Sziasztok!
Alivaris érkezik hozzátok egy új résszel. :3 Jó olvasást!
-Áhh! Csodálatos az a hely. Bazinagy az egész és mindenhol fák vannak.- meséltem Krisztának.
-Jól van na! Ki fog hűlni a gyomrod és a vacsora is.
-És mesélj. Mi volt ma a munkahelyen?
-Áh! Ma nem voltak olyan sokan mint szoktak lenni. Amúgy ez a táborozás mikor is lesz?
-A suli vége utáni második hét első 3 napja. Szóval szólni kellesz a főnöknek, hogy azokon a napokon nem fogok tudni dolgozni menni.
-Értem.-mondta egy kicsit lehangoltan.
-Miért? Talán van valami akkor?-kérdeztem értetlenkedve.
-Nem. nincs semmi.
Felállt az asztaltól és bement a szobájába. Közben pedig valami olyat mormogott, hogy "jó éjszakát".
-Mi baja lehet? -kérdeztem magamtól, miközben elpakoltam a vacsi után.
Másnap a suliban nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy milyen is az a hely és, hogy előreláthatólag mit kellesz vinni. Alig tudtam válaszolni a kérdésekre, mert teljesen össze voltam zavarodva Kriszta és Diana miatt. Olyan voltam mint egy élőhalott.
-Mi a gond Lola? -kérdezték tőlem a barátaim.
-Semmi különös. Csak egy kicsit fáradt vagyok. Nem aludtam valami jól az éjjel.
Az a nap teljes kínszenvedés volt a számomra. És a suliban történő szenvedéseket tetézte még az, hogy a munkában se Diana se Kriszta nem szólt hozzám egy szót se. Még hazafele sem beszélgettünk Krisztával, pedig olyankor le se lehet lőni, annyit jár a szája. Nem tudom, hogy mi bajuk lehet. Valami rosszat mondtam volna nekik? Vagy elfelejtettem volna valami? Mindegy majd eszembe jut. Valamikor....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése