My world is overturned 6.rész

14 éves voltam. Kicsit hamarabb léptem a lázadó korszakomba, mint a többi tizenéves. Egyik este nem mentem haza, mert a közelben volt egy streetbox. A streetbox egy legális utcai verekedés, ahol a már régen megalakult bandák a nézők, és olyan mebrek harcolnak, akik valamelyikhez csatlakozni szeretnének. Én személy szerint nem akartam egyikhez sem, csak jó mókának tartottam. Mikor odaértem a "válogatás" helyszínére, egy kicsit megijedtem. Mert végülis ez a streetbox a csapatok toborzóeseménye is egyben. Imádtam harcolni akkoriban és egész jó is voltam. Mindig egy szegény táblát akartam kidönteni a helyéről. Beálltam hát a sorba. Mikor már csak egy lépésre voltam az aréna kapujától, megremegtem egy kicsit. Elémnyújtottak egy papírt, amit alá kellett írnom, hogy saját felelősségre megyek be oda, és nem hibáztathatok vagy hibáztathatnak senkit, még akkor sem ha meghalok.

-Na nyomás kisanyám!!!

Hallottam, majd belökött a ketrecbe egy ember. A streetbox egy kegyetlen "verseny" volt. Nem számított, hogy férfi-e vagy nő, gyerek vagy felnőtt. Mind egyre ment: nyersz vagy meghalsz. Az ellenfelem egy magas, hatalmas darab fickó volt. Sajna az erőm nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzem. Inkább kikerültem a támadásait, így ő tett kárt saját magában. Ennek hála győztem. Mikor már vége volt ennek az egésznek, odajött hozzám egy banda, és felajánlották, hogy csatlakozhatok hozzájuk.

-Bocsika srácok, de én ezt nem gondoltam komolyan. És amúgy is. 14 vagyok, suliba járok. Nem tudnék mindig veletek lógni. És a priusz sem hiányzik.

-Mi nem olyanok vagyunk mint a többi. Inkább olyanok vagyunk, mint egy baráti társaság. Elég, ha csak párszor vagy velünk. És te is jól járnál vele!

-Mint például?

-Ha valaki szekál, akkor szólsz nekünk és elintézzük. Persze nem úgy, hogy kinyírjuk vagy megverjük. Vagy bármi baj van szólhatsz nekünk. Mindent elmondhatsz ami a szívedet nyomja. Otthoni problémák, barátok. Olyanok lennénk mint egy második család. Na?

-Okés! De most már megyek, mert reggel van és a szüleim biztos aggódnak.

-Oké. STREEL! 13. sikátor! Este 10! Szia!

-Sziasztok!

Mikor hazamentem, mindent elmondtam otthon, de a szüleim nem voltak rám mérgesek.

-Nem csináltál semmi rosszat kicsim.

-Igaza van édesanyádnak! Nekünk csak az a fontos, hogy boldog légy.

Tehát csatlakoztam a STREEL-hez. Az elején nem voltam olyan sokszor velük, majd egyre többet és többet találkoztunk. Persze a sulit sem mellőztem és a jegyeim sem romlottak. Sőt, még javultak is. Emellett, még megtanítottak olyan dolgokra, amiknek a hasznát most fogom a legjobban venni: szlengek, visszaszólások, önvédelem. Mikor már szépen összekovácsolódtunk, elkezdtünk mozgolódni. Olyanok voltunk, mint egy modern Robin Hood. A gazdagabb emberektől loptunk, és az árvaház, öregek otthona és egyéb intézetek adománygyűjtő ládájába tettük. Egyszer 2 társunk lebukott. Mármint, hogy kiderült, hogy a STREEL mindig adományozik az árvaháznak. Ezután néhány nappal az egyik árva kislány és egy idősebb árva kisfiú eljött a területünkre, és megköszönték az adományokat. És hoztak köszönetképpen nekünk házilag készített kókuszkockát. Mondták, hogy megtartják a titkunkat. Érdekes volt a STREEL, mert bár mindenhol ott hagytuk a jeleinket, mégsem köröztették a bandát.

De sajnos, mint minden jónak, egyszer ennek is vége lesz. Az, aki megölette a szüleimet, feljelentett engem azzal az okkal, hogy én megkíséreltem az ő megölését. Persze erre semmi bizonyítéka nem volt, na meg ugyebár ezt az egészet csak kitalálta. Mivel pénzesek voltak, nem is volt kérdés, hogy rács mögé juttat-e!

-Most mihez akarsz kezdeni? - kérdezte a STREEL vezetője.

-Semmihez... Így is-úgyis veszítek... nincs hatalmam a pénz felett.

Másnap a bíróságon, mikor épp kimondták volna az ítéletet, berontott a második családom, és magukra vállalták az egészet. Mivel nem volt semmi bizonyíték, ezért a beismerő vallomás volt a döntő.

-Nem ő volt. Mi voltunk. És már rég nem a banda tagja. Azt mondta a perelő, hogy ez egy hete volt. És, hogy Minah a STREEL kendőjét viselte a fején. Minah-t 1 hónapja kitettük a bandából, mert sokat nyavalygott, és akkor el is vettük tőle az összes cuccot, ami a bandához kötötte. Már egyszerűen nem bírtuk ez a kiscsajt.

-Srácok... - néztem könnyes szemmel feléjük.

-Igaz ez? Minah Rose.

Ránéztem a megmentőimre, akik bólogattak, hogy mondjam azt, hogy "Igen! -Igaz! Minden úgy történt, ahogy ők mondták"!

-Igen!

A bíró ütött a kalapáccsal. Ütött a STREEL tagok utolsó szabad órája. 2 év szabadságvesztést kaptak. Kint a bíróság előtt:

-Úgy sajnálom srácok.. - bőgtem - minden bajt én hoztam a fejetekre.. Miért nem mondtátok ti is, hogy én voltam?

-Milyen családtag az, aki feldobja a másikat? Na gyere ide öleljünk meg!

Mindenki megölelt, én pedig csak sírtam és sírtam és folyton azt hajtogattam nekik, hogy bocsánat, bocsánat. Mindig volt valaki, aki meglátogatta őket: árvaházból, öregek otthonából. Mindig vittek nekik normális, főtt kaját. Persze én is meglátogattam őket minden nap és vittem nekik édességet, meg amit szerettek. Ahányan voltak, annyiféle étel volt a kedvencük.

Az éven fognak szabadulni. Majd, szeretném őket meglátogatni még ebben az esztendőben.

-Nos ennyi lenne az én kis egy évem története. Így belegondolva nem is olyan szörnyű, csak az a része, amikor miattam ülnek 2 évet.

-Nem te tehetsz róla.

Nyugtatgatták Minah-t a srácok, mikor látták, hogy egy árva kis könnycsepp legördül a gyönyörű pofikán.

My world is overturned 5.rész

Az igazgatóiban:

-Szal be szeretnél iratkozni ebbe a koszfészekbe. Fura. Ilyen jómódúnak tűnő fiatal hölgy még soha nem jelentkezett ide.

-Ezt most bóknak veszem. Szóval megkaphatnám a jelentkezési lapot?

-Jelentkezési lap? Hahaha! Nálunk nincs olyan.

-Akkor hogy dönti el, hogy fel vagyok-e véve vagy sem?

-Az ilyen dolgokról nem én döntök!

-Dehát maga az igazgatónő!

-Igen! De én csak a papírmunkákat végzem el.Ebben a suliban az igi olyan mint egy titkárnő. A főnök pedig a suli vezére. Vagyis az iskola legerősebb diákja... fizikailag. A vezér szava a szent és a döntő!

-Értem... Akkor hol tudok beszélni vele?

-Csak menj ki az irodából! Ti izéé... srácok maradjatok, hogy megbeszéljük a költségeket... vagy azt is a csajszika fogja intézni?

Egymásra néztek mind a hatan, majd Baekho megszólalt:

-Menj Minah! Mi majd ezt elintézzük.

-Köszi skacok!

Majd kiment az irodából.Ahogy kilépett a folyosóra, előtte állt egy tőle egy fejjel magasabb, rövid, fekete hajú, nyakán egy koponyás tetkóval feszítő srác, akinek vagy öt fülcsi volt az egyik fülében.

-Gondolom te vagy a vezér.

-Gondolom te vagy az az elveszett bárányka.

-Nem vagyok elveszve!

-Nagy szád van törpilla... és egész jól elintézted két alattvalómat.

-Ők kezdték... én csak segítséget kértem tőlük!

-Igaz! Nos... fel vagy véve. Általában a fizikai erőt is tesztelni szoktam, de te két elég erős emberemet küldted a padlóra.

-Komolyan? Áááááá! Kösziiii!

Majd megölelte a vezért.

-Upsz! Bocsika! Csak olyan happy vagyok, hogy muszály volt valakit megölelnem.

-Neked aztán van bőr a képeden! Nos, most, hogy így a suli diákja vagy, remélem indulsz majd a vezér címért... de addig is, ha szekálnak, mondd azt, hogy a főnök védelmét élvezed.

-Nem fogom olyannak a védelmét elfogadni, akit hamarosan legyőzök!

-Hmm... azt majd meglátjuk… majd még tuti összefutunk… addig is csáó!

-Csocseszka!

Ezután jöttek ki a tagok az igitől. Min szomorú fejet vágott.

-Mi a gond? - kérdezték tőle - Nem vett fel?

Minah Rose nem válaszolt egyből, majd hirtelen a tagok nyakába ugrott:

-Felvettek, felvettek! Felvetteeeeeeeek!!!

-Gratulálunk!

-Mi mindent elintéztünk az igivel... és kifizettük az ez évi tandíjadat, szóval jó lenne ha nem rúgatnád ki magad vagy veretnéd szét úgy magad, hogy a kórházi ágy legyen a legjobb barátod.

Otthon:

-Na és mik a terveid így, hogy már diák vagy?

-Én leszek a vezérük és megváltoztatom az iskola szellemiségét és az épület állapotát!

Mondta Minah halál komolyan, mire a fiuk a földön fetrengve elkezdtek nevetni.

-Jajj! Ne csináljátok már!

A tagok nagy nehezen ülőpozícióba vágták magukat.

-Várjunk... Te ezt most komolyan gondoltad?

-Igen!

-De miért akarod megváltoztatni? Miért nem jó így, ahogy van?

-Ti nem voltatok kint, mikor én a mostani vezérrel beszéltem. Úgy beszélt, mintha ő lenne a legnagyobb úr az egész világon, és a suli diákjait csak tárgyaknak tekinti, amik követik az ő idióta parancsait. Ezek a gyerekek pedig elfogadják, ahogy velük bánnak. Az egy dolog, hogy nem valami angyalok, de attól ők ugyanolyan élő emberek és vannak jogaik. Leszarom, hogy ez egy bűnözősuli. Azért szeretnék a vezérük lenni, mert gondolom ha más kerülne a magasabb pozícióba, akkor az nem cselekedne másképpen.

-Biztos, hogy nem jogi suliba kellene járnod?

-Hahaha! Ez a legjobb suli, ami a világon van!

-De ahogy az igitől mi megtudtuk, rendesen verekedni kell azért, hogy te irányítsd az iskolát.

-Ja! Meg azt is mondta, hogy ilyen fiatal lány még soha nem volt vezér. Nem is inkább az, hogy fiatal, hanem, hogy LÁNY!

-Akkor most én egy kivétel leszek!

-És hogy fogod legyőzni?

-Természetesen erővel! Hiszen mondtam, hogy van egy év, amit nektek tiszta homály fed.

-Ha már itt tartunk... Elmesélhetnéd, hogy mi is volt akkor.

Minah nagyot sóhajtott.

-Úgysem titkolhatom örökké... A fehér liliomnak is fekete az árnyéka… Az egész úgy kezdődött, hogy...

My world is overturned 4.rész

 Most pedig ugorjunk kicsit a történetben. Koreában vagyunk a NU’EST házában. Ez egy átlagos házikó, hatalmas hátsó udvarral, ahol két  közepes méretű kutyus őrzi a rendet. Lessie és Minnie. Ha belépsz az első ajtón egy kisebb előtér fogad cipős polccal és fogassal. Ha beljebb megyünk, egy nagy nappaliban találjuk magunkat. Ebből a helyiségből 3 szoba és egy konyha nyílik. Az egyik szobában Ren és JR tanyázik. A másikban Baekho, Aron és Minhyun ágya található. A harmadik Minah Rose saját kuckója. Az egész szoba az övé. Ha besétálunk a konyhába, akkor egy folyosó is fogad bennünket, ami először egy fürdőszobához, majd a hátsó ajtóhoz vezet.

-És mit szeretnél csinálni, most, hogy így hivatalosan is velünk laksz?

-Iskolát akarok keresni és mellette lehet, hogy munkát is vállalok. De ezt, mármint a munkát, azt majd 2 év múlva gondoltam.

-Minek? Mi kapunk eleget, szóval.

-Nem élősködhetek rajtatok örökké. És a sulit is fizetni kellesz.

-Azért ne aggódj. Mi fizetjük majd a tandíjadat.

-Az okés. Az elején. De később, mikor már vállalhatok munkát, mindent vissza fogok nektek fizetni. Minden egyes centet.

-Bolond egy lány vagy, azt ugye tudod?

-Bolondoké a világ!

Vágta rá nevetve Minah.

-De miért pont az a suli? - értetlenkedett JR.

-Igen! Miért pont a Margaret bűnözősuli? - értett egyet vele Ren.

-Már vagy egymilliószor elmondtam nektek az okát! Az a legolcsóbb iskola a környéken. És nekem nagyon tetszik a rendszere.

-De mondtuk neked, hogy ne az árral foglalkozz. Még a legelitebb intézményt is el tudjuk neked intézni!!

-Ja! Meg ahogy eddig megismertünk téged, úgy jött le ez az egész, hogy bár nagyon ügyes okos vagy, de ha belépsz abba az épületbe máris péppé vernek téged, vagy éppen megerőszakolnak. Mi pedig megígértük a szüleidnek - nyugodjanak békében - hogy vigyázni fogunk rád!

JR közelebb lépett Min-hez és rátette a kezét a lány vállára. Minah azonban lelökte magáról a gyengéd kezeket és kiabálni kezdett:

-Ebbe ne keverdd bele a szüleimet te érzéketlen bunkó!!! És amúgy is. Mit tudtok ti rólam? Ha? Válaszoljatok!!! Semmit! Ti nem tudtok rólam semmit! Főleg arról a bizonyos egy évről. - Beviharzott a szobájába, becsapta maga mögött az ajtót és a többi mondandóját a kis "kuckójából" adta a fiúk tudtára. - Nem érdekel, hogy mit mondotok vagy gondoltok!!!  Akkor is elmegyek holnap abba a suliba és leadom a jelentkezésemet. És ha nem akarjátok majd fizetni a tandíjat, akkor keresek valami munkát! Téma lezárva! Császtok!!!

Majd begubózott puha, kényelmes ágyneműjébe. Hallotta a takaróján keresztül, ahogy a NU'EST veszekszik, és azt beszélik, hogy nem fogják fizetni neki atandíjat.

-Engem nem érdekel ha meggebed a munkájában és szarráverik a suliban. Akkor sem fogok segíteni neki! Esetleg, ha térden állva könyörög.

-Jaj, nyugodjatok már meg! Biztos nem gondolta komolyan a dolgokat. - Nyugtatta Ren a többieket. - Ez is csak valami kamaszkori lázadás. Viszont kíváncsi lennék arra, hogy mi a franc volt az a "bizonyos egy év" dolog.

-Ha lenyugszik, akkor rákérdezünk erre a témára!

-Jaja! Remélem nem fogja terelni a szót és normálisan beszámol nekünk róla.

Mikor mindenki elindult aludni, mindegyiknek a nyugalom tükröződött az arcán, ám legbelül mindnyájan feldúltak voltak.

Másnap Minah természetesen elment a Margaret bűnöző suliba. A NU'EST

tagok nindzsaként követték őt. Mikor Min megjelent az ajtóban minden szem rászegeződött.

-Nahát! Ki az a pipike ott?

-Wow! Mindjárt felfalom. Cukorbogyóka!

-Stipistopp az enyém!!

Hangzottak a perverznél perverzebb megjegyzések.

Minah ezeket figyelmen kívül hagyva belépett a hosszú folyosóra és odasétált egy csapat fiúhoz.  Közben persze szinte érezte magán, ahogy a srácok és csajok egyaránt végigmérik, és megjegyzéseket tesznek rá.

-Nocsak-nocsak! A fehérbárány bemerészkedett a farkasok közé.-mondta az egyik srác.

-Milyen kis naiv lányka vagy te, hogy így védtelenül besétálsz ide! Hisz gondolom hallottál már a suliról egysmást! -mondta a másik.

-Wow! Köszike a kedves megjegyzéseket srácok. Nem vagyok naiv se védtelen. Meg tudom védeni magam! Ne tévesszen meg titeket a külső. Tudjátok: "A báránybőrbe bújt farkas"!

-Akkor teszteljünk téged egy kicsit!

Megfogta, hozzányomta Minah-t a falhoz és elkezdte tapizni. Mikor a srác keze már a combján járt ezt mondta:

-Akkor most forduljon a kocka!

Majd egy mozdulattal megfogta a fiú kezét és arccal a falhoz nyomta.

-Na? Még mindig szeretnél tesztelni?

-N-ne-nem! - nyögte ki a diák.

Minah engedett a szorításából, de még mindig a fal felé tartotta a fiú fejét.

-Most pedig kérj bocsánatot!

-Csak szeretnéd! Amúgy is TE kezdtél ki velünk!

Rose hozzávágta a srácot a falhoz, majd elengedte, az pedig leesett a földre.

-Azt sem tudod, hogy miért kell bocsánatot kérned!-mondta lenézően.

-Cöhh... -köpött egyet a földön ülő.

-Nem mutatkoztatok be!

Erre mind a három student elkezdett nevetni.

-Méghogy bemutatkozni! Jól vagy te? Ez egy bűnöző suli! És amúgy is. Hölgyeké az elsőbbség!

-Nahát! Hirtelen milyen udvariasak lettetek! Persze az előbb, mikor perverz módon elkezdtél tapizni nem voltál valami jó modorú! Na, mindegy. Segítetek akkor nekem? Amúgy Minah Rose vagyok!

-Hmm.. Merész kiscsaj vagy azt meg kell hagyni. Nos, miben segíthetünk?

-Szeretnék találkozni az igazgatónővel. DE előtte. Hé NUEST gyertek csak ide!!

Majd az ajtó felé fordult, aminek az egyik szélénél Ren, Baekho, Jr, Minhyun és Aron feje kukucskált egy "álruhában". A skacok odasétáltak, de persze útközben róluk is elhangzott néhány megjegyzés és jól végigmérték őket. Főleg a csajok. Még sorsot is vetettek, hogy ki kire fog majd rámozdulni. Mikor odaértek az "én tudtam, hogy ez lesz" mosollyal ragyogó lányhoz:

-Ti komolyan azt hittétek, hogy nem foglak észrevenni titeket? Már a ház elhagyása után tudtam, hogy követni fogtok és követtek is engem. Mondtam, hogy még nem tudtok rólam szinte semmit! - majd visszafordult a sulis bandához - Na szóval. Merre is találom az igazgatóit?

-Továbbmész a folyosón, elérsz az aulába, ott a fekete szekrény melletti lépcsőn felmész és balra az első ajtó. Azt hiszem, hogy a tábla még rajta is van. Ja nem. Várj. Most szaladtak le vele azok a srácok.

-Köszi az útbaigazítást! Sziasztok! Még találkozni fogunk!

-Remélem. Sziasztok. -köszöntek el a diákok. - Amúgy én Kai vagyok, ők pedig Johan és Kyle.

My world is overturned 3.rész

Landolás után:
- Vajon hol vannak? Azt beszéltük meg, hogy a találkozóhely a MÖGÖTTED lesz. De az egyáltalán milyen bolt? Na meg, hol is van? Még nem jártam itt soha.
- Khm. Mögötted.
Gondolom, nem kell mondani, hogy kiktől jött a mondat. Viszont! A hatalmas boldogságot a TV-ben és a hangosbemondóban hallott hír fordította a visszájára.
- Egy fontos hír miatt szakítjuk meg adásunkat! Crayis és Shibuya közötti főúton baleset történt. Egy kamion és egy személygépkocsi frontálisan ütközött egymással. A személygépkocsiban 2 személy tartózkodott. A baleset során, mindkettejük életüket veszítették. A kamionos kisebb sérülésekkel megúszta. Az autó rendszáma: PLJ-742. Abban az ügyben, hogy kinek a hibájából történt a baleset, még nyomoz a rendőrség. Kérem, hogy aki közeli kapcsolatban állt az elhunyttal jelentkezzen a Crayis városában található főkapitányságon. És most folytatódjon a megszakított közvetítés.
Minah a földre esett és folyóként ömlöttek a könnyei. Arca leírhatatlan szomorúságot, de legnagyobb mértékben bánatot tükrözött. Bánatot! Hisz megbánta, hogy eljött. "Ha nem tettem volna így, a szüleim még élnének." Hangzott egyre hangosabban és hangosabban a fejében, és mikor már nem bírta mindent kimondott.
- Miért? Minden az én hibám! Ha én nem akartam volna eljönni, vagy ha nem sietek annyira az elindulással, akkor még ők élnének. Minden miattam történt! Miattam haltak meg! Gyilkos vagyok! Miért, miért, miért? Miért történt mindez! Minden az én hibám! - majd egy olyan hatalmasat csapott a földre, ami felsebesítette tenyerét. De ezzel nem elégedett meg. Csak püfölte és püfölte a betont. A kezei remegtek, az egész teste remegett. Ám ő még nem állt le.
- Fezejd be! - kiabált rá JR. - Nem a te hibád! - enyhült meg. Leguggolt és szorosan átölelte az összeroppant lányt. Megfogta, a vértől vörösen tündöklő kezeket, hogy azok már ne tegyenek kárt magukban. - Nem a te hibád! - suttogta és letörölte a könnytől áztatott arcot. Mélyen belenézett a sírástól kidülledt és vörösen pompázó szemekbe. - Figyelj rám. Te erről nem tehetsz. Nyugodj meg. Nem miattad történt. Jó? - majd újra magához szorította Minaht.
Miután Min összeszedte egy kicsit magát, felültek a Crayisba tartó gépre, és elmentek a rendőrségre.

A nap, melynek nem kellett volna ilyen hamar bekövetkeznie. A nap, amely teljes feketeségben telt el. Gyász, szomorúság, s az esőben elmosódó könnycseppek lépkedtek a koromsötét koporsó végső útján. Még az ég is gyászolt, a Nap sem kelt fel.
Két méter, mely szinte semmi, mégis családokat szakít szét. Sötét és hideg, zord és rideg, hol homály uralkodik, s a fény a kopott deszkákon át nem világít. Szomorú pillanat ez, és a halott testek eltűnnek a mélybe. Föld, s fájó könnyek hullanak rá.
Immár a föld színéből kiemelkedő domb felett a pap a sok éve változatlan szöveget mormolja.  Majd az utolsó szavak is elhangzanak, s néhány csokor mezei virág hullik a végső nyughelyre.
"Ajkak, mik régen gyönyörű muzsikát zengettek,
nem dalolnak többé."
Elhelyezik a keresztfát, melyen ez áll:
"Itt nyugszik Shin és Amber
Örökké a szívünkben él emléketek."
Elvonul a gyásznép, csak egy árva marad ott, kinek a sírástól vörös szeméből, mint ezernyi gyémánt, hullottak a szülei sírjára a bús könnycseppek.


Kiderült, hogy a baleset mégsem volt baleset. A tettes pedig nem volt más, mint Minah legjobb barátnője. Hogy mi volt az oka? Idézem:
„Ő mindig olyan boldog volt. Nevetett még akkor is mikor egy kagyló felvágta az egész talpát. Pedig akkor még egy üvegszilánkba is belelépett a sérült lábával. Soha nem láttuk sírni. Már nemsokára 16 éves lesz! És egy könnycseppet sem hullatott még! Nem gazdagok. Szakadt, rongyos ruhákban járt. A piszokban éltek. Mégis mindig minden körülmények között vidámak voltak, felhőtlenül nevettek. Hát itt volt már az ideje annak, hogy sírjon!”
-  Te őrült Ez lett volna az a nyomós ok? Ezt nem hiszem el! Hiszen te mindent megkaptál! Bár ha jobban belegondolok ez volt a gond. Mindent megkaptál, fent hordtad az orrod a világűrben. Nem volt rajtam kívül se igaz barátod, se törődő szüleid. De persze te csak kihasználtál és most elárultál! Neked nem kellett semmi mást tenned azért, hogy megkapj valamit, csak egy szót mondani. Én nem haragszom rád, annak ellenére, amiket régen tettél velem, és, hogy most miattad veszítettem el a szüleimet.
- Hö? Nem haragszol?
- Nem. Mert neked köszönhetem, hogy jobban megismertem ezt a k-pop csapatot. És miért haragudjak? A börtönben egy idő után a saját lelkiismereted fog bosszút állni helyettem.
Majd felállt, és kiment a szembesítő szobából.