Halihó!
Jazzy vagyok újra! Meghoztam nektek a 3. részt! Jó olvasást! :D
Felrohantam a lépcsőn, bementem a lakásba és levágtam a táskámat az asztalra. Bementem a szobámba, összefogtam a hajam és átöltöztem a munkaruhámba. A munkaruhám egy fekete tornacsukából, egy fekete rövidnadrágból, egy piros kis deréktől combig érő kötényből, amin rajta van az étterem neve, egy fekete ingből és egy piros csokornyakkendőből állt. Miután elkészültem megnéztem az órarendem és becuccoltam keddre: matek, fizika, angol, kémia, tesi, tesi, ofi.
-Kemény napom lesz holnap.
Ránéztem az órára:
-3 óra. Az jó mert 4-re kell mennem dolgozni, így minden nap lesz egy szabad órám suli után.
Lefeküdtem az ágyra és azon járt a fejem, hogy vajon mit gondolnak rólam az osztálytársaim és a barátaim. Hirtelen felkaptam a fejem és az órára néztem. 5 perc múlva négy.
-Basszus el fogok késni!
Leviharzottam a lépcsőkön és már futottam is az étteremhez. Futva 10 perc alatt megtettem az utat ami sétálva 20 perc. Lihegve betoppantam az ajtón, ledobtam a cuccaimat az öltözőbe és már mentem is a részemhez. Az étterem neve Miltriosz. Kívül vörös belül pedig kifinomult. Volt egy földszint és egy emelet. Összesen 4 pincér volt. A földszintet is kettő és az emeletet is kettő részre osztottuk, így minden pincér kapott egy részt. Én fent voltam és az ablak melletti részt kaptam. Csodálatos hely volt. Mindenki a saját ízlése szerint rendezhette be a részeit. Az enyém egy kicsit Hawaii érzetet keltett. A sarokban pálmafák, az asztalokon trópusi virágok + az ablakokon beáramló napfény. Imádtam itt dolgozni.
-Szia Lola! Milyen volt az első napod a suliban?
-Szia Diana. Király volt. Már vannak is barátaim és megismerkedtem egy tök helyes pasival.
Diana a mellettem lévő résznél dolgozott. Ő 18 éves és már elvégezte a középiskolát. Diana ismer a legjobban engem. Mondhatjuk olyan, mintha a nővérem lenne. Annyi különbség van kettőnk között, hogy ő nagy partyarc.
-Óóóó! Na és milyen? Hogy néz ki?
-Gyönyörű aranybarna haja van, a szeme tengerkék, és olyan izmos és kedves és.. ahhhh... álompasi.
-Na és barátaid vannak már?
-Igen! Britney, Emy és Lejla. Nagyon jó fejek. Megbeszéltük, hogy holnap a suli kapuja előtt találkozunk 9 kor és együtt megyünk be a terembe.
-Ennek örülök csajszi.
Az egész nap így ment el. Csak beszélgettünk és beszélgettünk. Néha nem is volt értelme annak amit mondtunk. Volt mikor Diana annyira nevetett, hogy majdnem legurult a lépcsőről.
-8 óra! Zárás!-hallatszott a hangosbemondóból a nap végét jelző szöveg.
-Végre hazamehetünk-jelentettük ki egyszerre Dianaval.
-Holnap találkozunk! Gyere Lola! Sziasztok!-kiabálta Kriszta.
-Sziasztok!-köszöntek a többiek.
A hazafele úton Kriszta egyfolytában a suliról kérdezgetett. Mikor végre hazaértünk bementem a szobámba és bedobtam magam az ágyba. Annyira unatkoztam, hogy bealudtam. Szerencsére már munka után előkészítettem holnapra a cuccokat, így nem kellett reggel kapkodnom, hogy ne késsek el.
2014. november 29., szombat
2014. november 23., vasárnap
Egy tinilány élete 2.rész
Sziasztok!
Itt újra Jazzy. Múlthéten volt egy kis dolgom, ezért Alivaris rakta fel az első részt. Egy kicsit késve, de meghoztam nektek a másodikat! :D
-Megérkeztünk! Vigyázz magadra! És ne késs délután a munkából.
-Okés! Már amúgy is nagy vagyok!
Azzal Kriszta tovább is ment az étterembe, én pedig megfordultam és tátva maradt a szám a sulitól. Hatalmas volt és gyönyörű. A suli körül egy óriási zöld pázsit terült el, ahol a diákok szabadon ücsöröghettek és kémlelhették az eget. Az épület barackvirág színű volt és hatalmas ablakai voltak. Nagyot nyeltem, közben pedig elindultam befelé. Kövekből kirakott út vezetett a bejárathoz, amely mellett gondosan vágott sövénykerítés volt, itt-ott kihagyva, hogy a fűre lehessen menni. Közben pedig az járt a fejemben, hogy : "el fogok tévedni egy ekkora épületbe mint ez, ha egyszer bemegyek, soha nem találom meg a kivezető utat".
-Áu!
Valaki fellökött és a földre estem. Felnéztem. Három lány volt az. Egy szőke hajú, akinek volt egy piercingje a ködökénél. Ezt onnan tudom, hogy az inge fel folt hajtva, hogy a hasa látszódjon, és tökéletes manikürje volt. A másik egy fekete hajú lány volt: én szerintem egy kicsit japános kinézete volt. A harmadik pedig egy vörös hajú csajszika, aki egy kicsit visszafogottabb volt a másik kettőnél, de a kisugárzása ugyan olyan volt. Egyszerűen plázacicák voltak. A szöszke megszólalt:
-Vigyázz hova lépsz! Majdnem fellöktél engem! chhh.. micsoda szánalom. Na induljunk tovább csajok!
Azzal megfordultak és elmentek. Elkezdtem összeszedni a cuccaim mikor:
-Jól vagy?
Felnézetem. Egy srác volt az. Gyönyörű aranybarna haja volt, a szeme tiszta tengerkék és az izmai... ahhhh. Álompasi.
-Öm.. jól vagy?
-Mi? jah.. Igen köszi, jól vagyok.-mosolyogtam rá.
-Várj segítek!
-Ohh köszi.
-Új vagy itt?
-Igen. a nevem Lola. És ez az első napom. És neked?
-Én Jake vagyok. És nem. Nem ez az első napom. Én másodikos vagyok.
-Óh értem. Akkor kérhetnék tőled valamit?
-Persze. Mi lenne az?
-Megtudnád nekem mondani, hogy merre találom az igazgatóit? Le kell adnom pár papírt.
-Persze. De ha akarod akkor el is kísérlek oda.
-Ha nem túl nagy gond, akkor megköszönném.
Azzal felálltunk a földről és elindultunk az igazgatói felé, ami pedig a legfelső, vagyis a 3.-ik emeleten volt, közben pedig mesélt nekem a suliról. Pontosabban megmutatta a termeket, meg, hogy hogyan jutok majd el az osztálytermembe.
-Nos, akkor itt lennénk. Ez az igazgatói.
-Köszönöm, hogy elkísértél és egyben körbe is vezettél a suliban.
-Nincs mit. Most viszont megyek, mert nemsokára kezdődik az órám. Szia, később még biztosan összefutunk.
-Okés, Szia!
Bementem az igazgatóiba. Az egyik tanár, mert gondolom az volt, rámutatott a kanapéra, hogy üljek le és várjam meg ott még kijön az igazgatónőtől az egyik diák. Így hát leültem és még vártam körbenéztem egy kicsit. A kanapé bőrből volt, az iroda csodálatos volt, a nap pont besütött az ablakokon, és minden asztalon volt egy virág. Ettől az egésztől úgy nézett ki mint egy trópusi hely. Nyílt az ajtó és kijött onnan egy diák és az igazgatónő. Az igazgatónőnek ősz haja volt és egy picit idősnek látszott, olyan volt mintha a nagymamám lenne. Szemüveges volt és egy kék ruhát viselt, ami tele volt gémkapcsokkal. Intett nekem, hogy mehetek. Bementem. Hatalmas asztala volt, melyen egy számítógép és rengeteg papír helyezkedett el.
-Jó napot kívánok igazgatónő!
-Kérem üljön le. Szóval ön lenne Lola Akata.
-Igen én vagyok az és itt vannak a papírok amiket kért.
-Köszönöm. Szóval akkor ön dolgozik és a munkatársa gyámsága alatt áll. Megtudhatnám, hogy mikor,hol és milyen körülmények között dolgozik?
-Egy étteremben dolgozok pincérként. Hétköznaponként 4 órától 8 óráig dolgozom és szombaton pedig déltől 6 óráig. A vasárnapom szabad.
-Értem. Akkor úgy látom ez nem fogja akadályozni az iskolába járását és a tanulmányait. Nos akkor itt van egy térkép a sulihoz. Nyugodtan használja, itt vannak a könyvei , itt pedig az órarendje. Ez itt az osztályterme. Tessék bejelöltem magának. Most pedig siessen a terembe, lesz ott egy kis eligazítás az új diákoknak.
-Köszönöm igazgatónő.
Kimentem az irodából és elindultam a terem felé. A terem a másodikon volt. Mikor odaértem szerencsére még nem volt ott egy tanár se. Mindenki engem nézett. Volt egy hely az ablak mellett, oda ültem le és csak mosolyogtam. Szétnéztem és szerencsére nem láttam azokat a lányokat akikbe beleütköztem. Ezek szerint idősebbek és felettem járnak pár osztállyal. Jó hangulat volt, mindenki ismerkedett a másikkal, és még a nap is csodásan fénybe borította az osztályt.Három lány odajött hozzám:
-Szia!-köszöntek mindhárman egyszerre.
-Sziasztok.
-Én Britney vagyok.-Britneynek hosszú, egyenes szőke haja volt. A szemei csak úgy csillogtak és a hangja megnyugtató volt.
-Én Emy vagyok.-Emy egy kicsit húsosabb alkat volt. A szemei barnák voltak a haja pedig rövid fekete. Viszont a mosolya gyönyörű volt.
-Én Lejla vagyok.-Lejla egy kicsit alacsonyabb volt és olyan okostóninak látszott. Szemüveges volt és egy matekkönyv volt a kezében. A szemei zöldek voltak bár az enyémnél egy kicsit fakóbbak, a haja pedig vörös volt .
-Sziasztok én Lola vagyok.-és ezt egy bazinagy mosollyal az arcomon kísértem.
-Örülünk, hogy megismertünk téged Lola.
-Ti amúgy már régóta ismeritek egymást?- kérdeztem tőlük.
-Igen.-válaszolt Emy.- Általánosban osztálytársak voltunk és persze a legjobb barátnők is. És szerencsére itt is együtt maradunk. Amúgy egy kicsit fura vagy! Azt ugye tudod?
-Én? Miért?
-Hát tudod-kezdett magyarázkodni Britney- akikkel eddig csak beszéltünk ebben az osztályban mindenki furán nézett ránk. Volt aki Emyt malacnak nevezte, Lejlát szódásüvegaljnak nevezte, rám pedig úgy néztek, hogy azt hittem, hogy átdöfnek a szemükkel.
-Óh. Értem. Nos én nem vagyok olyan aki külsőre ítéli meg az embereket. Viszont nagyon okos sem vagyok, vagyis nem azt mondom, hogy rosszak voltak a jegyeim, csak nem vagyok megelégedve magammal. Ezért, tudom, hogy még nem ismerjük annyira egymást meg minden , de Lejla ha szépen megkérlek később majd valamelyik vasárnap találkoznánk valami kávézóban és korrepetálnál engem egy kicsit? - és enyhén rámosolyogtam.
-Persze!-majd egy nagy mosollyal az arcán nézett rám.
Nem tudjuk miért de elkezdtünk nevetni. A végén már csak azon nevettünk, hogy a másik hogyan nevet.
-Csend legyen a teremben és mindenki üljön le a helyére!-hallatszott az ajtó felől egy női hang.
Azonnal csend lett és mindenki leült a helyére. Britney a középső sorba ült a fal felé, Lejla az első sorba középre Emy pedig a leghátsó sorba.
-Én leszek az osztályfőnökötök.-és elindult a tanári asztal felé.
Fiatal nő volt. 29-nél nem nézett ki többnek. Hosszú csőszárú nadrág volt rajta, tűsarkúval és fehér inggel. A fényes arany tincsei pedig kiengedve szálltak.
-Sziasztok gyerekek. Én leszek az osztályfőnökötök. Még új vagyok itt. 29 éves vagyok és a családommal ebben a városban élek. Van két gyermekem egy 10 éves kislányom és egy 6 éves kisfiam. A nevem pedig Carla. Hívhattok Miss Carlanak vagy csak simán Carlának. Most pedig szeretném ha mindannyian bemutatkoznátok nekem és mondanátok valamit magatokról. Pl: mit szerettek csinálni szabadidőtökben, hogyan barátkoztok, stb...
Mindenki bemutatkozott már csak én maradtam. A többiek olyanokat mondtak hogy:"szeretek viccelődni másokkal, de ezeket nem kell komolyan venni","én csak azokat szeretem akik imádnak vásárolgatni". Felálltam a helyemről és magabiztosan kimentem a tanári asztal mellé, ahogy a többiek is, hogy bemutatkozzak.
-Sziasztok. Lola vagyok. Magamról csak annyit, hogy én nem a külső alapján ítélem meg az embereket és nagyon szeretném ha mindenkivel jóban lennék az osztályból.
Hirtelen csend lett én pedig egy kicsit megrémültem , de a széles mosoly még mindig ott lógott a számon. Aztán hirtelen csak elkezdtek tapsolni a többiek. Nagy kő esett le a szívemről és visszamentem a helyemre.
-Nos, akkor- szólalt meg az osztályfőnök- köszönjük szépen a bemutatkozásokat. Most pedig néhány alap dolog a sulival kapcsolatban.
Az ofink elmondta, hogy 9 re kell beérni és, hogy mindig ebben a teremben leszünk, meg, hogy 9:15 kor kezdődnek az órák és hogyha valami baj van csak nyugodtan menjünk és szóljunk neki.
*csingilingilingiling*
Végre megszólalt a nap végét jelző csengő. Mi a csajokkal a kitóduló tömeg végén maradtunk. A kapunál megálltunk és megbeszéltük, hogy holnap itt találkozunk 9 kor, majd mindenki elindult hazafele. Én is elindultam, ám valaki utánam kiáltott. Megfordultam. Jake volt az.
-Áh szia!-köszöntem neki.
-Szia! Na milyen volt az első nap? Megtaláltad a termet?
-Egész jó volt.-mosolyogtam-És igen, megtaláltam a termet. De mindezt neked köszönhetem, mert ugyebár az igazgatónő adott egy térképet, de abból nehezen jöttem ki .
Elkezdett nevetni, és én nem értettem hogy min.
-Jajj most meg min nevetsz?- és egy kicsit megböktem a könyökömmel.
-Semmin-semmin.-nyögte ki miután levegő után kapkodott.-Amúgy merre laksz?
-Az állomás fele.
-Akkor elkísérlek. Én is arra lakom.
-Okés!-majd rámosolyogtam ő pedig visszamosolygott rám.
Egy ideig csendben sétáltunk.
-Láttam, hogy elég nagy sikert arattál a bemutatkozásnál. És ahogy láttam még barátaid is lettek.
-Igen. Britney, Emy és Lejla. De várjunk? Hogy-hogy láttál? Hiszen ott se voltál.
-Az én osztálytermem pont szemben van a tiéddel és pont olyan helyen ülök, ahonnan ha kinézek az ajtó üvegén akkor látom, hogy te hol ülsz és a tanári asztalt is.
Erre nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam.
-Nos itt lennénk. Ebben a bérházban lakok. Felhívnálak de bazinagy kupi van bent szóval...
-Semmi gond. Nem azért kísértelek haza, hogy felhívj. Nos viszont én indulok mert anyuék várnak rám, mert nálunk van a nagyapám és ma van a szülinapja.
-Okés! Boldog szülinapot kívánok neki. Szia!
-Szia!
Megvártam még lefordul az állomásfele a sarkon és annyira boldog voltam. hogy nekimentem az ajtónak.
Itt újra Jazzy. Múlthéten volt egy kis dolgom, ezért Alivaris rakta fel az első részt. Egy kicsit késve, de meghoztam nektek a másodikat! :D
-Megérkeztünk! Vigyázz magadra! És ne késs délután a munkából.
-Okés! Már amúgy is nagy vagyok!
Azzal Kriszta tovább is ment az étterembe, én pedig megfordultam és tátva maradt a szám a sulitól. Hatalmas volt és gyönyörű. A suli körül egy óriási zöld pázsit terült el, ahol a diákok szabadon ücsöröghettek és kémlelhették az eget. Az épület barackvirág színű volt és hatalmas ablakai voltak. Nagyot nyeltem, közben pedig elindultam befelé. Kövekből kirakott út vezetett a bejárathoz, amely mellett gondosan vágott sövénykerítés volt, itt-ott kihagyva, hogy a fűre lehessen menni. Közben pedig az járt a fejemben, hogy : "el fogok tévedni egy ekkora épületbe mint ez, ha egyszer bemegyek, soha nem találom meg a kivezető utat".
-Áu!
Valaki fellökött és a földre estem. Felnéztem. Három lány volt az. Egy szőke hajú, akinek volt egy piercingje a ködökénél. Ezt onnan tudom, hogy az inge fel folt hajtva, hogy a hasa látszódjon, és tökéletes manikürje volt. A másik egy fekete hajú lány volt: én szerintem egy kicsit japános kinézete volt. A harmadik pedig egy vörös hajú csajszika, aki egy kicsit visszafogottabb volt a másik kettőnél, de a kisugárzása ugyan olyan volt. Egyszerűen plázacicák voltak. A szöszke megszólalt:
-Vigyázz hova lépsz! Majdnem fellöktél engem! chhh.. micsoda szánalom. Na induljunk tovább csajok!
Azzal megfordultak és elmentek. Elkezdtem összeszedni a cuccaim mikor:
-Jól vagy?
Felnézetem. Egy srác volt az. Gyönyörű aranybarna haja volt, a szeme tiszta tengerkék és az izmai... ahhhh. Álompasi.
-Öm.. jól vagy?
-Mi? jah.. Igen köszi, jól vagyok.-mosolyogtam rá.
-Várj segítek!
-Ohh köszi.
-Új vagy itt?
-Igen. a nevem Lola. És ez az első napom. És neked?
-Én Jake vagyok. És nem. Nem ez az első napom. Én másodikos vagyok.
-Óh értem. Akkor kérhetnék tőled valamit?
-Persze. Mi lenne az?
-Megtudnád nekem mondani, hogy merre találom az igazgatóit? Le kell adnom pár papírt.
-Persze. De ha akarod akkor el is kísérlek oda.
-Ha nem túl nagy gond, akkor megköszönném.
Azzal felálltunk a földről és elindultunk az igazgatói felé, ami pedig a legfelső, vagyis a 3.-ik emeleten volt, közben pedig mesélt nekem a suliról. Pontosabban megmutatta a termeket, meg, hogy hogyan jutok majd el az osztálytermembe.
-Nos, akkor itt lennénk. Ez az igazgatói.
-Köszönöm, hogy elkísértél és egyben körbe is vezettél a suliban.
-Nincs mit. Most viszont megyek, mert nemsokára kezdődik az órám. Szia, később még biztosan összefutunk.
-Okés, Szia!
Bementem az igazgatóiba. Az egyik tanár, mert gondolom az volt, rámutatott a kanapéra, hogy üljek le és várjam meg ott még kijön az igazgatónőtől az egyik diák. Így hát leültem és még vártam körbenéztem egy kicsit. A kanapé bőrből volt, az iroda csodálatos volt, a nap pont besütött az ablakokon, és minden asztalon volt egy virág. Ettől az egésztől úgy nézett ki mint egy trópusi hely. Nyílt az ajtó és kijött onnan egy diák és az igazgatónő. Az igazgatónőnek ősz haja volt és egy picit idősnek látszott, olyan volt mintha a nagymamám lenne. Szemüveges volt és egy kék ruhát viselt, ami tele volt gémkapcsokkal. Intett nekem, hogy mehetek. Bementem. Hatalmas asztala volt, melyen egy számítógép és rengeteg papír helyezkedett el.
-Jó napot kívánok igazgatónő!
-Kérem üljön le. Szóval ön lenne Lola Akata.
-Igen én vagyok az és itt vannak a papírok amiket kért.
-Köszönöm. Szóval akkor ön dolgozik és a munkatársa gyámsága alatt áll. Megtudhatnám, hogy mikor,hol és milyen körülmények között dolgozik?
-Egy étteremben dolgozok pincérként. Hétköznaponként 4 órától 8 óráig dolgozom és szombaton pedig déltől 6 óráig. A vasárnapom szabad.
-Értem. Akkor úgy látom ez nem fogja akadályozni az iskolába járását és a tanulmányait. Nos akkor itt van egy térkép a sulihoz. Nyugodtan használja, itt vannak a könyvei , itt pedig az órarendje. Ez itt az osztályterme. Tessék bejelöltem magának. Most pedig siessen a terembe, lesz ott egy kis eligazítás az új diákoknak.
-Köszönöm igazgatónő.
Kimentem az irodából és elindultam a terem felé. A terem a másodikon volt. Mikor odaértem szerencsére még nem volt ott egy tanár se. Mindenki engem nézett. Volt egy hely az ablak mellett, oda ültem le és csak mosolyogtam. Szétnéztem és szerencsére nem láttam azokat a lányokat akikbe beleütköztem. Ezek szerint idősebbek és felettem járnak pár osztállyal. Jó hangulat volt, mindenki ismerkedett a másikkal, és még a nap is csodásan fénybe borította az osztályt.Három lány odajött hozzám:
-Szia!-köszöntek mindhárman egyszerre.
-Sziasztok.
-Én Britney vagyok.-Britneynek hosszú, egyenes szőke haja volt. A szemei csak úgy csillogtak és a hangja megnyugtató volt.
-Én Emy vagyok.-Emy egy kicsit húsosabb alkat volt. A szemei barnák voltak a haja pedig rövid fekete. Viszont a mosolya gyönyörű volt.
-Én Lejla vagyok.-Lejla egy kicsit alacsonyabb volt és olyan okostóninak látszott. Szemüveges volt és egy matekkönyv volt a kezében. A szemei zöldek voltak bár az enyémnél egy kicsit fakóbbak, a haja pedig vörös volt .
-Sziasztok én Lola vagyok.-és ezt egy bazinagy mosollyal az arcomon kísértem.
-Örülünk, hogy megismertünk téged Lola.
-Ti amúgy már régóta ismeritek egymást?- kérdeztem tőlük.
-Igen.-válaszolt Emy.- Általánosban osztálytársak voltunk és persze a legjobb barátnők is. És szerencsére itt is együtt maradunk. Amúgy egy kicsit fura vagy! Azt ugye tudod?
-Én? Miért?
-Hát tudod-kezdett magyarázkodni Britney- akikkel eddig csak beszéltünk ebben az osztályban mindenki furán nézett ránk. Volt aki Emyt malacnak nevezte, Lejlát szódásüvegaljnak nevezte, rám pedig úgy néztek, hogy azt hittem, hogy átdöfnek a szemükkel.
-Óh. Értem. Nos én nem vagyok olyan aki külsőre ítéli meg az embereket. Viszont nagyon okos sem vagyok, vagyis nem azt mondom, hogy rosszak voltak a jegyeim, csak nem vagyok megelégedve magammal. Ezért, tudom, hogy még nem ismerjük annyira egymást meg minden , de Lejla ha szépen megkérlek később majd valamelyik vasárnap találkoznánk valami kávézóban és korrepetálnál engem egy kicsit? - és enyhén rámosolyogtam.
-Persze!-majd egy nagy mosollyal az arcán nézett rám.
Nem tudjuk miért de elkezdtünk nevetni. A végén már csak azon nevettünk, hogy a másik hogyan nevet.
-Csend legyen a teremben és mindenki üljön le a helyére!-hallatszott az ajtó felől egy női hang.
Azonnal csend lett és mindenki leült a helyére. Britney a középső sorba ült a fal felé, Lejla az első sorba középre Emy pedig a leghátsó sorba.
-Én leszek az osztályfőnökötök.-és elindult a tanári asztal felé.
Fiatal nő volt. 29-nél nem nézett ki többnek. Hosszú csőszárú nadrág volt rajta, tűsarkúval és fehér inggel. A fényes arany tincsei pedig kiengedve szálltak.
-Sziasztok gyerekek. Én leszek az osztályfőnökötök. Még új vagyok itt. 29 éves vagyok és a családommal ebben a városban élek. Van két gyermekem egy 10 éves kislányom és egy 6 éves kisfiam. A nevem pedig Carla. Hívhattok Miss Carlanak vagy csak simán Carlának. Most pedig szeretném ha mindannyian bemutatkoznátok nekem és mondanátok valamit magatokról. Pl: mit szerettek csinálni szabadidőtökben, hogyan barátkoztok, stb...
Mindenki bemutatkozott már csak én maradtam. A többiek olyanokat mondtak hogy:"szeretek viccelődni másokkal, de ezeket nem kell komolyan venni","én csak azokat szeretem akik imádnak vásárolgatni". Felálltam a helyemről és magabiztosan kimentem a tanári asztal mellé, ahogy a többiek is, hogy bemutatkozzak.
-Sziasztok. Lola vagyok. Magamról csak annyit, hogy én nem a külső alapján ítélem meg az embereket és nagyon szeretném ha mindenkivel jóban lennék az osztályból.
Hirtelen csend lett én pedig egy kicsit megrémültem , de a széles mosoly még mindig ott lógott a számon. Aztán hirtelen csak elkezdtek tapsolni a többiek. Nagy kő esett le a szívemről és visszamentem a helyemre.
-Nos, akkor- szólalt meg az osztályfőnök- köszönjük szépen a bemutatkozásokat. Most pedig néhány alap dolog a sulival kapcsolatban.
Az ofink elmondta, hogy 9 re kell beérni és, hogy mindig ebben a teremben leszünk, meg, hogy 9:15 kor kezdődnek az órák és hogyha valami baj van csak nyugodtan menjünk és szóljunk neki.
*csingilingilingiling*
Végre megszólalt a nap végét jelző csengő. Mi a csajokkal a kitóduló tömeg végén maradtunk. A kapunál megálltunk és megbeszéltük, hogy holnap itt találkozunk 9 kor, majd mindenki elindult hazafele. Én is elindultam, ám valaki utánam kiáltott. Megfordultam. Jake volt az.
-Áh szia!-köszöntem neki.
-Szia! Na milyen volt az első nap? Megtaláltad a termet?
-Egész jó volt.-mosolyogtam-És igen, megtaláltam a termet. De mindezt neked köszönhetem, mert ugyebár az igazgatónő adott egy térképet, de abból nehezen jöttem ki .
Elkezdett nevetni, és én nem értettem hogy min.
-Jajj most meg min nevetsz?- és egy kicsit megböktem a könyökömmel.
-Semmin-semmin.-nyögte ki miután levegő után kapkodott.-Amúgy merre laksz?
-Az állomás fele.
-Akkor elkísérlek. Én is arra lakom.
-Okés!-majd rámosolyogtam ő pedig visszamosolygott rám.
Egy ideig csendben sétáltunk.
-Láttam, hogy elég nagy sikert arattál a bemutatkozásnál. És ahogy láttam még barátaid is lettek.
-Igen. Britney, Emy és Lejla. De várjunk? Hogy-hogy láttál? Hiszen ott se voltál.
-Az én osztálytermem pont szemben van a tiéddel és pont olyan helyen ülök, ahonnan ha kinézek az ajtó üvegén akkor látom, hogy te hol ülsz és a tanári asztalt is.
Erre nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam.
-Nos itt lennénk. Ebben a bérházban lakok. Felhívnálak de bazinagy kupi van bent szóval...
-Semmi gond. Nem azért kísértelek haza, hogy felhívj. Nos viszont én indulok mert anyuék várnak rám, mert nálunk van a nagyapám és ma van a szülinapja.
-Okés! Boldog szülinapot kívánok neki. Szia!
-Szia!
Megvártam még lefordul az állomásfele a sarkon és annyira boldog voltam. hogy nekimentem az ajtónak.
2014. november 15., szombat
Egy tinilány élete 1.rész
Sziasztok!
Alivaris vagyok. Mivel Jazzynak akadt egy kis dolga, ezért én hozom az első úgymond 'igazi' blog bejegyzést. Vagyis ez első történet első részét. A történet egy tinilányról szól és az ő szerelmi életéről. Remélem tetszeni fog nektek! :)
Sziasztok, Lola vagyok. Egy átlagos 15 éves tini. A szüleimet nem
ismerem, mert kiskoromban elhagytak és a Liliom nevű árvaházban nőttem fel. A
hajam barna a szemem pedig zöld színű. Átlagos magasságú vagyok és az igazat megvallva
nem vagyok valami zseni. Egy étteremben dolgozom pincérként, hogy az árvaháznak
ne kerüljön olyan sokba az iskoláztatásom. Igaz is, ha már a sulinál járunk,
holnap lesz az első napom a középsuliban. Egy részben félek, de egy részben
izgatott is vagyok. Hiszen, gondoljatok csak bele, új hely, új emberek, kíváncsi
vagyok, hogy sikerül-e majd beilleszkednem.
- Lola! Ideje lenne lefeküdni, holnap kezdődik a suli!
-Okés! Mindjárt!
Aki az előbb szólt, hogy menjek aludni a munkatársam volt Kriszta. Kriszta
30 éves és abban az étteremben dolgozik szakácsként, ahol én pincérkedem.
Isteni ételeket készít. Hogy miért is lakok itt, és, hogy hol lakok egyáltalán?
Nos ez egy hát..., hogy is mondjam? Egy közepes város nem túl nagy de nem is
kicsi, a neve pedig: Destroy. Egyébként egy bérházban lakunk a negyedik
emeleten. Szerencsére a bérház közel van a sulihoz is, meg a munkahelyhez is.
Kriszta szerint, hogy őt idézzem: "Azért jó, hogy a negyediken lakunk,
mert így nem tudsz este kiszökni bulizni". Amúgy az igazat megvallva nem
vagyok valami bulizós típus. Viszont van egy nagy álmom: énekesnő akarok
lenni!!!
*kop-kop*
-Tessék!
-Miért nem alszol még? Az előbb szóltam neked! Nem?
-De csak..
-Nincsen csak! Mars az ágyba, de azonnal! Holnap nehéz napod lesz. Jó
éjszakát!
-Jó éjt!
Lefeküdtem aludni, de valahogy nem jött álom a szememre.
-Ahh! Már éjfél van. Egész eddig csak forgolódtam az ágyban. Olyan
izgatott vagyok a holnapi napot illetően. De ha így folytatom holnap úgy fogok
kinézni mint egy nyúzott macska.
A végén csak sikerült elaludnom. *csörr-csörr*
-Áááá! A francba az ébresztő a szívbajt hozta rám! Nyolc óra. Kilenckor
kezdődik a suli. Áhh semmi kedvem nincs felkelni.
A párnát a fejemre húztam és megpróbáltam visszaaludni. Ám ekkor:
-Ki az ágyból lustaság!
Azzal lerántotta rólam a paplant és a párnát.
- Te jó ég!! Hát te meg hogy nézel ki? Meddig voltál fent?
-Ne is kérdezd! Egész éjfélig csak forgolódtam az ágyban. Hulla vagyok.
Nem akarok suliba menni.
-Jajj te csaj! Szedd össze magad. Itt az egyenruhád, és itt a reggeli!
Fél óra múlva legyél a konyhában, felöltözve és megreggelizve!
-Igenis Miss Ébresztőóra!
Egy mosollyal az arcán felém fordult, hozzám vágta a párnám és nevetve
kiment a szobámból. Én megreggeliztem, fogat mostam és felöltöztem. Az
egyenruha egy világoskék rakott szoknyából, egy fehér ingből, egy világoskék
nyakkendőből és egy világoskék cipőből állt. Két cipő is volt hozzá: egy magassarkú
és egy tornacsuka szerű. Én a tornacsukaszerűt vettem fel, mivel a
magassarkúakat nem szeretem. Már csak a hajammal kell valamit kezdenem. Mivel
hosszú hajam van mindig felfogva hordom, és ez praktikus a munkahely miatt is.
Ám eldöntöttem, hogy a suliban teljesen más énemet fogom mutatni, mint amilyen
itthon vagyok. Ezért hát kiengedtem a hajam és begöndörítettem, majd lementem a
konyhába ahol Kriszta várt.
-Kész is vagyok! Na milyen?
-Nem ismerek rád!
-Úgy gondoltam, hogy a suli nekem olyan lesz mint egy új élet. Hiszen
ott senki se ismer. Ott senki sem fog tudni arról, hogy árva vagyok és arról
se, hogy étteremben dolgozom pincérként. És...
-Jól van na! Ha neked Így jó... Nah de siessünk mert én el fogok késni a
munkából te meg a suliból.
2014. november 8., szombat
Üdvözlünk a blogunkon!
Sziasztok!
Jazzy vagyok! Én mindig egy nagyon happy ember vagyok és nehéz engem felbosszantani vagy megbántani. DE, ha szomorú vagyok akkor ott tényleg bajok vannak! Ugye ezen a blogon a SAJÁT történeteimet, verseimet fogom megmutatni nektek, ezért kérlek titeket, hogy az engedélyem nélkül NE rakjátok ki sehova. A frissítések hetente lesznek. Ez azt jelenti, hogy szombaton vagy vasárnap rakok majd fel új bejegyzéseket. Ha nekem nem lesz időm, akkor az admintársam, Alivaris fogja felrakni a dolgokat. Ha közbejön valami és nem tudunk a héten frissíteni akkor majd szólunk. FIGYELEM! Nem vagyok profi író, ezért kérlek titeket, hogy nézzétek el a hibáimat!
Egy MINISTORY, egy kis ízelítőnek:
Viszonzatlan szerelem:
Kidobtál! Miért kellett hitegetned, ha nem éreztél irántam semmit? Miért nem mondtad meg az elején? Miért hagytad, hogy tévhitben éljek? Ha nem erősítettél volna meg ebben a tévedésben, most kevésbé fájna! Miért? Miért? Már mindegy. Te azt hitted, hogy egy flegmán odavágott "bocsi" majd begyógyítja a szívemben ejtett sebet. Fájt! Egyre jobban és jobban! Már nem bírtam tovább. Most már élettelen testem a ravatalon fekszik, s most a TE fejedben kavarog a sok "MIÉRT".
Jazzy vagyok! Én mindig egy nagyon happy ember vagyok és nehéz engem felbosszantani vagy megbántani. DE, ha szomorú vagyok akkor ott tényleg bajok vannak! Ugye ezen a blogon a SAJÁT történeteimet, verseimet fogom megmutatni nektek, ezért kérlek titeket, hogy az engedélyem nélkül NE rakjátok ki sehova. A frissítések hetente lesznek. Ez azt jelenti, hogy szombaton vagy vasárnap rakok majd fel új bejegyzéseket. Ha nekem nem lesz időm, akkor az admintársam, Alivaris fogja felrakni a dolgokat. Ha közbejön valami és nem tudunk a héten frissíteni akkor majd szólunk. FIGYELEM! Nem vagyok profi író, ezért kérlek titeket, hogy nézzétek el a hibáimat!
Egy MINISTORY, egy kis ízelítőnek:
Viszonzatlan szerelem:
Kidobtál! Miért kellett hitegetned, ha nem éreztél irántam semmit? Miért nem mondtad meg az elején? Miért hagytad, hogy tévhitben éljek? Ha nem erősítettél volna meg ebben a tévedésben, most kevésbé fájna! Miért? Miért? Már mindegy. Te azt hitted, hogy egy flegmán odavágott "bocsi" majd begyógyítja a szívemben ejtett sebet. Fájt! Egyre jobban és jobban! Már nem bírtam tovább. Most már élettelen testem a ravatalon fekszik, s most a TE fejedben kavarog a sok "MIÉRT".
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)