Anonymus 9.rész - Vége

Sziasztok!

Elérkeztünk az Anonymus utolsó részéhez. S mivel most én, Alivaris "frissítek" szeretném Jazzy szavait is megosztani veletek :  "Amikor írtam valamiért nagyon sokat jelentett nekem ez a kis szösszenet. Úgy éreztem, hogyha ez nem sikerül jól akkor felhagyok az írással. Nem vagyok százas mi? Lehet, hogy így jött ki rajtam, hogy sokszor szeretném, ha lenne egy bátyám:) "
Köszönjük hogy végig követtétek a történetet! :) Örülnénk, ha itt, a blogon is kapnák visszajelzéseket. Igazán hálásak lennénk egy kommentért vagy akár csak egy pipáért a Vélemények sávban. Nem is gyarapítom tovább a szavakat.. Jó olvasást! :)

-Miért csináltad ezt? – Guggolt le Jimin mellé Suga. – Miért Cat? Miért löktél odébb és hagytad, hogy téged találjon el? Ha? Én mindig bunkó voltam veled.

-Bolond… Azért tettem, mert az én hibám, hogy ez történt. – Tenyerét szájához emelte és vért -köhögött fel.

-Ne mozogj. És ne is beszélj! – Utasította RapMonster. – Hívom a mentőket.

-Ne. Rajtam már nem tudnak segíteni. – Nevetett fájdalmában.

-Ne beszélj ilyen baromságokat!

-Ez nem baromság Jin. A golyó a szívembe fúródott. ezzel már nem lehet mit kezdeni.

-De csak van valami, amit tudnak tenni!

-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan V? – Nevetett egy picit.

-De miért? Miért ugrottál elém?

-Már elmondtam egyszer. Ti semmit sem vétettetek. Ti a jó ügyért harcoltatok. Nekem pedig vörös a kezem az áldozataim vérétől. Ha pénzhiányom volt, akkor ártatlan emberek életét vettem el. Így legalább a helyes út érdekében, elégtételként szolgál a halálom. Inkább elmondom nektek, hogy kis is vagyok valójában.

Eddig mindenki nyugtalanul járt föl s alá. Monster a telefonját nyomkodva, V és Jin valami kötszer vagy ruhadarab után kutatva, amivel bekötözhetik a sebet. Suga ki nem mondott gondolataiban magát hibáztatta ezért az egészért. Jimin pedig erősen tartotta Cathrinet. De most mindenki leguggolt, hogy jobban hallják a nehezen beszélő lányt.

-Jeon Jungkook. Vagy hívjalak inkább bátyámnak?

-Bátyád? – Tágultak ki pupillái.

Pár percre csend ereszkedett le közéjük. A többiek is meglepődtek. A hangtalan épületben szinte megfagyott a levegő ebben a pillanatban.

-Ikertestvérek vagyunk.  – Oldotta fel a jeget Kim halk hangja. - Ha nem hiszed, akkor kérdezd meg a szüleinket vagy csináltass vértesztet. A születési évünk és napunk azért esik más időpontra, mert Szilveszter estéjén történt. Te éjfél előtt születtél én pedig éjfél után. A szüleink fiút akartak, de ikrek lettünk. Amint láttátok Kim Cathrine névvel nem vagyok benne semmilyen nyilvántartásban sem. A név, amit a szüleinktől kaptam, Jeon Seohyun. Ha így rám kerestek, akkor megtaláljátok az adataimat, viszont az lesz beírva, hogy halott. Ez azért van, mert amikor odaadtak engem a kutatócsoportnak, hogy a tudásukat átadják nekem, én pedig majd továbbadjam később a jövő nemzedékeinek; harc, tudás, de amikor őket megölték, halottnak nyilvánítottak.  15 éves koromban úgy döntöttem, hogy Kim Cathrine lesz a nevem, hogyha kiderül ez az egész, akkor ne okozzak gondot a családomnak. – Mosolygott már könnyeivel küszködve. – Hiszen gondoljatok bele, mekkora szégyenfoltot égetett volna bele a család nevébe, ha rájönnek, hogy egy eltitkolt rokon hackerként, gyilkosként él. A jó és a rossz pedig számára egyforma.

-Még most sem értem, hogy miért kellett titkolnod a létezésed mindenki előtt. Hiszen én sem vagyok szent. – Arcát pedig már egy sűrű könnyfátyol fedte be.

-Mert olyan dolgokat tudok, és olyan tudás birtokában vagyok, amikért üldöztek volna. Vérdíj lenne a fejemen. Még kapóra is jött Takeshi tévhite. Hála neki halottnak hittek és nem kerestek.

-Te nagyon hülye vagy azt ugye tudod?

-A kutatóktól is hallottam ezt párszor már régen. Néha csináltam egy kis balhét és mivel már akkor is önfejű voltam, elé sokszor mentem haza összeverve. Mindig azt mondták, használjam a harctudásom. Én meg mindig rájuk kiabáltam, hogy ne szóljanak bele, mit csinálok. Az én dolgom. Ők nem a szüleim.

-Ne csináld ezt. Engedd, hogy hívjunk segítséget. Nem halhatsz meg hugicám!

Karjait Seohyun dereka köré fonta és szorosan magához ölelte. Seohyun belefúrta arcát bátyja nyakába és mélyen belélegezte az illatát. Záporként hullottak könnyeik egymás vállára.

-Ha tudnád hányszor akartam én ezt az egyetlen szót hallani… Köszönök mindent.

Suttogta testvére fülébe, szorítása elgyengült, keze a földre esett és a világ elsötétült szemei előtt.