd megvalósításában.

Minah alig tudott kipréselni magából egy normális mondatot.

- Most... ugye.... ez.... most komoly? Úgy értem.... ti tényleg... mármint tetszett nektek az alkotásom? - hitetlenkedett főszereplőnk.

- Igen! - erősítették meg mindannyian.

Még beszélgettek ott egy kicsit mire a taxi megérkezett.

- Nos akkor én most már megyek. De nemsokára úgyis találkozunk! Sziasztok!

Mikor elindult, a srácok visszahúzták. Mindegyik egyenként megölelte Minah-t. JR volt az utolsó, aki pluszba még egy puszit is adott - az akkorra már vörösen tündöklő pofikára.

Mikor Rose hazaért, mindent elmesélt a szüleinek.

- És még most is alig hiszem el ezt az egészet. Minden, ami történt olyan volt, mint valami álom.

- Örülünk, hogy ilyen boldog vagy. És annak is, hogy végre más is látta a mi kislányunk hatalmas tehetségét.

- De ugye majd ti is jöttök?

- Nem! - hangzott a határozott válasz.

- Miért?

- Mert ez a TE nagy lehetőséged. Hidd el, nélkülünk is menni fog. Már nagy vagy. Persze a repülőtérre majd kiviszünk téged. Amúgy meg ott lesz a NU'EST, hogy támogasson téged.

- Igaza van édesapádnak kicsim. És tudd, hogy bármi is történjen ott, mi akkor is büszkék leszünk rád.

Majd egy nagy családi ölelés bontakozott ki.

- Szeretlek titeket!

- Mi is szeretünk téged, kincsem!

S újra egymás karjaiba borultak.

Nem kellett csak pár napot várni a hívásra. Megbeszélték, hogy Minaht a szülei felviszik a nagyváros repterére. Ott Minah felszáll az ország keleti részére tartó gépre és majd a leszállónál találkozik a fiúkkal és együtt mennek tovább.

Hamarosan eljött a megbeszélt nap. Minah összepakolta a kis bőröndjét, elköszönt az árvaháztól, a Streel-től és boldog, ám mégis kicsit fájó szívvel elindult.

A reptéren könnyes búcsút vett szüleitől.

- Hiányozni fogtok!

- Te is hiányozni fogsz nekem drágám!

- Ígérd meg nekem, hogy vigyázni fogsz magadra, és ha a fiúk zaklatnak, vagy nem teljesítik az ígéretüket, miszerint nem esik bántódásod, azonnal hívj fel minket, egyből repülőre ülünk és odamegyünk hozzád! Jó?

- Hahaha! Ígérem! De most már mennem kell, mert indul a gépem. Sziasztok! Puszi!

-VIGYÁZZ MAGADRA!

Fent a magasban elszállt a fájdalom. Az ég tisztasága, a felhők puhasága. Minden csodálatos. Csak a boldogság maradt a szívben.

-A felhők olyanok, mint a vattacukor! - kacagott Min.

- Kérem utasainkat, csatolják be a biztonsági övüket. A repülőgép hamarosan leszáll.