2015. február 14., szombat

Egy tinilány élete 14.rész

Sziasztok!

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen későn, de meghoztam az új részt. Jó olvasást :D



A délelőtt és a délután csodálatosan telt. Egész nap sütött a Nap melynek köszönhetően mindenki felszabadult. Este szóltam a csajoknak, hogy áthívtam Kai-t és egy haverját. Nem volt meglepő, hogy Britney nem fogadta éljenzéssel a nagy hírt.
-Chh..,-nyilvánította ki véleményét és elfordította a fejét.
-Jajj! Ne csináld már! Lécci! Csak a kedvemért! Próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni vele. Hidd el, ha megismered pofára fogsz esni, mert egyáltalán nem olyan, mint amilyennek beállítod.
-Nem ígérek semmit...-enyhült meg egy kicsit.
-Sziasztok!- hallatszott egy ismerős hang a sötétből.
Közelebb jött. Kai volt az és az egyik barátja.
-Sziasztok! Ő itt a barátom Joe.
-Hahaha! Mint valami cowboy. - nevette el magát Lejla. - Ohh! Bocsánat! Csak ez a név.
-Semmi gond! Örülök, hogy meg tudtalak nevettetni.
Ránéztem Lejlára. Tiszta vörös volt az arca. Amúgy Joe sem nézett ki valami rosszul. Barna szemei voltak és barna haja. Ha rádobtunk volna egy kalapot és egy farmermellényt tényleg úgy nézett volna ki, mint egy cowboy. Kai hozott magával valamit.
-Az mi? - Kérdeztem érdeklődve, miközben rámutattam arra a fura dologra a hátán.
-Óh, ez? - levette és megmutatta nekünk. - Ez egy gitár!
-Azta! Nem is mondtad, hogy tudsz játszani.
Nem válaszolt csak elkezdett nevetni.
-Amúgy arra gondoltam, hogy én gitároznék ti pedig énekelnétek. Van pár nótám, amit biztosan ismertek. Mit szóltok hozzá?
-Okés!
-Benne vagyok!
-Remek ötlet!
Joe leült Lejla mellé, Kai pedig mellém.
-És te mit szólsz hozzá, Lola?
Lesütöttem a fejem.
-Hahaha! Mi az? Nem ismersz semmilyen dalt?
-Igen.
-Az nem gond. Tessék! Így látod a szöveget?
Elém tartott egy kottát a szöveggel. Megadta a kezdőhangot és azonnal dalra fakadtunk. Nagyon jó volt. Főleg a gitár és az, hogy a barátaimmal együtt lehettem. Eleinte féltem, de mikor belejöttem egyre bátrabban és bátrabban kezdtem el énekelni. A végén már csak az én hangom hallatszott. Kai leállt a gitározással.
-Mi van? - kérdeztem félve.
Senki nem válaszolt. Már azon voltam, hogy sírva kirohanok a világból, mikor egyszer csak:
-Hi..hihetetlen! - nyögte ki végül Kai. - Nagyon jó hangod van. Úgy látszik neked is volt egy titkod. Ha szépen megkérlek, énekelnél még? Én játszom a gitáron azt amit akarsz, te pedig megmutatod, hogy mit tudsz.
-Nem! - vágtam rá határozottan.
-Lécci! - kérleltek a többiek nagy bociszemekkel.
Nem bírtam tovább. Engedtem nekik és énekeltem. Mikor már mindenki hulla volt a skacok elindultak vissza a sátrukhoz.
-Ezt el kell mondani mindenkinek! Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen jó hangod van!
-Ne! Kérlek! Nem akarom, hogy tudják!
-Miért? - Mélyen a szemembe nézett. - Ahh! Oké. De cserébe valamikor ismétlés!

Olyan boldog voltam mikor bevágódtam a sátramba és végre szunyálhattam egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése