Elhoztam nektek a történet utolsó részét. Jó olvasást! :)
Tisztára
elvörösödtem a levél olvasata közben. Mikor Kriszta is átfutotta sorokat a nagy
gülü szemeivel, nem mondott semmit, csak rám nézett és olyan tekintetei voltak,
amik azt mondják: menj csak nyugodtan.
Szombat este....
Fél 8...... Indulnom kellene.... De hogy menjek?..... Ááááá jó lesz az így is.....
Összefogtam a hajam és a szokásos ruhámban elindultam. A szokásos
ruhám:csőnaci, tornacsuka, bő póló. Mikor odaértem a Ligetbe, láttam egy sötét
árnyat az egyik padon, de sajnos nem tudtam kivenni, hogy az Kai vagy sem.
Odasétáltam miközben remegtek a lábaim. Kai volt az. Leültem mellé.
Úgy köszönt, hogy rám se nézett és utána nem mondott semmi mást. Körül-belül 10 percig
csendben ülhettünk. Egy kicsit kínosan éreztem magam ebben a szituban.
-Figyelj! -
álltam fel mellőle. - Ha csak ennyit akartál, akkor én megyek is.
Megfordultam és
elindultam, de ő megfogta a kezemet és visszahúzott a padra.
-Figyelj!
-Ha?
Valami
pukkanásokat hallottam az ég felől. Felnéztem a csillagok vásznára. Gyönyörű tűzijátékok voltak.
Miközben csodáltuk őket:
-Figyelj Lola!
Engem nem érdekel, hogy milyen a családi háttered. Az első pillanattól kezdve,
hogy megláttalak ezt érzem.
Felé fordultam.
Lehajtotta a fejét. Egy kicsit megijedtem. Majd hirtelen...... Gyengéden
megcsókolt. Az első csókom. Azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről.
-SZERETLEK Lola!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése