Sziasztok!
Alivaris vagyok. Mivel Jazzynak akadt egy kis dolga, ezért én hozom az első úgymond 'igazi' blog bejegyzést. Vagyis ez első történet első részét. A történet egy tinilányról szól és az ő szerelmi életéről. Remélem tetszeni fog nektek! :)
Sziasztok, Lola vagyok. Egy átlagos 15 éves tini. A szüleimet nem
ismerem, mert kiskoromban elhagytak és a Liliom nevű árvaházban nőttem fel. A
hajam barna a szemem pedig zöld színű. Átlagos magasságú vagyok és az igazat megvallva
nem vagyok valami zseni. Egy étteremben dolgozom pincérként, hogy az árvaháznak
ne kerüljön olyan sokba az iskoláztatásom. Igaz is, ha már a sulinál járunk,
holnap lesz az első napom a középsuliban. Egy részben félek, de egy részben
izgatott is vagyok. Hiszen, gondoljatok csak bele, új hely, új emberek, kíváncsi
vagyok, hogy sikerül-e majd beilleszkednem.
- Lola! Ideje lenne lefeküdni, holnap kezdődik a suli!
-Okés! Mindjárt!
Aki az előbb szólt, hogy menjek aludni a munkatársam volt Kriszta. Kriszta
30 éves és abban az étteremben dolgozik szakácsként, ahol én pincérkedem.
Isteni ételeket készít. Hogy miért is lakok itt, és, hogy hol lakok egyáltalán?
Nos ez egy hát..., hogy is mondjam? Egy közepes város nem túl nagy de nem is
kicsi, a neve pedig: Destroy. Egyébként egy bérházban lakunk a negyedik
emeleten. Szerencsére a bérház közel van a sulihoz is, meg a munkahelyhez is.
Kriszta szerint, hogy őt idézzem: "Azért jó, hogy a negyediken lakunk,
mert így nem tudsz este kiszökni bulizni". Amúgy az igazat megvallva nem
vagyok valami bulizós típus. Viszont van egy nagy álmom: énekesnő akarok
lenni!!!
*kop-kop*
-Tessék!
-Miért nem alszol még? Az előbb szóltam neked! Nem?
-De csak..
-Nincsen csak! Mars az ágyba, de azonnal! Holnap nehéz napod lesz. Jó
éjszakát!
-Jó éjt!
Lefeküdtem aludni, de valahogy nem jött álom a szememre.
-Ahh! Már éjfél van. Egész eddig csak forgolódtam az ágyban. Olyan
izgatott vagyok a holnapi napot illetően. De ha így folytatom holnap úgy fogok
kinézni mint egy nyúzott macska.
A végén csak sikerült elaludnom. *csörr-csörr*
-Áááá! A francba az ébresztő a szívbajt hozta rám! Nyolc óra. Kilenckor
kezdődik a suli. Áhh semmi kedvem nincs felkelni.
A párnát a fejemre húztam és megpróbáltam visszaaludni. Ám ekkor:
-Ki az ágyból lustaság!
Azzal lerántotta rólam a paplant és a párnát.
- Te jó ég!! Hát te meg hogy nézel ki? Meddig voltál fent?
-Ne is kérdezd! Egész éjfélig csak forgolódtam az ágyban. Hulla vagyok.
Nem akarok suliba menni.
-Jajj te csaj! Szedd össze magad. Itt az egyenruhád, és itt a reggeli!
Fél óra múlva legyél a konyhában, felöltözve és megreggelizve!
-Igenis Miss Ébresztőóra!
Egy mosollyal az arcán felém fordult, hozzám vágta a párnám és nevetve
kiment a szobámból. Én megreggeliztem, fogat mostam és felöltöztem. Az
egyenruha egy világoskék rakott szoknyából, egy fehér ingből, egy világoskék
nyakkendőből és egy világoskék cipőből állt. Két cipő is volt hozzá: egy magassarkú
és egy tornacsuka szerű. Én a tornacsukaszerűt vettem fel, mivel a
magassarkúakat nem szeretem. Már csak a hajammal kell valamit kezdenem. Mivel
hosszú hajam van mindig felfogva hordom, és ez praktikus a munkahely miatt is.
Ám eldöntöttem, hogy a suliban teljesen más énemet fogom mutatni, mint amilyen
itthon vagyok. Ezért hát kiengedtem a hajam és begöndörítettem, majd lementem a
konyhába ahol Kriszta várt.
-Kész is vagyok! Na milyen?
-Nem ismerek rád!
-Úgy gondoltam, hogy a suli nekem olyan lesz mint egy új élet. Hiszen
ott senki se ismer. Ott senki sem fog tudni arról, hogy árva vagyok és arról
se, hogy étteremben dolgozom pincérként. És...
-Jól van na! Ha neked Így jó... Nah de siessünk mert én el fogok késni a
munkából te meg a suliból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése