Újra itt vagyok egy újabb résszel! És végre már a téli szünet első napján. Csütörtök óta Alivaris boldogít itt engem.... Csak 2 napot aludt itt de annyi cuccal jött, mintha egy hétre készült volna. Végre ma hazamegy.. Ne szóljatok neki, hogy ezt írtam :D Jó olvasást!
A hét első 4 napja gyorsan és kemény munkával telt el. Mindenki
keményen dolgozott. Azon voltunk az osztállyal, hogy a mi ötletünk
nyerjen.Ugyanis az az osztály, aki a legjobb dologgal áll elő nyer egy 3 napos
kirándulást 1000 km-en belül bárhová.
-El sem hiszem, hogy végeztünk.
Sóhajtottunk fel a hét utolsó előtti napján. Mindenki csak a
holnapról beszélt. Mielőtt szétszéledtünk volna, tájékoztattam őket, hogy
holnap 8-kor találkozunk a teremben. Végre eljött a másnap. Mindenki ott volt a
megbeszélt időpontra. Ebből is látszik, hogy az osztály összetartó közösséget
alkot. Megbeszéltük még utoljára, hogy kinek mi lesz a feladata. Én
természetesen pincér voltam. A ruha egyszerű fekete rojtos egyberuhából és egy
fehér kötényből állt. De mivel ez egy kísértet kávézó volt megbolondítottuk az
egészet. Az arcunkra hófehér púdert raktunk, a szánkat vérvörösre rúzsoztuk és
persze nem felejtettük el a vámpírfogakat sem. Az étel egyszerű spagetti volt,
ám a tésztát rikító zöld ételfestékkel kevertük és a szósz pedig vérvörös volt.
Azoknak, akik nem szeretik a spagettit vagy csak egy kis időre ugrottak be,
fehér teával és boszorkányujj alakú teasütivel szolgáltunk. A fiuk persze nem
vállaltak be pincér szerepet. Ők inkább ijesztgetni akartak. Lepedőket tettünk
rájuk, a szemüknek lyukakat vágtunk rajta, majd az egészet a fantáziánkra
bíztuk. Műpókháló fújó volt náluk és a kávézóba betérőket lefújták velük.
Minden tökéletesen ment. Mindaddig míg:
-Lola! Lola! Lolaaa!- lihegve vágódott be az ajtón Emy.
-Mi az?-kérdeztem érdeklődve.
-Egy Jake nevű fiú azt mondta nekem, hogy mondjam meg neked,
hogy menj ki a hátsó udvarra, mert mondani szeretne neked valamit.
-Naaa! Mi az?? Csak nem egy pasi a láthatároooon?- dugta közénk
a fejét Briney.
-Skacok most lelépek egy kicsit! 10 perc és itt vagyok. Addig
meg ügyesen ám!
Azzal rohantam is kifelé az ajtón, átvergődve magam a tömegen a
hátsó udvar felé.
-Szia!-köszöntem Jake-nek lihegve.
-Szia! Örülök, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy ott kellett hagynod
az osztálytársaidat!
-Áh! Semmi gond. Szóltam nekik, hogy 10 perc és ott leszek. Meg,
hogy majd én kitakarítom a termet. Amúgy mit szerettél volna mondani?-kérdeztem
egy kicsit komolyabban.
Pár másodpercre letelepedett közénk a csend. Majd hirtelen:
-Á! Szia! Végre itt vagy.
Megfordultam. Az a Lilla nevű lány futott felénk fehér body-ban
és nyuszifülekkel a fején.
-Bocsika, hogy késtem egy kicsit. Az osztály alig akart
elengedni. -majd éles pillantást vetett rám, és folytatta a mondandóját lenéző
hangon- Ő mit keres itt?-szegezte a kérdést Jake-nek, közben pedig olyan
érzésem volt, hogy mindjárt kést döf a hátamba.
-Óh! Őt azért hívtam ide, hogy bemutassalak neki. Lola ő itt a
barátnőm és a legnagyobb szerelmem Lilla.
Elfordítottam a fejem, és mikor visszafordultam már egymás
szájában voltak. Hátráltam egy kicsit és dadogva mondtam:
-É-é-én most inkább megyek! Nem akarok zavarni és az osztályom
is biztos vár már rám.
-Ne menj még!- kiáltotta utánam Jake.
-Hagyd kicsim! Ő mondta, hogy biztos
hiányzik már az osztályának.
Megfordultam és futottam a teremig, miközben olyan érzésem volt,
mintha valami összeszorítaná a szívem. Megálltam a terem előtt. Állmosolyt
varázsoltam az arcomra. Úgy gondoltam, ha mosolygok nem fognak faggatni a
többiek, hogy mi történt. Beléptem. Tévedtem. Mindenki lerohant a kérdéseivel:
-Na mi volt?
-Összejöttetek?
-Kivel voltál?
Nem bírtam tovább a mosolyt az arcomon tartani. Könnycseppek
estek ki a szememből. Gyorsan elhallgattak. Nem akartam nekik elmondani semmit,
de végül mindent kiszedett belőlem a némaságuk. Letöröltem a könnyeimet,
kijavítottam a sminkem és felálltam a földről:
-Nos! Nincs még vége a napnak! Hajrá! Munkára!
-Éljen! Hurrá!- kiáltottuk.
Mindenki keményen dolgozott továbbra is. A nap végén a megmaradt
finomságokból megterítettünk magunknak és ünnepeltünk. Mindenki hazament. Már
csak én, Britney, Lejla és Emy voltunk ott, hogy kitakarítsunk.
-Sajnálom ami történt!-mondta együtt érző hangom Lejla.
-Ugyan, mégis mit? Elvagyok én pasi nélkül is. Hisz itt vagytok
nekem TI!!!- azzal átöleltem mindnyájukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése