Vélemények

Sziasztok!
Alivaris vagyok. :)

Amint látjátok tegnap már felkerült az új rész, így én nem egy újabbal jövök.
Már észrevehettétek, hogy minden bejegyzés alatt van egy Vélemények sáv (tetszik, elmegy, nem tetszik). Nos.. igazából örülnénk neki, ha miután elolvastátok az adott részt bejelölnétek valamelyiket. Így mi tudni fogjuk hogy tetszik-e nektek a történet. Aztán ha már itt tartunk, akkor bátran írhattok megjegyzést is, nem harapunk. :)

Ennyi lett volna, remélem számíthatunk rátok!:)

Egy tinilány élete 12.rész

Sziasztok!

Itt Jazzy egy újabb résszel. :D Jó olvasást!

Végre. Az év utolsó tanítási napja. Nincs ennél jobb. Tanévzáró ünnepség után pedig már szabad a pálya.

-Na? Mi tervetek van a nyári szünetre?- kérdezett meg mindenkit Carla.

Sokan mondták, hogy elmennek a szülőkkel nyaralni vagy éppen a barátokkal strandolni, bulizni, különböző fesztiválokra ellátogatni. Ha jobban belegondolok, nekem semmi tervem sincs a szünetre. A kirándulás után pedig csak dolgozni fogok, hétvégén pedig ejtőzni a jó hűs szobámban.

-Hé csajok!- szóltam oda Emyéknek.-Nincs kedvetek ma délután beugrani a szokásos helyünkre?

-Jó ötlet! Miért ne? Mikor találkozzunk?

-Hááát..... Nekem el kell menni vásárolni.... szóval nekem 4 kor lenne jó.-mondta Lejla.

-Okés. Akkor 4-kor a szokásos helyen és asztalnál.

Ahogy megbeszéltük, úgy is lett.

-Na? És ti hogyan fogjátok tölteni a nyarat? Én arra gondoltam, hogy miután visszajöttünk az olaszországi körútról, ahova a családommal megyek minden napomat a strandon fogom tölteni és elcsábítom a legtöbb srácot!-dicsekedett Britney.

-Én szerintem tanulni fogok.-jelentette ki visszafogottan Lejla.

-Jajj ne csináld már!-és egy kicsit megbökte őt Emy.- Én arra gondoltam, hogy ellátogatok a nagyihoz vidékre. Ott minden olyan nyugis és nem kell stresszelni semmiért, csak lazítani és élvezni a nonstop napsütést.

-Én úgy döntöttem, hogy a kirándulás után keresek valami kis nyári munkát.-Az igazat megvallva így akarom leplezni az éttermi állásomat.-De! Szerintem lehetne egy nap, amikor mi négyen elmegyünk a strandra és lazítunk egy kicsit!!! Mit szóltok? 

Persze nem kell mondanom, hogy mindenki belegyezett. 

Egy tinilány élete 11.rész

 Sziasztok!
Alivaris érkezik hozzátok egy új résszel. :3 Jó olvasást!




-Áhh! Csodálatos az a hely. Bazinagy az egész és mindenhol fák vannak.- meséltem Krisztának.
-Jól van na! Ki fog hűlni a gyomrod és a vacsora is.
-És mesélj. Mi volt ma a munkahelyen?
-Áh! Ma nem voltak olyan sokan mint szoktak lenni. Amúgy ez a táborozás mikor is lesz?
-A suli vége utáni második hét első 3 napja. Szóval szólni kellesz a főnöknek, hogy azokon a napokon nem fogok tudni dolgozni menni.
-Értem.-mondta egy kicsit lehangoltan.
-Miért? Talán van valami akkor?-kérdeztem értetlenkedve.
-Nem. nincs semmi.
Felállt az asztaltól és bement a szobájába. Közben pedig valami olyat mormogott, hogy "jó éjszakát".
-Mi baja lehet? -kérdeztem magamtól, miközben elpakoltam a vacsi után.
Másnap a suliban nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy milyen is az a hely és, hogy előreláthatólag mit kellesz vinni. Alig tudtam válaszolni a kérdésekre, mert teljesen össze voltam zavarodva Kriszta és Diana miatt. Olyan voltam mint egy élőhalott.
-Mi a gond Lola? -kérdezték tőlem a barátaim.
-Semmi különös. Csak egy kicsit fáradt vagyok. Nem aludtam valami jól az éjjel.
Az a nap teljes kínszenvedés volt a számomra. És a suliban történő szenvedéseket tetézte még az, hogy a munkában se Diana se Kriszta nem szólt hozzám egy szót se. Még hazafele sem beszélgettünk Krisztával, pedig olyankor le se lehet lőni, annyit jár a szája. Nem tudom, hogy mi bajuk lehet. Valami rosszat mondtam volna nekik? Vagy elfelejtettem volna valami? Mindegy majd eszembe jut. Valamikor....

Egy tinilány élete 10.rész

Sziasztok!

Itt Jazzy és kivételesen Alivaris! :D Amint látjátok a mi kis Alivarisunk ügyködött megint a kinézetünkkel. :D Szerintetek milyen lett? Az új designnal egy új rész is jár.

-Áh! Szia Lola! - köszönt nekem Debóra.

-szia! És ööö csókolom!

Debóra és az ismerőse voltak azok. Szerintem a nagyapja lehetett mert elég idősnek látszott. Hosszú, pödört bajsza volt, és hosszú szakálla.

-Lola! Ő itt a nagyapám! Ő az akiről beszéltem!

-Jónapot kívánok!-majd kezet fogtunk.

-Szia kedvesem. Akkor mehetünk megnézni a helyet gyermekeim?

-Igen! Persze!

Beültünk egy kis furgonszerűbe és nekivágtunk, az amúgy 30 perces, útnak. Közben pedig:

-És mivel szeretnétek feljönni?

-Úgy gondoltam, hogy kölcsönzünk egy buszt, azzal felmegyünk a szerpentinen a parkolóig utána pedig elsétálnánk a táborhelyre.

-És hányan jönnétek? Mert ismerem a tulajt, és tudnék nektek egy kis kedvezményt szerezni, ami persze a létszámtól függ.

-64-en leszünk és a kedvezmény tényleg jó lenne !

-És ez egy osztály?

-Nem! Mégcsak az kellene!-vágott a beszélgetésünk közbe Debóra.

-Nos itt lennénk! Ez a parkoló, ahova majd ti is meg fogtok érkezni. Ne is vesztegessük az időt, induljunk akkor megnézni a helyet.

Egy gyönyörű, széles ösvény, hatalmas bokrokkal a szélén vezetett minket a fák alatt.

-Megérkeztünk!

Mikor felemeltem a fejem egy óriási boltív alatt álltunk. Fából készült és ez volt belegravírozva:

"A TERMÉSZET SZÉP, EZÉRT VÉDD"

-Nahááát!-tátva maradt a szám a gyönyörű látványtól.

Körbevezetett minket, közben pedig elmondott néhány infót. Mint pl.: az egész terület 2000 négyzetméter és körbe van kerítve, hogy az erdőben lévő állatok ne mászkáljanak a sátraknál. A területen volt két házikó. Az egyikre az volt írva: "férfi" a másikra "női". Zuhanyzók és mosdók voltak bent.

-Itt ez a kapu, aminek mindig zárva kell lennie. Ez az ösvény pedig mögötte levezet minket a közeli tóhoz és a nemzeti parkhoz. Szeretnétek megnézni?

-IGEEEEN!!!-kiáltottunk fel vidáman.

Lesétáltunk a lejtőn. Egy útkereszteződéshez értünk. Az egyik táblán egy fa volt a másikon pedig egy nádszál. Gondolom a fa a nemzeti parkot jelezte , a nádszál pedig a tavat. Mi az utóbbi mellett haladtunk tovább. Mikor leértünk csodálatos látvány tárult elénk. A tó körül gyönyörű pázsit volt és hatalmas lombú fák, amelyek tökéletesen beárnyékolták a helyet. A tópart homokos volt, és egy részére nádas nőtt. A tó vizén a napsugarak pedig csodásan ragyogtak.

-Nos? Megfelel?

-Persze!- jelentettem ki elégedetten- És mennyi lenne a költsége?

-Az alap költség 2000 dúz/fő.

-Mi van?

-De mivel ismerem a tulajt ezért le tudom alkudni nektek 1000 dúz/főre. És ebbe benne van a nemzeti park belépője.

-Oké! Köszönöm a segítséget uram!

-Ugyan már! Hívj nagyapának!

-Akkor köszönöm! Nagyapa!

Egy tinilány élete 9.rész

Sziasztok!

Elhoztam nektek a következő részt. Jó olvasást! :D

-Szóval, most, hogy itt van mind a két osztály elkezdhetnénk a teendőket.

-Hé mi a gond Lola?

-Ha? Mi van?

-Olyan nyúzottnak tűnsz ma! Miért?

-A hétvégém nem telt valami jól.

-Összevesztél a szüleiddel?

-Mi? Ahham. Volt egy kis nézeteltérésünk, de utána megbeszéltük a gondokat. Szóval minden rendben van. Nem kell aggódni!

Miközben mi beszélgettünk a tanáraink mondtak pár infót, majd átadták nekem és Lilinek a helyet.

-Na szóval! -kezdtem bele- Gondolom mindannyiótok tudja, hogy miről van szó. Tehát elsősorban azt kellene tudnunk, hogy hányan megyünk. Ezért körbeadunk egy lapot és mindenki megsorszámozva ráírja a nevét. Közben pedig megbeszéljük a programokat, a belépőt, és azt, hogy egyáltalán hogyan is fogunk oda eljutni. Gondolom azt nem kell mondani, hogy mindenki hozzon magának sátrat és hozzá tartozó kiegészítőket, mint pl.: párna, hálózsák, pléd. Na meg majd a programokhoz illő dolgokat. Hogy ne tartson ez a megbeszélés 1 és fél órán keresztül, én készítettem egy tervet, amit persze még ki lehet javítani, hogy jó legyen mindenkinek. Tehát mint tudjátok, ez a kirándulás 3 nap és 2 éjszaka lesz. Amint látjátok - mutattam a mellettem lévő táblázatra - az első nap, vagyis amikor megérkezünk a délelőtt a cuccok kipakolásával, a sátrak elhelyezésével és felállításával fog eltelni. Majd, mivel ez a hely egy nemzeti park közelében van, így elmehetnénk oda. Este pedig lehetne egy kis tábortűz és szalonnasütés vagy éppen ki mit hoz. Másnap reggel kaja, majd egy kis lazsálás és fürdőzés a tábor közelében lévő tónál. A harmadik napon pedig mindenki azt csinálna amit akarna. Mit szóltok hozzá?

-Rendben van!

-Zsír!

-Jó buli lesz!

-Hé-hé! Várjatok csak! Tegnap megbeszéltük, hogy nem fogadunk el semmit se abból amit ő mondd!!! - ugrott fel Lili, és oldalra lökött engem!

-De miért? - értetlenkedett a 10.b.

-Lesz túra és szalonnasütés és a harmadik napon meg azt csinálunk amit akarunk! - mondták a fiúk.

-Ja! És lesz ott egy tó ahol jókat lehet majd napozni és strandolni!- mondták a véleményüket a lányok.

Majd mindenki megfogta magát és kisétált. Éppen összeszedtem a cuccaimat amikor Lili nekinyomott a tornaterem falának:

-TE KIS... MI A FRANCOT GONDOLSZ TE MAGADRÓL? KI VAGY TE, HOGY AZ ÉN OSZTÁLYOMAT IS AZ URALMAD ALÁ AKAROD VONNI?

-Mi van? Én nem akarok senkit se az uralmam alá vonni. Szóval nem értem, hogy mi a gond!

-Tudom, hogy rejtegetsz valamit!

-Mi van? Te megőrültél!!!

-Egy lány aki ilyen kedves, mondhatni szép, a szülei pedig gazdagok! Ilyen nem létezik! Ezzel az egésszel túl tökéletes lennél!

-Bolond vagy! Az agyadra ment a sok irigykedés! - azzal kiszabadítottam magam a karjainak a szorításából, összeszedtem a cuccom és távoztam a tornateremből.

Az osztályból már senki sem volt az udvaron. Mindenki hazament. Csak pár 10.-es volt ott. Az egyik lánycsoport odajött hozzám:

-Szia! Köszöntek barátságosan.

-Ö! Sziasztok! Mit szeretnétek? - kérdeztem.

-Csak annyit, hogy annak a tónak milyen a partja? Mert ha van egy kis homokos rész akkor tudnánk röpizni.

-Az igazat megvallva én ezt nem tudom! Holnap délután fogok menni megnézni a helyszínt, és ha több infó kellesz, akkor majd szerdán keressetek meg.

A keddi nap hamar eltelt. Délután viszont:

Egy tinilány élete 8.rész

Sziasztok!

Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak! Elhoztam nektek a 8.részt. Remélem tetszeni fog annak ellenére, hogy ez egy elég rövid részecske. :D

Suli után szokás szerint elmentem dolgozni. Kajaszünetben Dianával együtt leültünk a szokásos helyünkre.

-Nos? Mi van a kirándulással?

-Mi nyertünk!

-De nem tűnsz valami boldognak! Miért?

-Nos az van, hogy Liliék is jönnek, és ez nem valami jó. Tudod a Jakes ügy miatt. De legalább jót nevethetünk majd azon, ahogy majd wifi és térerő nélkül próbál boldogulni a szabadban!

Hahaha! Nevettünk mindketten, majd komolyabbra vette a szót:

-Értem. És mi van a kis titkoddal?

-Milyen titkommal? Az énekléssel?

-Nem! Hanem azzal, hogy ők úgy tudják, hogy te egy gazdag családból származol és, hogy azért nem látják a szüleidet mert ingatlankereskedők és folyton utaznak.

-Jaaa! Hogy azzal? Mégis mi lenne? Senki nem tudja, hogy igazából egy pincérnő vagyok  és, hogy az egyik munkatársamnál lakok.

-És nem gondolod, hogy ez nem fair?

-Már miért lenne így? Ezzel csak őket akarom megvédeni. Hiszen gondolj csak bele, hogy mi lenne, ha ez az egész kiderülne? Otthagynának engem és azt mondanák, hogy soha többé nem akarnak a barátaim lenni. És, ha Jake is megtudná akkor az nem jelentene jót a kapcsolatunk számára......

-Aha! Végre kibújt a szög a zsákból! Te nem attól félsz, hogy a barátaid megutálnának, hanem attól, amit Jake gondolna rólad!

-EZ NEM IGAZ!

-Tényleg? Akkor miért nem mondod el nekik? Sosincs késő az ilyen dolgokhoz! És amúgy is, ha tényleg a barátaid lennének, akkor nem hagynának ott azért, mert nem vagy dúsgazdag. Hiszen a bajban mutatkozik meg, hogy ki az igazi barátod!

Majd felállt és visszament dolgozni. Hála Diana mondatainak egész hétvégén feldúlt voltam, és nem tudtam sehogy se megnyugodni.