Elérkeztünk hozzátok az új résszel. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást! :)
Tekintsünk be megint a hotelszobába:
- Mi az? Találtál valamit? – gyűltek köré társai.
- Nem… - tekergetett, kattintgatott ide-oda. – Épp ez az, hogy nem. Nincs benne a nyilvántartásban.
- A teljes nevét írtad be? – furakodott közelebb Jin.
- Most komolyan ilyen hülyének nézel?! – ment fel a pumpa Sugában. - Persze. De nézd csak meg mit ír ki!
- „Ilyen nevű ember nem létezik és soha nem létezett.” – olvasta hangosan Jungkook.
Amint ezt kimondták, nyílt is a bejárati ajtó, és az a bizonyos „soha nem létező személy” lépett be rajta. Gyorsan kiléptek az oldalakból.
- Megjöttem! Sziasztok. – vágódott le a kanapéra. – Milyen napotok volt?
- Unalmas. Merre jártál?
- Összefutottam egy régi ismerősömmel. Beültünk egy kávézóba és elbeszélgettük az időt.
- Ki vagy te? – tette fel újra a kérdést Suga.
- Kim Cathrine. De hányszor kell még elmondanom?
- Akkor miért nem vagy benne egyetlen nyilvántartásban sem?
Cat megdöbbent. Nem tudta, hogy hirtelen miért legyen mérges. Mert még mindig nem bízik benne Suga? Vagy, mert kutakodott utána? Végül elszámolt magában tízig és nyugodt választ adott:
- Meg van rá az okom. De mihelyst lemegy ez a küldetés, mindent elmondok.
J-Hope megjegyzést akart tenni, de a gépből jövő csipogás megakadályozta.
- Megvette a lakást. – tudósított Jin.
- Holnap végzünk vele. – ropogtatta ujjait Jungkook.
- És végre megtudjuk, hogy ki vagy. – szúrta át tekintetével Suga Cathrinet.
- Nem tehetjük el láb alól holnap. – állt fel Cat. – Tudjátok nem csak szórakoztam ma. Takeshi egy drogcsempész is, aki jövő héten a móló 7-es raktárában fog üzletet kötni. Ott kell elkapnunk.
- Miért is?
- Mert a vevőjét le tudjuk adni a rendőrségen és pénzt kapunk érte.
Leültek az ágyra a fiúk és helyeslően bólogattak. Csak Suga volt az egyetlen, aki még mindig kételkedett:
- Na ne már skacok! – tárta szét karjait. – Most komolyan? Betipeg ide egy „nem létező személy” és azt kéri, hogy higgyünk neki! Hogy lehettek ennyire naivak?
- Kussolj! – állította le a leader. - Milliószor segített már! És soha nem húzott minket csőbe. Kötve hiszem, hogy pont akkor tenné meg, amikor ő is köztünk van.
- Ennek mennyi a valószínűsége? – akadékoskodott Suga.
Erre már senki sem adott választ. Még Cat is csendben bámulta a földet. Suga végignézett a szótlanul gubbasztó társain.
- Hát rendben! – csapta össze tenyerét. – Tegyük azt, amit mond. De! Ha csapda ez az egész, akkor én meg mondtam.
Majd védekező pózba tett kézzel besétált az egyik szobába, becsapta maga mögött az ajtót és ledőlt az egyik ágyra.
- Ne is törődj vele Cat. – simogatta meg a fiú a lány hátát.
- Igaza van Sugának Jin. Így belegondolva… - helyezte törökülésbe lábait a kanapén. – én sem bíznék magamban. – Majd keserűen kacagott egyet. – Sajnálom. – és elindult egy árva könnycsepp lefele az arcán. - Sajnálom, hogy hazudnom kell nektek magamról. – törölte le a sós cseppet orcájáról. – Higgyétek el kérlek, hogy a ti érdeketekben teszem. – felemelte fejét és egy apró mosolyt villantott a fiúknak.
Aznap, már senki sem szólalt meg. Mindenki csak háton fekve a plafont bámulta, és végigjátszódott lelki szemeik előtt az eddig történtek filmje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése