Itt egy újabb rész. Jó olvasást!
Másnap a tóhoz mentünk. Az
egész napot a srácokkal töltöttük együtt. Úsztunk, csónakáztunk, röpiztünk,
piknikeztünk, napoztunk és beszélgettünk.
-Ahh! Nem érzem jól magam! Azt hiszem én most már visszamegyek a
táborba. - hallatszott Lili színlelt rosszulléte.
-Mi lelte hirtelen? - furcsállta a dolgot Emy.
-Nem tudom, de nem is érdekel! - fogalmazta meg véleményét
Britney.
"Vajon miért csinálták ezt Liliék?" Forgott a gondolat
a fejemben. Este mikor visszaértünk a táborba:
-Áááááá! - Kiáltottam. - Valaki feltúrta a sátram.
-Nekem van egy tippem, hogy ki vagy kik lehettek azok.
-Elvittek valamit?
-Igen! A naptáram!
-Csak? Az nem olyan fontos!
-Dehogynem! - Ordibáltam le a fejüket. - Ti nem érthetitek.
Este volt egy közös tábortűz.
-Nos gyerekek, szeretnék mondani nektek valamit! - Állt fel Lili.
- Ez itt a kezemben Lola naptára. Holnapra be van jegyezve az, hogy: "
Kriszta születésnapja". Kérdem én! Ki az a Kriszta?
-Add vissza! -Ugrottam fel a helyemről és ki akartam kapni a
kezéből a naptárat.
-Á-á-ááá! Előbb válaszolj a kérdésemre.
-Krisztának hívják az édesanyámat. - Majd végre sikerült
megkaparintanom a tulajdonomat.
-De nekem azt mondtad, hogy az édesanyádat Elizabethnek hívják!
Értetlenkedtek a többiek. Nagyot nyeltem, közben pedig Diana
szavai visszhangoztak a fejemben.
-ELÉG! - kiálltottam. - Elég legyen. Nem bírom tovább. Hazudtam
nektek. Nem vagyok teljesen az akinek mondtam magam.
-Há! Tudtam! - vágott közbe Lili.
-Az igazság az, hogy Kriszta a nevelőnőm. Befogadott engem. Árva
vagyok és egy étteremben dolgozom pincérként. - És szépen mindent elmondtam
nekik. - És most ha megbocsátotok el kell mennem, mert holnap van egy számomra
nagyon fontos személynek a születésnapja.
Visszamentem a sátramhoz és összepakoltam a cuccaim, majd
felhívtam a buszsofőrt, hogy ha tud akkor jöjjön el értem. Hazafele, bár
tudtam, hogy nem történhet meg, de egy kicsit reménykedtem abban, hogy Lejláék
utánam jönnek. Viszont Lili kutatásának köszönhetően rájöttem arra, hogy
Kriszta miért nem örült annyira a
kirándulásnak. Az estét Dianánál töltöttem és mindenről beszámoltam neki, ami a
táborban történt.
-Értem.... De nem kell keseregni. Ha tényleg a barátaid akkor
megértenek, megbocsátanak neked és elfogadnak téged úgy, ahogy vagy.
Nyugtatott meg. Másnap bocsánatot kértem Krisztától, amiért
elfelejtettem a szülinapját és engesztelésképpen elvittem őt a kedvenc olasz
éttermébe a La'Pizzatoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése