Itt Jazzy egy újabb hétvégén egy újabb résszel :D
Nah végre itt a nagy nap. Amúgy az ezelőtti hetekben nem történt
semmi érdekes. Mindenki csak a kirándulásra készülődött.
-Áh itt a busz!-kiáltotta a felügyelőtanár, aki csak a táborig
kísér el minket majd a végén elénk is jön.-Szálljon fel gyorsan mindenki.
-Halika!-Köszönt nekem valaki a hátam mögül és éreztem, hogy
hozzáér a vállamhoz.
Gyorsan megfordultam és a kezét lelöktem magamról. Egy srác volt
az. Gondolom a 10.b-ből lehetett, mert nem az én osztálytársam volt és nem
kaptam hírt arról, hogy jönne velünk egy idegen is a kempingezésre. Barna haja
volt, a fülében pedig nagyon sok fülbevaló díszelgett. Kinézetre egy kicsit
furának tűnt, de a hangja olyan selymes és tiszta volt.
-Bocsika, hogy így megijesztettelek az előbb. Én Kai vagyok.
10.b-s.
-Én kérek bocsánatot. Nem akartalak megütni. Ez csak úgy
reflexből jött. Amúgy Lola vagyok. 9.b-s.
-Tudom! És azt szeretném megkérdezni, hogy ülnél-e velem a
buszon.
-Én....-de nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert valaki
közbevágott.
-Már foglalt!
Britney volt az. Miután ezeket mondta elrángatott engem Kai
mellől, de még sikerült néhány szót odakiabálnom neki.
-Bocsi! Majd a táborban beszélünk még! Szia!
-Semmi baj! Szia! - Majd búskomoran lehajtotta a fejét.
Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt Britney miatt. Nem tudom
mi járhatott a fejükben. Hiszen a külseje ellenére egész aranyos srácnak tűnt.
-Neked elment az eszed? Mi az, hogy ilyen egy ilyen fura alakkal
leállsz beszélgetni? Megőrültél?-ordibált velem a buszon Britney.
-Jajj nyugodj már le! Mindenki minket néz.-csitítgattam.-Amúgy is, a kinézete ellenére nagyon aranyos.
-Aranyos? Átmosta az agyad? Egy ilyen punk kinézetű srác hogy a
francba lehetne már aranyos?
Nem szóltam semmit, csak befordultam az ablakhoz és csodáltam a
kilátást. Britney még magyarázott nekem valamit, de figyelmen kívül hagytam.
Mikor odaértünk mindenki szétnézett előbb és klikkeket alakítva elkezdték
felállítani a sátrakat. Mi is kerestünk egy helyet. A miénk a kerítés mellet
volt jó távol a többiektől. A csajok még elmentek felmérni a terepet míg én ott
maradtam és próbáltam összehozni valahogy a sátrat.
-Ahh! Tudtam, hogy a sajátomat kellett volna elhoznom. Ezt
lehetetlen megcsinálni.
-Segíthetek?
-Ha?-közben pedig megfordultam.-Ohh te vagy az Kai? Hát nem lenne
rossz.
Majd kivette a kezemből a sátrat alkotó elemeket és az
útmutatót. Próbáltam követni, hogy mit csinál, de ez az egész nekem nagyon
bonyolultnak tűnt.
-Kész is vagyok!
-Wow! Te egy zseni vagy!
-Áhh! Semmiség. Akkor én most megyek is a többiekhez vissza. Még
nekem is meg kell csinálnom a sátrat.
-Várj!!-kiabáltam
utána.-Szeretnék bocsánatot kérni a barátnőm viselkedése miatt. Nem akart
megbántani téged, csak....
-Értem.
-Ha?
-A külsőm miatt. Sokan vannak így vele. Régen egyedül voltam,
nem voltak barátaim, mert féltek tőlem. De most minden megváltozott. Elkezdtem
megérteni őket és visszavettem kicsit a stílusomból és elkezdtem megismerkedni
velük. Mostanra már nagyon sok barátom lett. Szóval a lényeg az, hogy megértem
a barátaid viselkedését.
-Értem! De nem mindig ilyenek. Meg kéne ismernetek egymást. Mi
lenne ha ma este átjönnél hozzánk egy kicsit? Tudnánk normálisan
beszélgetni és ők is megismernének téged.
-Oké!- csillant fel a szeme- De most már mennem kell, mert már
biztosan várnak rám a skacok. Amúgy nem baj, ha majd jön velem még 1 barátom is
este?
-A-a.
-Nos akkor. Szia!
-Szia! Este találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése