Egy tinilány élete 16.rész

Sziasztok!

Elhoztam nektek a következő részt. Szeretném ha a véleményeknél hagynátok egy kis nyomot :D Jó olvasást!

Másnapra kértem egy szabit és otthon maradtam. Éppen pihengettem a szobámban, mikor :

*ding-dong*

-Ki lehet az ilyenkor?

Kimentem és kinyitottam az ajtót.

-Ti meg mit kerestek itt?

-Szerettünk volna eljönni hozzád és beszélni veled.

-Hogy találtatok meg?

-Abból indultunk ki, hogy te egy étteremben dolgozol és ezen a nyomon elindulva elmentünk az összes étterembe, hogy megtudjuk, hogy hol laksz.

-Értem. Gyertek be. Üljetek le az asztalhoz. Kriszta még nincs itthon. Kértek valamit? Inni vagy enni?

Nem válaszoltak csak leültek csendben az asztalhoz.

-Okééé... Akkor csinálok egy gyors sütit

-Miért nem mondtad el ezt nekünk az elején? - Pattant fel a székéből Emy, kilökve a kezemből a lisztet, ami így teljesen beterítette a konyha padlóját és nekinyomott a falnak. - Miért?

Meghökkentem. Ezelőtt még soha nem láttam ilyennek. Nem tudtam eldönteni, hogy gyűlöletet vagy csalódottságot látok a szemében.

-Azért mert féltem!

-Féltél? De mitől? - Engedett egy kicsit a szorításán.

-Attól, hogy, ha megtudjátok mindezt, akkor nem fogtok majd velem barátkozni!

Válaszként pofonvágott és ezt mondta:

-IDIÓTA!!!! - Majd egy kicsit lenyugodott. - Hol a seprű?

Összetakarítottunk és utána elkészítettük együtt a sütit. Nagyon finom lett. Közben Kriszta is betoppant.

-Mmm! Mi ez a finom illat? Kinek sütöttél? - beljebb jött - Ohh! Értem.

-Csajok, Ő itt Kriszta, akiről meséltem nektek. Kriszta ők itt a barátnőim: Emy, Lejla és Britney.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.

-Mi is nagyon örülünk Kriszta néni.

-Néni??? Csak tegezzetek nyugodtan.

Kriszta is leült közénk és nagyon jókat beszélgettünk. Volt olyan téma amiben egészen az ufókig elmentünk! Közben pedig csak telt az idő, persze nagyon jól!

-Na! Jól elment az idő! Gyertek menjünk csajok! - Állt fel Lejla. - Már 7 óra van.

-Óh! Majd elfelejtettem. Tessék Lola.

Átnyújtott nekem egy borítékot.

-Ez mi?

-Kai küldi. Ő is el akart jönni, de családi programja van. Nem tudom mi van benne, csak annyit mondott, hogy adjam át neked. Na szióka!

Kinyitottam. Egy levél és egy rózsaszirom volt benne.

-Na mit ír? - Nyújtotta oda a fejét kíváncsian Kriszta.

"Szia Lola!

Mondták a csajok, hogy mennek hozzád. Én is menni akartam, de közbejött valami. Remélem jól vagy. Ha ráérsz, szeretném, ha szombat este 8 órakor találkoznánk a Ligetben a tónál.

Kai"

Egy tinilány élete 15.rész

Sziasztok

Itt egy újabb rész. Jó olvasást!

 Másnap a tóhoz mentünk. Az egész napot a srácokkal töltöttük együtt. Úsztunk, csónakáztunk, röpiztünk, piknikeztünk, napoztunk és beszélgettünk.

-Ahh! Nem érzem jól magam! Azt hiszem én most már visszamegyek a táborba. - hallatszott Lili színlelt rosszulléte.

-Mi lelte hirtelen? - furcsállta a dolgot Emy.

-Nem tudom, de nem is érdekel! - fogalmazta meg véleményét Britney.

"Vajon miért csinálták ezt Liliék?" Forgott a gondolat a fejemben. Este mikor visszaértünk a táborba:

-Áááááá! - Kiáltottam. - Valaki feltúrta a sátram.

-Nekem van egy tippem, hogy ki vagy kik lehettek azok.

-Elvittek valamit?

-Igen! A naptáram!

-Csak? Az nem olyan fontos!

-Dehogynem! - Ordibáltam le a fejüket. - Ti nem érthetitek.

Este volt egy közös tábortűz.

-Nos gyerekek, szeretnék mondani nektek valamit! - Állt fel Lili. - Ez itt a kezemben Lola naptára. Holnapra be van jegyezve az, hogy: " Kriszta születésnapja". Kérdem én! Ki az a Kriszta?

-Add vissza! -Ugrottam fel a helyemről és ki akartam kapni a kezéből a naptárat.

-Á-á-ááá! Előbb válaszolj a kérdésemre.

-Krisztának hívják az édesanyámat. - Majd végre sikerült megkaparintanom a tulajdonomat.

-De nekem azt mondtad, hogy az édesanyádat Elizabethnek hívják!

Értetlenkedtek a többiek. Nagyot nyeltem, közben pedig Diana szavai visszhangoztak a fejemben.

-ELÉG! - kiálltottam. - Elég legyen. Nem bírom tovább. Hazudtam nektek. Nem vagyok teljesen az akinek mondtam magam. 

-Há! Tudtam! - vágott közbe Lili.

-Az igazság az, hogy Kriszta a nevelőnőm. Befogadott engem. Árva vagyok és egy étteremben dolgozom pincérként. - És szépen mindent elmondtam nekik. - És most ha megbocsátotok el kell mennem, mert holnap van egy számomra nagyon fontos személynek a születésnapja.

Visszamentem a sátramhoz és összepakoltam a cuccaim, majd felhívtam a buszsofőrt, hogy ha tud akkor jöjjön el értem. Hazafele, bár tudtam, hogy nem történhet meg, de egy kicsit reménykedtem abban, hogy Lejláék utánam jönnek. Viszont Lili kutatásának köszönhetően rájöttem arra, hogy Kriszta  miért nem örült annyira a kirándulásnak. Az estét Dianánál töltöttem és mindenről beszámoltam neki, ami a táborban történt.

-Értem.... De nem kell keseregni. Ha tényleg a barátaid akkor megértenek, megbocsátanak neked és elfogadnak téged úgy, ahogy vagy.

Nyugtatott meg. Másnap bocsánatot kértem Krisztától, amiért elfelejtettem a szülinapját és engesztelésképpen elvittem őt a kedvenc olasz éttermébe a La'Pizzatoba. 

Egy tinilány élete 14.rész

Sziasztok!

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen későn, de meghoztam az új részt. Jó olvasást :D

A délelőtt és a délután csodálatosan telt. Egész nap sütött a Nap melynek köszönhetően mindenki felszabadult. Este szóltam a csajoknak, hogy áthívtam Kai-t és egy haverját. Nem volt meglepő, hogy Britney nem fogadta éljenzéssel a nagy hírt.

-Chh..,-nyilvánította ki véleményét és elfordította a fejét.

-Jajj! Ne csináld már! Lécci! Csak a kedvemért! Próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni vele. Hidd el, ha megismered pofára fogsz esni, mert egyáltalán nem olyan, mint amilyennek beállítod.

-Nem ígérek semmit...-enyhült meg egy kicsit.

-Sziasztok!- hallatszott egy ismerős hang a sötétből.

Közelebb jött. Kai volt az és az egyik barátja.

-Sziasztok! Ő itt a barátom Joe.

-Hahaha! Mint valami cowboy. - nevette el magát Lejla. - Ohh! Bocsánat! Csak ez a név.

-Semmi gond! Örülök, hogy meg tudtalak nevettetni.

Ránéztem Lejlára. Tiszta vörös volt az arca. Amúgy Joe sem nézett ki valami rosszul. Barna szemei voltak és barna haja. Ha rádobtunk volna egy kalapot és egy farmermellényt tényleg úgy nézett volna ki, mint egy cowboy. Kai hozott magával valamit.

-Az mi? - Kérdeztem érdeklődve, miközben rámutattam arra a fura dologra a hátán.

-Óh, ez? - levette és megmutatta nekünk. - Ez egy gitár!

-Azta! Nem is mondtad, hogy tudsz játszani.

Nem válaszolt csak elkezdett nevetni.

-Amúgy arra gondoltam, hogy én gitároznék ti pedig énekelnétek. Van pár nótám, amit biztosan ismertek. Mit szóltok hozzá?

-Okés!

-Benne vagyok!

-Remek ötlet!

Joe leült Lejla mellé, Kai pedig mellém.

-És te mit szólsz hozzá, Lola?

Lesütöttem a fejem.

-Hahaha! Mi az? Nem ismersz semmilyen dalt?

-Igen.

-Az nem gond. Tessék! Így látod a szöveget?

Elém tartott egy kottát a szöveggel. Megadta a kezdőhangot és azonnal dalra fakadtunk. Nagyon jó volt. Főleg a gitár és az, hogy a barátaimmal együtt lehettem. Eleinte féltem, de mikor belejöttem egyre bátrabban és bátrabban kezdtem el énekelni. A végén már csak az én hangom hallatszott. Kai leállt a gitározással.

-Mi van? - kérdeztem félve.

Senki nem válaszolt. Már azon voltam, hogy sírva kirohanok a világból, mikor egyszer csak:

-Hi..hihetetlen! - nyögte ki végül Kai. - Nagyon jó hangod van. Úgy látszik neked is volt egy titkod. Ha szépen megkérlek, énekelnél még? Én játszom a gitáron azt amit akarsz, te pedig megmutatod, hogy mit tudsz.

-Nem! - vágtam rá határozottan.

-Lécci! - kérleltek a többiek nagy bociszemekkel.

Nem bírtam tovább. Engedtem nekik és énekeltem. Mikor már mindenki hulla volt a skacok elindultak vissza a sátrukhoz.

-Ezt el kell mondani mindenkinek! Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen jó hangod van!

-Ne! Kérlek! Nem akarom, hogy tudják!

-Miért? - Mélyen a szemembe nézett. - Ahh! Oké. De cserébe valamikor ismétlés!

Olyan boldog voltam mikor bevágódtam a sátramba és végre szunyálhattam egy kicsit.

Egy tinilány élete 13.rész

Sziasztok!

Itt Jazzy egy újabb hétvégén egy újabb résszel :D

Nah végre itt a nagy nap. Amúgy az ezelőtti hetekben nem történt semmi érdekes. Mindenki csak a kirándulásra készülődött.

-Áh itt a busz!-kiáltotta a felügyelőtanár, aki csak a táborig kísér el minket majd a végén elénk is jön.-Szálljon fel gyorsan mindenki.

-Halika!-Köszönt nekem valaki a hátam mögül és éreztem, hogy hozzáér a vállamhoz.

Gyorsan megfordultam és a kezét lelöktem magamról. Egy srác volt az. Gondolom a 10.b-ből lehetett, mert nem az én osztálytársam volt és nem kaptam hírt arról, hogy jönne velünk egy idegen is a kempingezésre. Barna haja volt, a fülében pedig nagyon sok fülbevaló díszelgett. Kinézetre egy kicsit furának tűnt, de a hangja olyan selymes és tiszta volt.

-Bocsika, hogy így megijesztettelek az előbb. Én Kai vagyok. 10.b-s.

-Én kérek bocsánatot. Nem akartalak megütni. Ez csak úgy reflexből jött. Amúgy Lola vagyok. 9.b-s.

-Tudom! És azt szeretném megkérdezni, hogy ülnél-e velem a buszon.

-Én....-de nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert valaki közbevágott.

-Már foglalt!

Britney volt az. Miután ezeket mondta elrángatott engem Kai mellől, de még sikerült néhány szót odakiabálnom neki.

-Bocsi! Majd a táborban beszélünk még! Szia!

-Semmi baj! Szia! - Majd búskomoran lehajtotta a fejét.

Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt Britney miatt. Nem tudom mi járhatott a fejükben. Hiszen a külseje ellenére egész aranyos srácnak tűnt.

-Neked elment az eszed? Mi az, hogy ilyen egy ilyen fura alakkal leállsz beszélgetni? Megőrültél?-ordibált velem a buszon Britney.

-Jajj nyugodj már le! Mindenki minket néz.-csitítgattam.-Amúgy is, a kinézete ellenére nagyon aranyos.

-Aranyos? Átmosta az agyad? Egy ilyen punk kinézetű srác hogy a francba lehetne már aranyos?

Nem szóltam semmit, csak befordultam az ablakhoz és csodáltam a kilátást. Britney még magyarázott nekem valamit, de figyelmen kívül hagytam. Mikor odaértünk mindenki szétnézett előbb és klikkeket alakítva elkezdték felállítani a sátrakat. Mi is kerestünk egy helyet. A miénk a kerítés mellet volt jó távol a többiektől. A csajok még elmentek felmérni a terepet míg én ott maradtam és próbáltam összehozni valahogy a sátrat.

-Ahh! Tudtam, hogy a sajátomat kellett volna elhoznom. Ezt lehetetlen megcsinálni.

-Segíthetek?

-Ha?-közben pedig megfordultam.-Ohh te vagy az Kai? Hát nem lenne rossz.

Majd kivette a kezemből a sátrat alkotó elemeket és az útmutatót. Próbáltam követni, hogy mit csinál, de ez az egész nekem nagyon bonyolultnak tűnt.

-Kész is vagyok!

-Wow! Te egy zseni vagy!

-Áhh! Semmiség. Akkor én most megyek is a többiekhez vissza. Még nekem is meg kell csinálnom a sátrat.

-Várj!!-kiabáltam utána.-Szeretnék bocsánatot kérni a barátnőm viselkedése miatt. Nem akart megbántani téged, csak....

-Értem.

-Ha?

-A külsőm miatt. Sokan vannak így vele. Régen egyedül voltam, nem voltak barátaim, mert féltek tőlem. De most minden megváltozott. Elkezdtem megérteni őket és visszavettem kicsit a stílusomból és elkezdtem megismerkedni velük. Mostanra már nagyon sok barátom lett. Szóval a lényeg az, hogy megértem a barátaid viselkedését.

-Értem! De nem mindig ilyenek. Meg kéne ismernetek egymást. Mi lenne ha ma este átjönnél hozzánk egy kicsit? Tudnánk normálisan beszélgetni és ők is megismernének téged.

-Oké!- csillant fel a szeme- De most már mennem kell, mert már biztosan várnak rám a skacok. Amúgy nem baj, ha majd jön velem még 1 barátom is este?

-A-a.

-Nos akkor. Szia!

-Szia! Este találkozunk.