My world is overtuned 10.rész

Pár napra rá az új szabályok nyilvánosságra hozatalára:
- Szóval ezeknek a szabályoknak az eltörlésével akarod, hogy…?
- Hogy ne féljenek a vezértől! A barátjuk akarok lenni. Persze a tiszteletet elvárom. De nem akarom ostorral ütni őket, ha veszítenek. Vagy kirúgni, mert az erőviszonyok különbsége miatt alul maradtak a harcban.
- Értem. Na menjünk, már mindenki hazament.
- Én még maradok.
- Miért Nami?
- Elkértem az igitől az iskola kiadásait és bevételeit. Átnézem az elmúlt 6 évét és utána megyek. Jóéjt!
- Jóéjt. Főnök!
Minah befejezte az unalmas papírok átnézését. Ásított egy nagyot és elindult haza, ahol a kényelmes puha ágya vár rá. Éjfél körül lehetett. Megállt az iskola hatalmas fa ajtajánál és visszanézett:
- Tényleg a létra legalján van ez a hely. De ezen most változtatni fogunk! A bevételek kevesek a költségekhez képest. A befolyó pénz mind adomány a BSNy-től. A Bűnöző Sulik Nyilvántartásától. Viszont ez az összeg elmegy az óvadékokra. Ahogy elnéztem, még tartozásuk is van.
Éppen kilépett volna a szabadba, mikor valami hang szűrődött ki az egyik távoli teremből. Hősnőnk a fülére hagyatkozva indult el. Egyre hangosabban és hangosabban hallotta. Alig hitt hallásának. A zaj, amit hallott, egy selymes, szenvedélyes ének volt. Végighallgatta a dalt a halvány fényben úszkáló terem előtt. Mikor elhallgatott a muzsika kivágta maga előtt az ajtót és megdöbbenten nézett maga elé. Az iskola vezető emós csaja volt az. Hihetetlen, hogy ilyen tiszta és megnyugtató hangja van. Ridegnek és kegyetlennek mutatja magát, de a zord külső érző szívet takar.
- Ez az előbbi… ez.. tényleg te voltál?
- Kérem, ne bántson! Tudom, hogy ilyenkor már nem lehetek itt! Kérem, nézze el nekem! – majd letérdelt elé és a földre hajtotta fejét.
- Mit csinálsz? Állj már fel. Bolond vagy. – nevetett.
- De én megszegtem egy szabályt. Ezért büntetés jár. De kérem, ne üssön meg. Csak itt tudok énekelni.
- Nem akarlak bántani. Most komolyan. Állj már fel a földről. Vagy ha nem, akkor én is ezt fogom csinálni.
Elkezdett leguggolni, hogy ő is a földre hajthassa a fejét, de hirtelen felpattant a dalos emós és visszalökte.
- Kész!
- Amúgy, ha a szabályoknál járunk, akkor tényleg nem szegtél meg egyet sem. Átolvastam és az, amire te gondolsz az így szól: „Tanítás után, csak addig tartózkodhatnak az iskolában, amíg a Fejes ott van”. És tudtommal én még itt vagyok. Amúgy káprázatos hangod van!
- Tényleg? – pirult el.
- Igen! Miért vagy ilyen hűvös, mikor ekkora tehetséged van?
- Tegezhetlek?
- Persze.
- Mielőtt te lettél a góré, csak azokat tisztelték, akik kegyetlenek voltak. Nem akartam kispécizett lenni, ezért én lettem a piszkáló. Most, hogy eltöröltél jó sok szabályt a diákok felszabadultak és merik követni a szenvedélyüket. Tegnap láttam egy pár embert táncolni, ruhát átalakítani, festeni.
- Figyelj Jess! Szeretném a segítségedet kérni.
- Miben? És honnan tudod a nevem?
- Én vagyok a főmufti! Mindenkinek megtanultam a nevét. – vigyorgott, mint egy bolond. – Szeretném, ha segítenél az ifjú művészek felkutatásában. Az idén kitűztem magamnak 3 célt:
1. Pénzt szerezni az iskola felújítására!
2. Összekovácsolni a diákokat!
3. Megnyerni az ALL IN versenyt!
- Te megőrültél!
- Igen! Nem tagadom! Őrült és bolond vagyok, de tudom, hogy ez az iskola még arra is képes, hogy lehozza a csillagokat az éjszakai égboltról!
Megszeppenve nézett maga elé Jess. Még egy vezértől sem hallotta ezeket a szavakat egy mondatban. Természetesen beleegyezett a dologba.