Egy tinilány élete 5. rész

Sziasztok!

Jazzy vagyok újra! Elhoztam nektek az 5.-ik részt! Remélem tetszeni fog. :D Jó olvasást!

A hetek csak úgy teltek és semmi izgalmas sem történt. De mégiscsak  volt valami jó dolog, mert újabb barátokat szereztünk és az osztály egyre jobban összekovácsolódott. A barátnőimmel még párszor összejöttünk a Kis Kávézóban, és úgy látszik, az vállt a törzshelyünkké. Ám az egyik csütörtöki osztályfőnöki órán az ofink egy érdekes bejelentést tett:

-Figyeljetek gyerekek! Ma reggel szóltak nekem, hogy kell választanunk egy osztályképviselőt, aki majd képvisel minket az iskolarendezvények megszervezésében és a diáktanácsban. Nos akkor. Itt ez a kalap. Mindenki írja egy cetlire annak a nevét akit osztályképviselőnek szeretne, és utána pedig összeszámoljuk, hogy ki hány szavazatot kapott.

Mindenki követte a tanárnő utasításait. Miután végeztünk elkezdte kivenni a kis papírdarabokat a kalapból és kihívott egy gyereket, hogy írja a táblára a szavazatokat.

-Nos akkor kezdjük is. Lola 1 szavazat....

És így ment végig. Már vagy 20 szavazatom volt, mikor a tanárnő megunta és feltett egy kérdést:

-Ki az aki nem Lolára szavazott? Persze Lolán kívül. Légy szíves tegye fel a kezét.

Alaposan körülnéztem, és egyetlen egy kéz sem volt fent. Úgy látszik mindenki azt akarta, hogy én képviseljem az osztályt.

-Nos akkor ezt eldöntöttük. Lola tessék. Azt mondták, hogy ezt adjam oda annak akit kiválasztottunk. A diáktanács találkozói vannak rajta és néhány rendezvény. Ahogy nézem ma is lesz egy tanács, 2-től a szomszéd teremben.

-Köszönöm tanárnő.

Visszamentem a helyemre és leültem. Ezután még volt egy kémia óránk, viszont azon nem nagyon figyeltem, mert el voltam foglalva a papír fürkészésével.

*csingilingilingiling*

-Ahh végreee!-kiáltott fel Anna az egyik osztálytársam.

-Holnap találkozunk skacok.-hallatszott mindenki szájából.

Én még ültem ott egy kicsit, majd mikor kiürült a szemközti terem ahol a tanácskozás lesz, átültem oda. Valaki hátulról odahajolt a fülemhez és ezt súgta:

-Nocsak-nocsak! Hát téged is látni?

Mikor megfordultam:

-Ohh! Hát te vagy az Jake! A szívbajt hoztad rám!

-Hahahahaha!

-Ez nem vicces. Amúgy, hogy-hogy itt vagy?

-Én lettem megint az osztályképviselő! És te?

-Megint? Amúgy nálunk meg én lettem az.-mosolyogtam rá.

-És ti, hogy döntöttétek el? Nálunk az volt, hogy aki tavaly volt az lesz az éven is, és így megint én lettem.

-Nálunk mindenki felírta egy kis papírdarabkára, hogy kit szeretne és akinek többször volt fent a neve az lett. És hát az osztály egyhangúan úgy döntött,  hogy én leszek az.

-Akkor népszerű lehetsz!

-Nicsak! Hát megint összefutunk?-hallatszott egy kényes hang az ajtó felől.

Odanéztem. Az a szőke lány volt aki a legelső nap fellökött.

-Áh szia Lilla! Mizujs?

-Szia szivi! Semmi. Te ismered őt?-kérdezte Jaket Lilla.

-Igen. Haverok vagyunk.

-Chhhh...

Elment és leült az egyik padba. Láttam, hogy Jake még akar mondani nekem valamit, de közben megérkeztek a többiek és az igazgatónő is. 9.-ik osztályból volt "a" és "b" osztály. Én a "b"-t képviseltem. Jake 10-ikes volt és Lilla is de Jake "a"-s volt Lilla meg "b"-s. A többi osztályból csak egy-egy volt. Mindenki leült és az igazgatónő nekifogott a mondanivalójának.

-Szóval gyerekek! Tudjátok, hogy ilyenkor szoktuk megrendezni az iskolai fesztivált, ami egyben adománygyűjtés is az iskolának. Szeretném, ha holnap az osztályfőnöki órán elmondanátok a következő információkat az osztálynak és kitalálnátok, hogy mit szeretnétek csinálni. Tehát:a fesztivál jövőhét pénteken lesz 9-től 2-ig. Holnap délután itt találkozunk ugyanebben az időpontban és megbeszéljük, hogy melyik osztály mit fog csinálni. Ha megvannak ezek a dolgok, akkor a szervezés a ti kezetekben lesz. Ezt úgy értem, hogy nektek kell az osztályotok élére állni és a plakátok megtervezésében, díszletek, stb dolgok megtervezésében segítenetek kell és nektek kell összehangolni a dolgokat. Értettétek?

-Igen- hangzott az egyhangú, fegyelmezett válasz egyszerre.

Mindenki elindult kifele a teremből. Én a végére maradtam, és azon gondolkoztam, hogy tudok-e majd javasolni valamit.

-Nem megyünk együtt haza?-érkezett Jake kérdése a hátam mögül.

-Jó!-hangzott a válasz a számból egy mosollyal kísérve.

Elindultunk. Egy ideig csendben mentünk, de a kérdésem megtörte ezt a hallgatagságot.

-Ti mit csináltatok tavaly? Úgy értem a fesztiválra.

-Hmm.. Kacatvásárt. Mindenki hozott valami cuccot otthonról ami nem kellet már neki, és ott pedig eladtuk. És neked van valami ötleted? Hmm?

-Nincs!-sütöttem le a fejem.

-Jajj ne legyél már ilyen! Csak kitaláltok valamit holnap. Na mosolyogj már.

Nem bírtam ki tovább, hogy szomorú arcot vágjak, ezért felemeltem a fejem és hatalmas vigyorral az arcomon értünk a bérházhoz.

-Nos akkor, -kezdte Jake.- holnap délután találkozunk. Szia!

-Igen! szia.

Azzal megfordultam és bementem a lakásba. Mikor beléptem Kriszta mérges arccal várt és elkezdett kiabálni.

-Mi az, hogy késel és még fel se hívsz? Ha? Mire való a telefon? És hol voltál egyáltalán? Attól, hogy ma nem kell dolgozni nem azt jelenti, hogy késhetsz anélkül, hogy szólnál nekem!

-Figyelj ide Kriszta. A suliban osztályképviselőt kellett választani és én lettem az. Ma délután volt egy megbeszélés a sulifesztivállal kapcsolatosan és az húzódott így el. Emiatt késtem. Tessék itt a papír amin rajta is van. De ha még ennek sem hiszel itt a telefon és hívd fel az igazgatónőt vagy az ofit!

Csend lett.

-Jól van. Bocsánat. Csak tudod.. halálra aggódtam magam, hogy valami rossz történhetett veled.

-Semmi gond. Igazad van. Amúgy holnap is lesz egy tanács, szóval lehet, hogy holnap is késni fogok.

-Okés! Vacsorázz meg és menj készülj el és feküdj le aludni.

Megvacsoráztunk én pedig úgy tettem, ahogy Kriszta javasolta. Egész este csak forgolódtam és a fesztivál járt az eszemben. Na meg az az idegesítő szőke csajszi. Vajon milyen kapcsolat lehet közte és Jake között? Hiszen szivemnek nevezte. Alig tudtam aludni, de sajnos a reggel eljött és megint úgy néztem ki mint egy nyúzott macska.

*csörr-csörr*

-Aaaaa! Máris reggel lenne?

Kimásztam az ágyból és lelkileg és kinézetileg felkészültem a mai napra. Lementem a konyhába is szintén egy üzenet várt. Mikor beértem a suliba a csajok az asztalomnál voltak, mint minden reggel.

-Sziasztok!-köszöntem nekik előre.

-Szia!-válaszoltak egyszerre.

-Na? Milyen volt a tegnapi napod?-kezdett faggatni Britney.

-Bocsi csajok de most nincs kedvem ehhez. Hulla vagyok. Majd ofin mindent elmondok, jó?-mentegetőztem.

-Jól van.-mondta Lejla és elindultak a helyükre.

A nap lassan telt. Pechemre az osztályfőnöki az utolsó óra volt, de legalább a többin ki tudtam magam aludni. Az utolsó óra. Vééégre. Az osztályfőnök is bejött, mosoly volt az arcán, de valahogy, olyan furának tűnt.

-Sziasztok gyerekek! Nos, Lola jelezte felém, hogy lenne pár mondanivalója. Szóval akkor kérlek gyere ki és beszéljétek meg amit kell, én addig elugrok pár papírt elintézni.

Azzal kirohant a teremből, és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Nem rohanhattam utána, hogy megkérdezzem mi a gond, mert el kellet mondanom a többieknek amivel megbíztak. Kimentem az asztalhoz és elkezdtem tájékoztatni őket a dolgokról:

-Szóval. Jövőhét pénteken 9-től 2-ig lesz az iskolában hagyományossá vált iskolai fesztivál, melyen minden osztály választ egy témát, és annak a jegyében adományt gyűjt a sulinak. A mai feladatunk az lenne, hogy döntsük el, hogy mit szeretnénk csinálni. Ötleteket várok.

-Kávéház!-hallatszott az egyik.

-Kísértetház!-hallatszott egy újabb.

Vártam még, hogy jönnek-e ötletek, de semmi.

-Nos akkor. Felírom a táblára ezt a kettőt és először az tegye fel a kezét, aki a kávéházra szavazik. Okés akkor 16 -an akarnak kávéházat. Most akkor azok akik a kísértetházat akarják. Ezt is 16-an? Ez így nem lesz jó.

Csend lett az osztályban. Aztán hirtelen mindenki elkezdett veszekedni egymással, hogy melyik miért lenne jobb vagy rosszabb. Hatalmas volt a ricsaj.

-CSEND LEGYEN!-kiáltottam rájuk.- Jól van! Mi lenne ha, egy kávéházat csinálnánk és a témája pedig a kísértetek és a vámpírok meg egyéb ilyen horror cuccok lennének?

Elhallgattak.

-És mi lenne ha a pincérek vámpírok lennének és szellemek ijesztgetnék a bejövőket?-hallatszott Emy javaslata.

-Ez nem is olyan rossz.-helyeseltem-Nos? Mit szóltok hozzá?

-Király! Remek! Tök jó lesz!-hangoztatták beleegyezésüket a többiek.

-Nos akkor ez eldöntve, most pedig, ha megbocsátanátok megkeresném az ofit.

Kimentem a teremből és elkezdtem keresni Carlat. A tetőn találtam rá, miközben a sarokban ült és sírt.

-Miss Carla!-kiáltottam oda neki.

Rám se nézett csak sírt tovább. Odamentem hozzá és leültem vele szemben. Elvettem a kezét az arca elől és adtam neki egy zsepit.

-Mi a gond?

-Tegnap!...A férjemmel összevesztünk.... És a gyerekek mindezt hallották... Azon vesztünk össze, hogy kinek a szüleit látogassuk meg...

-Ugyan tanárnő! Ezen nem kell összeveszni. Maga mindig boldog és mosolygós, ezért szeretjük önt ennyire. Miért nem hívják meg őket egy nyaralásszerűre? Ott akkor nem lenne gond és még a gyermekei is élveznék. Higgye el minden rendbe fog jönni.- nyugtattam meg.

A tanárnő letörölte a könnyeit és visszamentünk a terembe. Végre már csak a diáktanács és kész is vagyok. Na meg a munka. Átmentem a szemközti terembe és leültem ugyanarra a helyre, ahol tegnap is ültem. És végre választ kaptam az esti kérdésemre. Jake Lilivel együtt kézen fogva érkeztek a terembe, méghozzá késve. Mindenki elmondta, hogy mit szeretne csinálni az osztálya. Volt aki tengerpartot, volt aki viszont kacatvásárt, karaoké klubbot stb.-t akart. Voltak akik cirkuszt! Mókásnak hangzott. Mint minden nap ma is hazamentem átöltöztem és elmentem dolgozni.

-Na és milyen volt a mai napod?-faggatott Diana.

-Szuper! Képzeld el a sulifesztiválon kísértet kávéházat fogunk csinálni. Tök király lesz. Én persze pincér akarok lenni és képzeld el a pincérek vámpíroknak fognak öltözni! Áhh.. Tök jó lesz!

-Jól van, jól van. Jó látni, hogy ilyen boldog vagy. De most inkább ne ezen járjon az eszed, hanem inkább figyelj. Nézd mennyi koszos cucc van az asztalaidon.

Míg leszedtem az asztalokat, énekelgettem magamban egy kicsit.

-Nahát! Tök jó hangod van!-kiáltott nekem Diana miközben már futott is hozzám.-Wao! Szuper a hangod. Sosem hallottalak még énekelni. Lécciiii énekelj nekem egy kicsit. Hmm? Csak itt az étteremben. Pááár sort! Lécci lécci lécci!

-Jól van na.-egyeztem végül bele.-De csak pár sort.

Elkezdtem énekelni. Diana tátott szájjal bámult. A végén az összes munkatársam ott állt előttem és mikor befejeztem tapsoltak és fütyültek! Hazafele Kriszta egész úton azzal zaklatott, hogy én erről miért nem mondtam neki semmit. Azt hittem, hogy soha nem érünk haza.

- Várj csak egy kicsit kisasszony!

-Igen?

-Eszméletlen jó vagy. Mi lenne ha néha énekelnél a kávézóban? Megnövelné a vendégek számát és belőled pedig nagy sztááááár lenne!!! -vetett fel egy ötletet Kriszta.

-Én NEM a-ka-rok énekelni sehol. Érted?

Elszaladtam a szobám felé. Mikor beléptem a "kuckómba" egyből ledobtam magam az ágyamra. Kemény hetünk lesz az osztállyal. De ami még jobban foglalkoztatott az Lilla és Jake kapcsolata volt. Ááá, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Benyomtam a fejem a párnám alá, és már húztam is a lóbőrt.