Anonymus 7.rész

Sziasztok!

Elnézéseteket kérjük, hogy késtünk. A hétvége nem úgy telt, ahogy terveztük :/ Engesztelésül nem egy, hanem két részt hoztunk el nektek. Jó olvasást :D

Másnap Kim Cathrine kivételével mindannyian az asztalnál ültek.

-Jó reggelt! – Sétált ki kómásan a hiányzó tag.

-Neked is! – Kántálták Suga kivételével.

-Miért vagy ilyen nyúzott? – Nyomta el J-Hope hangja Suga átkozódását.

-Egész este csak azon gondolkoztam, hogy hogyan békíthetném ki Suga haverunkat.

-Nah, témánál vagyunk. – Dőlt hátra székén az említett ember. – És mire jutottál drága kis Cathrine? – Érdeklődött gúnyosan.

-Megcsinálom egyedül! – Vágta rá egyből határozottan. – Ha nem bízol bennem, akkor előszeretettel megyek egyedül. Bár kötve hiszem, hogy egymagamban sikerülne, de ha te ettől jobban fogod magad érezni, akkor számomra rendben a dolog.

-Nem! – Fordította fejét Cat felé. – Ez a MI munkánk! – Pattant fel kényelmes helyéről. – TE csak megzsaroltál minket! Senki sem akarta, hogy velünk gyere! – Mutatott végig mindenkin egytől-egyig.

-Mindent csak azért tettem, hogy segíthessek nektek itt is! ÉS lásd be, hogy jól jött a tudásom a party-s ügyben.

-De most miattad van feszkó! Bár tényleg ne léteznél!

-MOSTMÁR ELÉG! – Csapott az asztalra RapMonster. – Kussoljatok be mind a ketten! – Vett egy mély levegőt, hogy Ő maga is lenyugodjon. – Három nap múlva mindannyian megyünk. És addig, ha ennyire barmok vagytok, akkor kerüljétek el egymást! Csak addig bírjátok ki. Utána úgyis elválnak útjaink.

Úgy tűnt, hogy Monnie kioktatása hatott Sugára és Catre. A elkövetkező napok csendben és nyugalomban teltek. Nem szóltak egymáshoz, nem is néztek egymásra. Megtartották a lehető legnagyobb távolságot. Majd eljött a várva várt nap.

Ott álltak mindannyian a raktár előtt.

-Szóval. – Kezdett bele RapMonster. – Vegyük át még egyszer a tervet. – Csapta össze tenyerét. – Ennek a helynek 2 bejárata van. Keleti és nyugati. Én, Jin, Jimin és J-Hope a keletin megyünk be, a többiek pedig a nyugatin. Ti! – Nézett a folyton vitatkozó párosra. – Suga és Cat! Ne merészeljétek a gyerekes kis civakodásaitokkal elszúrni az akciót. – A két említett megforgatta szemeit, majd egy béke fejbiccentést küldtek egymásnak. – Akkor verjük szét őket!

Felálltak és a helyükre futottak. Mikor a déli harangszó megütötte a füleiket, betörtek az épületbe. Kezdetét vette az akció. Ám a tervük fordítva sült el. Nem ők lepték meg a bent lévőket, hanem gyorsan vadászokból áldozatokká váltak. Mind a nyolcuknak egy-egy erős, maszkos férfi hátracsavarta a kezüket és egy kupacba húzták őket.

-Lám-lám. Remek munka! – Sétált elő a sötétség leple alól tapsolva egy alak. – Gratulálok kölykök. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtaláltok.

-Ki a franc vagy? – Az ismeretlen közelebb lépett, hogy lássák az arcát. – Te! – Ismerte fel Mon.

-Engedjétek meg kérlek, hogy rendesen bemutatkozzak. Jung Takeshi a becsületes nevem. – Hajolt meg. – De, ahogy ti jobban ismertek engem. – Emelte fel fejét. -  Mr. X.

Hatalmasra kerekedett a szemük. Nem akarták elhinni, hogy a hűn követett Munkaadójuk akarja most őket kivégezni.