Egy tinilány élete 7.rész

Sziasztok!

Meghoztam nektek a 7. részt. Remélem tetszik majd nektek. :D Jó olvasást!

Végre eljött az eredményhirdetés napja. Ma végre kiderül, hogy melyik osztály nyerte meg a fesztivált. Zsongott az egész osztály. Mindenki csak az eredményhirdetésről és a fesztiválon történtekről beszélt.

-Hallottad? Ma nagyszünetben kiteszik az eredményeket!-szegezte nekem a kérdést Emy.

-Nem könnyű nem rájönni, hiszen mindenki csak erről tud beszélni az egész épületben.

Lehetetlen lesz megközelíteni a listát. És ez a gondolatom valósággá vált. A nagyszünetben igazi kihívásnak tűnt odajutni. De jött a megváltás hangja:

-Megkérem az iskola minden tanulóját, kivéve a képviselőket, hogy fáradjanak vissza az osztálytermükbe.

Na véééégre. Odajutottam a papírhoz a hirdetőtáblán. Nézzük csak.

-Mi vaaaan? Ö! Ez lehetetlen! Ez nem történhet meg!!!- gondoltam magamban miközben a termem felé sétáltam.

Odaálltam a tanári asztalhoz, és közöltem velük az eredményt.

-Az első helyezett a .....(hatásszünet)... a 9.b osztályé lett-mindenki ujjongott ám én folytattam-de holtverseny volt-hatalmas csend lett-és a másik osztály aki az első helyen áll, nem más mint a 10.b.

Senki nem szólalt meg egy ideig.

-Várjunk csak? Ez azt jelenti, hogy ugyanarra a helyre kellesz mennünk? Vagy külön-külön is mehetünk?

Értetlenkedett mindenki. Az igazat megvallva ez az én fejemben is megfordult.

-Kérem a két nyertes osztály képviselőjét, hogy fáradjanak be az igazgatói irodába.-hallatszott a hangosbemondón az igazgatónő hangja.

Most mi lesz???

-Jó napot igazgatónő!-léptünk be az ajtón.

-Sziasztok! Kérlek üljetek le! Gratulálok!-kezdte a beszédet-a maguk osztálya nyerte meg a fesztivált. Ilyen még nem fordult elő, hogy két osztály nyerjen. Ezért, úgy döntöttünk, hogy vagy lemondja az egyik osztály a nyereményt, vagy a két osztály egyként megy el egy olcsóbb helyre. Nos, melyiket választják?

-Szerintem igazgatónő,-kezdte nyálas hangon Lili- az lenne a legjobb, ha a kicsik mondanának le a nyereményről. Hiszen ezzel kimutathatják a tiszteletüket, és amúgy is nekik több esélyük lesz később megint nyerni!

-A francokat!-vágtam közbe-Az én osztályom soha nem fog lemondani. Remélem felfogtad kis királylányka!

-Inkább te fogd be te kis...El akartad venni tőlem Jaket, úgyhogy ez a legkevesebb amit megtehetsz.

-Már megbocsáss, de nem tehetek arról, hogy jobban nézek ki mint te. És csak szólok, hogy nekem nem kell 1 kiló smink eltüntetni a ragyáimat.

-Elég legyen hölgyeim!-csitított le minket az igazgatónő-Menjetek vissza az osztályba és beszéljétek meg velük a dolgokat. Holnapra várom a döntéseteket.

Kimentünk, miközben olyan feszült volt a levegő, hogy az igai attól félt, hogy felrobban. Órák után szóltam a többieknek, hogy 10 percig maradjanak még itt, hogy elmondjam nekik a dolgokat. Persze gondolom mondanom se kell, hogy nem fogadták valami kitörő örömmel az infókat.

-De ugye nem fogjuk hagyni, hogy az legyen amit ők akarnak?Vagyis az biztos, hogy én nem fogom hagyni nekik!-kiáltott fel, az amúgy csendes, Dylan.

-Nyugodjatok meg! Megígérem nektek, hogy akár bármi áron, de mi is menni fogunk kirándulni. Most pedig akkor menjetek. Jaj, várjatok. Hova szeretnétek amúgy menni? Csak annyi, hogy a kiadás ne legyen eget verő.

Mindenki visszaült a helyére és elkezdett gondolkozni. Sokan mondtak egy napos nagy kirándulást, de annak a költsége nagyon drága lett volna.

-Várjatok!-világosodtam meg-Mi lenne, ha az egyik közeli hegyben sátoroznánk? Mindenkinek van gondolom sátra, matraca és pléde. Lehetne este szalonnát sütni, nappal pedig túrázhatnánk és piknikezhetnénk. Megbeszélhetnénk hogy ki mit hozzon, és akkor egyszerűbb lenne minden.-jelentettem ki az ötletemet.

-Nekem úgyis van egy rokonom, aki tud erre egy alkalmas helyet, és van a közelében egy gyönyörű tó, ahol lehet csónakázni és akár fürdeni is. A partja pedig jó napozásra és piknikezésre.

-Akkor szerintem ezt megbeszéltük. Holnap találkozunk! Sziasztok!

"kirándulás, sátrazás, kirándulás, sátrazás" - Dúdolgattam magamban hazafele. Jaj Istenem!- sóhajtottam-Remélem meg fog felelni az iginek a kirándulással kapcsolatos tervünk. Az egész köbö 2 éjszaka 3 nap lenne. Hulla vagyok.

Azzal úgy ahogy voltam bealudtam. Másnap az igazgatónő szintén behivatott minket:

-Nos hölgyeim remélem sikerült dönteniük, hogy mi legyen.

-Az igazat megvallva mi úgy gondoltuk, hogy elmehetnénk a tengerpartra pár napra egy hotelbe. A 10.b szerint ez lenne a legjobb!

-De az nem lenne túl drága több mint 60 diáknak?

-Nos tisztelt igazgatónő, mi ezt úgy terveztük, hogy a kicsik nem jönnének!

-Akkor ez megfelel nektek is Lola?

-Nem! Egyáltalán nem! Igazgatónő, tegnap az osztályunk szerintem egy remek dolgot talált ki.

-Érdekesen hangzik, légyszíves folytasd!

-Köszönöm! Szóval mi azt beszéltük meg, hogy elmehetnénk táborozni a közeli hegyekbe. Körül-belül olyan 3 nap 2 éjszakára. Az egyik osztálytársamnak van egy rokona aki tudna erre egy nagyon jó helyet. Így mind a két osztály tudna menni, hiszen csak a bérleti díjat kellene kifizetni és azt is kedvezményesen. Megbeszélhetnénk, hogy ki mit hozzon és, hogy mit fogunk csinálni.

-Nem! Ugye ezt nem fogja elfogadni?!- ugrott fel ijedten Lili.

-Mi az? Csak nem félsz este az erdőben? Vagy talán az a gond, hogy ott nem fognak kiszolgálni? Ha így van akkor nem muszáj jönnöd. Megértenénk!

- Jól van! Akkor megyek, csakhogy megtudd, hogy nem neked van igazad!

- Akkor ezt eldöntöttük-szólt közbe az igazgatónő-a táborozás nyert!

- Mi? Várjunk csak! Én ebbe nem egyeztem bele!

- Dehogynem! Hiszen az előbb mondtad!

-Kérlek közöljétek az osztályotokkal és van egy hetetek, hogy mindent megbeszéljetek és előálljatok egy programtervvel.

-Köszönjük.

Majd kimentünk, miközben én repdestem a boldogságtól, ő pedig főtt a dühtől. Olyan jó volt látni, ahogy mindjárt szétrobban. Azt hiszem ezt nevezik dupla győzelemnek!

- Gyerekek! Gyerekek! Meghoztam a hírt! Nos az igazgatónő úgy döntött, hogy....(hatásszünet)....mi nyertüüüünk! Ami azt jelenti, hogy készítenünk kell egy programtervet. De. Van egy kis bökkenő! A 10.b is jön, szóval a tervkészítés hétfőn lesz a tornateremben, mert az elég nagy hely ahhoz, hogy a két osztály elférjen. Ezért az utolsó két óránk ELMARAD majd!

-Juhúúúú! Ünnepeljünk!

Jégkorszak

Sziasztok!

Újra itt vagyunk. Szeretnénk először is Boldog Karácsonyt kívánni nektek! Erre az alkalomra elhoztam az egyik versemet. A vers után egy kis "történetet" olvashattok majd.

Karácsonyi kívánság!

Csillagok gyúlnak az égen, 

Lángok pedig a szívekben.

Karácsony ünnepe van ma,

Legyen Boldog, ki ezt olvassa!

Jégkorszak

Sima. Akár a tükör. De arcodat csak eltorzulva látod benne. Jéghideg. Fagyos. Akár a pillantásod. Nem olvasztja meg semmi. Kemény. Érzéketlen. Ahogy te sem érzel félelmet. Sem egyéb érzelmeket. Hazudik. Ahogy a te szád is fekete a mocsoktól, ami kijön belőle. Uralkodik. Ahogy te sem tűrsz ellentmondást. Mindent befed. Eltakar. Ahogy te is az igazságot. Élet nincs benne. Ahogy a te belsőd is romlott. Egyedül van. Ahogy téged sem támogat senki. Másokat jéghideg tömbökbe zárja. Ahogy te is a börtönbe küldöd volt barátaidat. Eltaszít mindenkit. Te sem tűrtél meg magad körül senkit. Nem vagy más tőle. A kopár, dermesztő, ellentmondást nem tűrő jégkorszak. Amit akar, eléri. De már nem lesz senki, akivel megoszthatja örömét

Egy tinilány élete 6.rész

Halisztok!

Újra itt vagyok egy újabb résszel! És végre már a téli szünet első napján. Csütörtök óta Alivaris boldogít itt engem.... Csak 2 napot aludt itt de annyi cuccal jött, mintha egy hétre készült volna. Végre ma hazamegy.. Ne szóljatok neki, hogy ezt írtam :D Jó olvasást!

A hét első 4 napja gyorsan és kemény munkával telt el. Mindenki keményen dolgozott. Azon voltunk az osztállyal, hogy a mi ötletünk nyerjen.Ugyanis az az osztály, aki a legjobb dologgal áll elő nyer egy 3 napos kirándulást 1000 km-en belül bárhová.

-El sem hiszem, hogy végeztünk.

Sóhajtottunk fel a hét utolsó előtti napján. Mindenki csak a holnapról beszélt. Mielőtt szétszéledtünk volna, tájékoztattam őket, hogy holnap 8-kor találkozunk a teremben. Végre eljött a másnap. Mindenki ott volt a megbeszélt időpontra. Ebből is látszik, hogy az osztály összetartó közösséget alkot. Megbeszéltük még utoljára, hogy kinek mi lesz a feladata. Én természetesen pincér voltam. A ruha egyszerű fekete rojtos egyberuhából és egy fehér kötényből állt. De mivel ez egy kísértet kávézó volt megbolondítottuk az egészet. Az arcunkra hófehér púdert raktunk, a szánkat vérvörösre rúzsoztuk és persze nem felejtettük el a vámpírfogakat sem. Az étel egyszerű spagetti volt, ám a tésztát rikító zöld ételfestékkel kevertük és a szósz pedig vérvörös volt. Azoknak, akik nem szeretik a spagettit vagy csak egy kis időre ugrottak be, fehér teával és boszorkányujj alakú teasütivel szolgáltunk. A fiuk persze nem vállaltak be pincér szerepet. Ők inkább ijesztgetni akartak. Lepedőket tettünk rájuk, a szemüknek lyukakat vágtunk rajta, majd az egészet a fantáziánkra bíztuk. Műpókháló fújó volt náluk és a kávézóba betérőket lefújták velük. Minden tökéletesen ment. Mindaddig míg:

-Lola! Lola! Lolaaa!- lihegve vágódott be az ajtón Emy.

-Mi az?-kérdeztem érdeklődve.

-Egy Jake nevű fiú azt mondta nekem, hogy mondjam meg neked, hogy menj ki a hátsó udvarra, mert mondani szeretne neked valamit.

-Naaa! Mi az?? Csak nem egy pasi a láthatároooon?- dugta közénk a fejét Briney.

-Skacok most lelépek egy kicsit! 10 perc és itt vagyok. Addig meg ügyesen ám!

Azzal rohantam is kifelé az ajtón, átvergődve magam a tömegen a hátsó udvar felé.

-Szia!-köszöntem Jake-nek lihegve.

-Szia! Örülök, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy ott kellett hagynod az osztálytársaidat!

-Áh! Semmi gond. Szóltam nekik, hogy 10 perc és ott leszek. Meg, hogy majd én kitakarítom a termet. Amúgy mit szerettél volna mondani?-kérdeztem egy kicsit komolyabban.

Pár másodpercre letelepedett közénk a csend. Majd hirtelen:

-Á! Szia! Végre itt vagy.

Megfordultam. Az a Lilla nevű lány futott felénk fehér body-ban és nyuszifülekkel a fején.

-Bocsika, hogy késtem egy kicsit. Az osztály alig akart elengedni. -majd éles pillantást vetett rám, és folytatta a mondandóját lenéző hangon- Ő mit keres itt?-szegezte a kérdést Jake-nek, közben pedig olyan érzésem volt, hogy mindjárt kést döf a hátamba.

-Óh! Őt azért hívtam ide, hogy bemutassalak neki. Lola ő itt a barátnőm és a legnagyobb szerelmem Lilla.

Elfordítottam a fejem, és mikor visszafordultam már egymás szájában voltak. Hátráltam egy kicsit és dadogva mondtam:

-É-é-én most inkább megyek! Nem akarok zavarni és az osztályom is biztos vár már rám.

-Ne menj még!- kiáltotta utánam Jake.

-Hagyd kicsim! Ő mondta, hogy biztos hiányzik már az osztályának.

Megfordultam és futottam a teremig, miközben olyan érzésem volt, mintha valami összeszorítaná a szívem. Megálltam a terem előtt. Állmosolyt varázsoltam az arcomra. Úgy gondoltam, ha mosolygok nem fognak faggatni a többiek, hogy mi történt. Beléptem. Tévedtem. Mindenki lerohant a kérdéseivel:

-Na mi volt?

-Összejöttetek?

-Kivel voltál?

Nem bírtam tovább a mosolyt az arcomon tartani. Könnycseppek estek ki a szememből. Gyorsan elhallgattak. Nem akartam nekik elmondani semmit, de végül mindent kiszedett belőlem a némaságuk. Letöröltem a könnyeimet, kijavítottam a sminkem és felálltam a földről:

-Nos! Nincs még vége a napnak! Hajrá! Munkára!

-Éljen! Hurrá!- kiáltottuk.

Mindenki keményen dolgozott továbbra is. A nap végén a megmaradt finomságokból megterítettünk magunknak és ünnepeltünk. Mindenki hazament. Már csak én, Britney, Lejla és Emy voltunk ott, hogy kitakarítsunk.

-Sajnálom ami történt!-mondta együtt érző hangom Lejla.

-Ugyan, mégis mit? Elvagyok én pasi nélkül is. Hisz itt vagytok nekem TI!!!- azzal átöleltem mindnyájukat.

Egy tinilány élete 5. rész

Sziasztok!

Jazzy vagyok újra! Elhoztam nektek az 5.-ik részt! Remélem tetszeni fog. :D Jó olvasást!

A hetek csak úgy teltek és semmi izgalmas sem történt. De mégiscsak  volt valami jó dolog, mert újabb barátokat szereztünk és az osztály egyre jobban összekovácsolódott. A barátnőimmel még párszor összejöttünk a Kis Kávézóban, és úgy látszik, az vállt a törzshelyünkké. Ám az egyik csütörtöki osztályfőnöki órán az ofink egy érdekes bejelentést tett:

-Figyeljetek gyerekek! Ma reggel szóltak nekem, hogy kell választanunk egy osztályképviselőt, aki majd képvisel minket az iskolarendezvények megszervezésében és a diáktanácsban. Nos akkor. Itt ez a kalap. Mindenki írja egy cetlire annak a nevét akit osztályképviselőnek szeretne, és utána pedig összeszámoljuk, hogy ki hány szavazatot kapott.

Mindenki követte a tanárnő utasításait. Miután végeztünk elkezdte kivenni a kis papírdarabokat a kalapból és kihívott egy gyereket, hogy írja a táblára a szavazatokat.

-Nos akkor kezdjük is. Lola 1 szavazat....

És így ment végig. Már vagy 20 szavazatom volt, mikor a tanárnő megunta és feltett egy kérdést:

-Ki az aki nem Lolára szavazott? Persze Lolán kívül. Légy szíves tegye fel a kezét.

Alaposan körülnéztem, és egyetlen egy kéz sem volt fent. Úgy látszik mindenki azt akarta, hogy én képviseljem az osztályt.

-Nos akkor ezt eldöntöttük. Lola tessék. Azt mondták, hogy ezt adjam oda annak akit kiválasztottunk. A diáktanács találkozói vannak rajta és néhány rendezvény. Ahogy nézem ma is lesz egy tanács, 2-től a szomszéd teremben.

-Köszönöm tanárnő.

Visszamentem a helyemre és leültem. Ezután még volt egy kémia óránk, viszont azon nem nagyon figyeltem, mert el voltam foglalva a papír fürkészésével.

*csingilingilingiling*

-Ahh végreee!-kiáltott fel Anna az egyik osztálytársam.

-Holnap találkozunk skacok.-hallatszott mindenki szájából.

Én még ültem ott egy kicsit, majd mikor kiürült a szemközti terem ahol a tanácskozás lesz, átültem oda. Valaki hátulról odahajolt a fülemhez és ezt súgta:

-Nocsak-nocsak! Hát téged is látni?

Mikor megfordultam:

-Ohh! Hát te vagy az Jake! A szívbajt hoztad rám!

-Hahahahaha!

-Ez nem vicces. Amúgy, hogy-hogy itt vagy?

-Én lettem megint az osztályképviselő! És te?

-Megint? Amúgy nálunk meg én lettem az.-mosolyogtam rá.

-És ti, hogy döntöttétek el? Nálunk az volt, hogy aki tavaly volt az lesz az éven is, és így megint én lettem.

-Nálunk mindenki felírta egy kis papírdarabkára, hogy kit szeretne és akinek többször volt fent a neve az lett. És hát az osztály egyhangúan úgy döntött,  hogy én leszek az.

-Akkor népszerű lehetsz!

-Nicsak! Hát megint összefutunk?-hallatszott egy kényes hang az ajtó felől.

Odanéztem. Az a szőke lány volt aki a legelső nap fellökött.

-Áh szia Lilla! Mizujs?

-Szia szivi! Semmi. Te ismered őt?-kérdezte Jaket Lilla.

-Igen. Haverok vagyunk.

-Chhhh...

Elment és leült az egyik padba. Láttam, hogy Jake még akar mondani nekem valamit, de közben megérkeztek a többiek és az igazgatónő is. 9.-ik osztályból volt "a" és "b" osztály. Én a "b"-t képviseltem. Jake 10-ikes volt és Lilla is de Jake "a"-s volt Lilla meg "b"-s. A többi osztályból csak egy-egy volt. Mindenki leült és az igazgatónő nekifogott a mondanivalójának.

-Szóval gyerekek! Tudjátok, hogy ilyenkor szoktuk megrendezni az iskolai fesztivált, ami egyben adománygyűjtés is az iskolának. Szeretném, ha holnap az osztályfőnöki órán elmondanátok a következő információkat az osztálynak és kitalálnátok, hogy mit szeretnétek csinálni. Tehát:a fesztivál jövőhét pénteken lesz 9-től 2-ig. Holnap délután itt találkozunk ugyanebben az időpontban és megbeszéljük, hogy melyik osztály mit fog csinálni. Ha megvannak ezek a dolgok, akkor a szervezés a ti kezetekben lesz. Ezt úgy értem, hogy nektek kell az osztályotok élére állni és a plakátok megtervezésében, díszletek, stb dolgok megtervezésében segítenetek kell és nektek kell összehangolni a dolgokat. Értettétek?

-Igen- hangzott az egyhangú, fegyelmezett válasz egyszerre.

Mindenki elindult kifele a teremből. Én a végére maradtam, és azon gondolkoztam, hogy tudok-e majd javasolni valamit.

-Nem megyünk együtt haza?-érkezett Jake kérdése a hátam mögül.

-Jó!-hangzott a válasz a számból egy mosollyal kísérve.

Elindultunk. Egy ideig csendben mentünk, de a kérdésem megtörte ezt a hallgatagságot.

-Ti mit csináltatok tavaly? Úgy értem a fesztiválra.

-Hmm.. Kacatvásárt. Mindenki hozott valami cuccot otthonról ami nem kellet már neki, és ott pedig eladtuk. És neked van valami ötleted? Hmm?

-Nincs!-sütöttem le a fejem.

-Jajj ne legyél már ilyen! Csak kitaláltok valamit holnap. Na mosolyogj már.

Nem bírtam ki tovább, hogy szomorú arcot vágjak, ezért felemeltem a fejem és hatalmas vigyorral az arcomon értünk a bérházhoz.

-Nos akkor, -kezdte Jake.- holnap délután találkozunk. Szia!

-Igen! szia.

Azzal megfordultam és bementem a lakásba. Mikor beléptem Kriszta mérges arccal várt és elkezdett kiabálni.

-Mi az, hogy késel és még fel se hívsz? Ha? Mire való a telefon? És hol voltál egyáltalán? Attól, hogy ma nem kell dolgozni nem azt jelenti, hogy késhetsz anélkül, hogy szólnál nekem!

-Figyelj ide Kriszta. A suliban osztályképviselőt kellett választani és én lettem az. Ma délután volt egy megbeszélés a sulifesztivállal kapcsolatosan és az húzódott így el. Emiatt késtem. Tessék itt a papír amin rajta is van. De ha még ennek sem hiszel itt a telefon és hívd fel az igazgatónőt vagy az ofit!

Csend lett.

-Jól van. Bocsánat. Csak tudod.. halálra aggódtam magam, hogy valami rossz történhetett veled.

-Semmi gond. Igazad van. Amúgy holnap is lesz egy tanács, szóval lehet, hogy holnap is késni fogok.

-Okés! Vacsorázz meg és menj készülj el és feküdj le aludni.

Megvacsoráztunk én pedig úgy tettem, ahogy Kriszta javasolta. Egész este csak forgolódtam és a fesztivál járt az eszemben. Na meg az az idegesítő szőke csajszi. Vajon milyen kapcsolat lehet közte és Jake között? Hiszen szivemnek nevezte. Alig tudtam aludni, de sajnos a reggel eljött és megint úgy néztem ki mint egy nyúzott macska.

*csörr-csörr*

-Aaaaa! Máris reggel lenne?

Kimásztam az ágyból és lelkileg és kinézetileg felkészültem a mai napra. Lementem a konyhába is szintén egy üzenet várt. Mikor beértem a suliba a csajok az asztalomnál voltak, mint minden reggel.

-Sziasztok!-köszöntem nekik előre.

-Szia!-válaszoltak egyszerre.

-Na? Milyen volt a tegnapi napod?-kezdett faggatni Britney.

-Bocsi csajok de most nincs kedvem ehhez. Hulla vagyok. Majd ofin mindent elmondok, jó?-mentegetőztem.

-Jól van.-mondta Lejla és elindultak a helyükre.

A nap lassan telt. Pechemre az osztályfőnöki az utolsó óra volt, de legalább a többin ki tudtam magam aludni. Az utolsó óra. Vééégre. Az osztályfőnök is bejött, mosoly volt az arcán, de valahogy, olyan furának tűnt.

-Sziasztok gyerekek! Nos, Lola jelezte felém, hogy lenne pár mondanivalója. Szóval akkor kérlek gyere ki és beszéljétek meg amit kell, én addig elugrok pár papírt elintézni.

Azzal kirohant a teremből, és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Nem rohanhattam utána, hogy megkérdezzem mi a gond, mert el kellet mondanom a többieknek amivel megbíztak. Kimentem az asztalhoz és elkezdtem tájékoztatni őket a dolgokról:

-Szóval. Jövőhét pénteken 9-től 2-ig lesz az iskolában hagyományossá vált iskolai fesztivál, melyen minden osztály választ egy témát, és annak a jegyében adományt gyűjt a sulinak. A mai feladatunk az lenne, hogy döntsük el, hogy mit szeretnénk csinálni. Ötleteket várok.

-Kávéház!-hallatszott az egyik.

-Kísértetház!-hallatszott egy újabb.

Vártam még, hogy jönnek-e ötletek, de semmi.

-Nos akkor. Felírom a táblára ezt a kettőt és először az tegye fel a kezét, aki a kávéházra szavazik. Okés akkor 16 -an akarnak kávéházat. Most akkor azok akik a kísértetházat akarják. Ezt is 16-an? Ez így nem lesz jó.

Csend lett az osztályban. Aztán hirtelen mindenki elkezdett veszekedni egymással, hogy melyik miért lenne jobb vagy rosszabb. Hatalmas volt a ricsaj.

-CSEND LEGYEN!-kiáltottam rájuk.- Jól van! Mi lenne ha, egy kávéházat csinálnánk és a témája pedig a kísértetek és a vámpírok meg egyéb ilyen horror cuccok lennének?

Elhallgattak.

-És mi lenne ha a pincérek vámpírok lennének és szellemek ijesztgetnék a bejövőket?-hallatszott Emy javaslata.

-Ez nem is olyan rossz.-helyeseltem-Nos? Mit szóltok hozzá?

-Király! Remek! Tök jó lesz!-hangoztatták beleegyezésüket a többiek.

-Nos akkor ez eldöntve, most pedig, ha megbocsátanátok megkeresném az ofit.

Kimentem a teremből és elkezdtem keresni Carlat. A tetőn találtam rá, miközben a sarokban ült és sírt.

-Miss Carla!-kiáltottam oda neki.

Rám se nézett csak sírt tovább. Odamentem hozzá és leültem vele szemben. Elvettem a kezét az arca elől és adtam neki egy zsepit.

-Mi a gond?

-Tegnap!...A férjemmel összevesztünk.... És a gyerekek mindezt hallották... Azon vesztünk össze, hogy kinek a szüleit látogassuk meg...

-Ugyan tanárnő! Ezen nem kell összeveszni. Maga mindig boldog és mosolygós, ezért szeretjük önt ennyire. Miért nem hívják meg őket egy nyaralásszerűre? Ott akkor nem lenne gond és még a gyermekei is élveznék. Higgye el minden rendbe fog jönni.- nyugtattam meg.

A tanárnő letörölte a könnyeit és visszamentünk a terembe. Végre már csak a diáktanács és kész is vagyok. Na meg a munka. Átmentem a szemközti terembe és leültem ugyanarra a helyre, ahol tegnap is ültem. És végre választ kaptam az esti kérdésemre. Jake Lilivel együtt kézen fogva érkeztek a terembe, méghozzá késve. Mindenki elmondta, hogy mit szeretne csinálni az osztálya. Volt aki tengerpartot, volt aki viszont kacatvásárt, karaoké klubbot stb.-t akart. Voltak akik cirkuszt! Mókásnak hangzott. Mint minden nap ma is hazamentem átöltöztem és elmentem dolgozni.

-Na és milyen volt a mai napod?-faggatott Diana.

-Szuper! Képzeld el a sulifesztiválon kísértet kávéházat fogunk csinálni. Tök király lesz. Én persze pincér akarok lenni és képzeld el a pincérek vámpíroknak fognak öltözni! Áhh.. Tök jó lesz!

-Jól van, jól van. Jó látni, hogy ilyen boldog vagy. De most inkább ne ezen járjon az eszed, hanem inkább figyelj. Nézd mennyi koszos cucc van az asztalaidon.

Míg leszedtem az asztalokat, énekelgettem magamban egy kicsit.

-Nahát! Tök jó hangod van!-kiáltott nekem Diana miközben már futott is hozzám.-Wao! Szuper a hangod. Sosem hallottalak még énekelni. Lécciiii énekelj nekem egy kicsit. Hmm? Csak itt az étteremben. Pááár sort! Lécci lécci lécci!

-Jól van na.-egyeztem végül bele.-De csak pár sort.

Elkezdtem énekelni. Diana tátott szájjal bámult. A végén az összes munkatársam ott állt előttem és mikor befejeztem tapsoltak és fütyültek! Hazafele Kriszta egész úton azzal zaklatott, hogy én erről miért nem mondtam neki semmit. Azt hittem, hogy soha nem érünk haza.

- Várj csak egy kicsit kisasszony!

-Igen?

-Eszméletlen jó vagy. Mi lenne ha néha énekelnél a kávézóban? Megnövelné a vendégek számát és belőled pedig nagy sztááááár lenne!!! -vetett fel egy ötletet Kriszta.

-Én NEM a-ka-rok énekelni sehol. Érted?

Elszaladtam a szobám felé. Mikor beléptem a "kuckómba" egyből ledobtam magam az ágyamra. Kemény hetünk lesz az osztállyal. De ami még jobban foglalkoztatott az Lilla és Jake kapcsolata volt. Ááá, hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Benyomtam a fejem a párnám alá, és már húztam is a lóbőrt.

Egy tinilány élete 4.rész

Sziasztok!

Jazzy jelentkezik! Újabb hétvége. Újabb rész. Meghoztam nektek a 4.részt. Jó olvasást!

*csörr-csörr*

Lenyomtam az ébresztőt és kimásztam az ágyból. Az asztalon egy levél volt.

 "Hamarabb mentem be dolgozni. A reggelid a hűtőben van. Ne késs el a suliból. Vigyázz magadra. Délután találkozunk.

Puszi: Kriszta"

-Remek-mormoltam magamban.

Megreggeliztem, felöltöztem és megcsináltam a hajam. Hamarabb indultam a suliba, hogy még a többiek előtt odaérjek a kapuhoz és ne kelljen nekik rám várniuk. Az oda vezető út, így Kriszta nélkül, unalmas volt. Ő mindig egész úton egyfolytában csak beszél. Olyankor idegesít, de most hiányzott. Mikor odaértem, Britney és a többiek már vártak rám.

-Jó reggelt Lola.-mondták egyszerre.

-Jó reggelt nektek is. Sokat kellett rám várni? Pedig ma hamarabb indultam el.

-Dehogy is-nyugtatott meg Emy.-Még 9 sincs, úgyhogy mind hamar értünk ide.

Elkezdtünk nevetni, majd úgy döntöttünk, hogy nem fogunk itt kint állni, hanem inkább bemegyünk a terembe. Senki nem volt még ott. Lecuccoltunk a padjainkhoz és a csajok odajöttek hozzám.

-Lola!- szólt Britney- Mi lenne, ha a te helyed lenne a találkozási helyünk?

-Találkozási hely?-értetlenkedtem.

-Igen. Az a hely, ahol szünetekben vagyunk és beszélgetünk meg ilyenek.-magyarázta nekem Lejla.

-Okés. Miért ne?-mosolyogtam.

A beszélgetésünk közben már kezdtek megérkezni az osztálytársak. Összesen 32-en voltunk. 15 fiú és 17 lány. Majd elkezdődtek az órák. Hamar elment ez a nap és nem történt semmi érdekes sem.

-Nos csajok akkor mi lenne, ha vasárnap találkoznánk az egyik kávézóban? Beszélgethetnénk, jobban megismerhetnénk egymást és Lejla korrepetálhatna engem egy kicsit.-hoztam fel az ötletet.

-Oké.-egyeztek bele mindhárman.

-Akkor találkozzunk az állomás melletti Kis Kávézóban 3-kor. Jó?

-Ahham.

-Persze.

-Rendicsek.

A délutánom elég uncsi volt. Még Jake-kel sem találkoztam. A hét gyorsan elment, már csak azt vettem észre, hogy vasárnap van. Egész délelőtt csak feküdtem az ágyban a kupi közepén. Egyszer csak benyit hozzám Kriszta:

-Ideje lenne kimásznod az ágyból! Már negyed 3 van! El fogsz késni!-majd jobban körülnézett a szobámban.-Te Jó Atya Ég! Mintha egy hurrikán söpört volna itt végig. Most azonnal kimászol az ágyból és rendet raksz, különben nem engedlek el a barátnőidhez!

-Ahhh.... Okés! Igenis Miss!

Azzal kiment a szobából és én pedig kitakarítottam. Felöltöttem a "gúnyám" amit a suliban is mutatok, majd elindultam. Hamarabb értem oda mint a többiek és helyet foglaltam egy 4 fős asztalnál ami az ablak mellett volt. Rendeltem 4 forrócsokit. Gondoltam, jól fog esni nekik is, hiszen kint elég hűvös van. Nemsokára ők is megérkeztek.

-Sziasztok!-köszöntem nekik és intettem, hogy jöjjenek ide.

-Szia!-köszöntek egyszerre.-Remélem nem vártál ránk olyan sokat.

-Nem én is az előbb érkeztem. És rendeltem nektek is forrócsokit.

Leültek és már jött is a pincér a jó illatú meleg itallal.

-Tessék hölgyeim.

-Köszönjük.

-Na mesélj Lola. Hogy telt a szombatod és a vasárnap délelőttöd?-faggatott Britney.

-Unalmas volt. Elmentem reggel bevásárolni és belebotlottam egy régi ismerősömbe. A szombatot vele töltöttem. Ma délelőtt pedig csak aludtam. -mondtam nagy megelégült mosollyal.-És nektek hogy telt eddig a hétvége?

-Hát én,-kezdte Lejla.-Átnéztem a könyveket és elkezdtem tanulni az anyagokat.

Ezen egy kicsit elmosolyodtunk, bár nem volt meglepő egy olyan lánytól, aki ennyire okos, mint ő.

-Én,-kezdte egy kicsit fennhangon Britney.-elmentem a keresztanyámmal vásárolni egy kicsit. Nézzétek! Ezeket az ékszereket vettük.-Azzal elkezdte mutogatni nekünk az új nyakláncát, karkötőjét, fülbevalóját és a gyűrűjét.

-Mi,-kezdett bele Emy is.-Elmentünk a családommal a vadasparkba, mivel az öcsikémnek tegnap volt a szülinapja, és azt akarta, hogy oda menjünk el.

Az egész délutánt beszélgetéssel töltöttük. Nem is korrepetált engem Lejla, de az nem is zavart. Az egész kávézó tőlünk zengett. Csodálkoztam, hogy nem küldtek ki minket. 6 órakor mindenki elindult hazafelé. Megbeszéltük, hogy holnap majd a teremben találkozunk, az én padomnál. Mikor hazaértem, Kriszta még nem volt otthon, merthogy ő ma délutános és csak 8-ra ér haza. Felmentem a szobámba átöltöztem, feltűztem a hajam és nekiálltam a takarításnak. Fél 8-ra végeztem mindennel. Még vacsorát is csináltam, méghozzá Kriszta kedvencét: pirítós kenyér, avokádókrémmel és mentateával. Felmentem a szobámba és bepakoltam holnapra. Gondosan elkészítettem a házikat és az egyenruhámat.

-Hahó! Hazajöttem! Itthon vagy?

-Áhhh! Sziaaaa! Gyere csináltam vacsorát!

Leültünk az asztalhoz enni, közben pedig beszélgettünk.

-Mi újság van a munkahelyen?

-Ah. Fárasztó volt a mai nap. Nem kellet volna tegnap este megnézni azt a filmet. Hulla vagyok. Na és veled mizujs? Milyen volt a délutánod a barátaiddal?

-Király! Forrócsokit ittunk és egyfolytában csak beszélgettünk. Hamar elment az idő.

-Akkor örülök! *ásít* Megyek lefekszem aludni. Jó éjt!

-Jó éjt!

Kriszta elment lefeküdni aludni én meg elpakoltam a vacsora után. Felmentem a szobámba átöltöztem és csak néztem a csillagokat az ablakon keresztül.

-Oh! Egy hullócsillag!

Zsebre raktam a kezem és kívántam valamit. A kívánságomat nem írom le, mert tudom, hogy akkor nem válik valóra.