2015. május 31., vasárnap

Anonymus 5.rész

Sziasztok!

Meghoztuk nektek az új részt. Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást! :)






Felkapta a fejét és a távolodó alakra tekintett. Az idegen megállt egy sikátornál és visszanézett, majd bólintott, hogy kövesse. Cat nem tétovázott. Elindult a rejtélyes ember felé. Csak ment utána a szűk, mocskos, omladozó falak között. Nem félt. Kíváncsi volt! Ki Ő? Honnan tudja? Hova viszi? Miért? Majd elértek a sikátor végéhez és egy pincébe vezető ajtó előtt álltak meg. Hármat kopogott rajta a férfi, majd valaki elhúzta a kukucskálót.
- Ki az? – Hallatszott a szempár tulajdonosától.
- Az, ki békét hoz. – Felelte határozottan a mellette álló. – Elhoztam a lányt. – Biccentett felé a fejével.
Végigmérte a másik férfi, bólintott, majd egy nyikorgás kíséretében kinyílt az ajtó. Cat abban reménykedett, hogy látni fogja mi vár rá… De csalódnia kellett. A férfi erősen megragadta a felkarját és behúzta a feketeségbe. Leültette egy kényelmetlen székbe és jó erősen lekötözte a kezeit és a lábait. Egy pillanatra megállt a lányban az ütő. Hirtelen egy, az előtte lévő asztalon pihenő, lámpa fénye vakította el. Mikor már megszokta szeme az éles fényt, körbe nézett, hátha most lát valamit. De nem.
- Jeon Seohyun!
Fejét a hang irányába fordította. Bár ne tette volna. A lámpa fénye újra a szemét égette. Reflexszerűen bezárt pilláit lassan nyitotta ki. Három, halványan kirajzolódó alakot látott az asztal túloldalán. Arcukat a sötétség hatalmas kezei eltakarták.
- Kik maguk? És honnan tudják?
- Itt nem mi vagyunk a lényeg!
- Addig nem mondok semmit, míg el nem mondjátok, hogy kik vagytok!
- Az NH-tól, vagyis a Nemzeti Hatóságoktól jöttünk. Tudjuk, hogy te is nyomozol Jung Takeshi egyében.
- És? Pár nap múlva elkapom.
- Épp ez az…
Eközben a fiúknál a szállodaszobában, akik mit sem sejtenek arról, ami éppen Cathrinnel történik:
- Hol van Cat?
Kérdezte Jimin kilépve a fürdőből. Félmeztelen testét a fürdőhelyiségből kiáramló pára kísérte. Felsőtestén, mint ezernyi apró gyémánt, tündököltek a vízcseppek. A vékony nyakon, a gyönyörűen kirajzolódó kulcscsonton, a kezdetleges kockákon.
- Elment városnézésre. – Válaszolt unottan V, majd Jimin felé fordult. – Viszont felöltözhetnél! – és hozzávágott egy párnát.
- Csak irigy vagy! – öltötte ki a nyelvét. Megvillantotta izmait majd egy mozdulattal a szekrény előtt termett és magára húzta göncét.
- Szóval most nincs itt Cathrine. – Mondta rejtélyes hangon Suga összekulcsolva ujjait. – Ami azt jelenti, hogy… - És bepattant a gép előtti székbe. – Végre utána nézhetünk, hogy ki is valójában.
- Suga! – Emelte fel a hangját RapMonster.
- Mi van? – Fordult mérgesen leaderük felé. – Még mindig nem bízok benne. – Visszafordult és elkezdte bepötyögni a dolgokat. – Hát ez?
Térjünk vissza a homályba Cat-hez.
- Hogy étik azt, hogy „Épp ez az”?
- Kiderült, hogy drogcsempész is. Jövő héten a móló 7-es raktárában fog lebonyolítani egy üzletet.
- És? Ha hamarabb elkapom, akkor nem fog.
- De az nem jó. Ő egy másik drogcsempésznek adja át a cuccot. Így két legyet üthetünk egy csapásra.
- És miért kellene magukkal együtt működnöm? – Vágta oda flegmán.
- Tudjuk a titkod! Tudjuk, hogy nem akarod felfedni a teljes valódat senkinek. DE! – Hajolt közelebb a lányhoz, ám arcát még mindig nem lehetett látni. – Ha nem működsz velünk együtt, vagy akár egy kicsit is keresztbeteszel nekünk, amíg az ügy le nem zárul, a féltve őrzött kis titkod napvilágot lát.
- Oké. – Válaszolta egy alapos átgondolás után, higgadtan.
Eloldozták és ugyanazzal az erős szorítással az ajtóhoz vezették.
- Arról, ami itt történt, ne beszélj senkinek!
 Majd újra elé tárult a szűk sikátor.

2015. május 24., vasárnap

Anonymus 4.rész

Sziasztok!

Elnézéseteket kérjük, hogy ilyen későn hoztuk a következő részt. Remélem nem haragudtok nagyon. Jó olvasást! :D
(A történet végén találtok egy "Vélemények" sávot. Itt nyugodtan bepipázhatjátok a véleményeteket, ha írni nem szeretnétek. Nagyon örülnék, hogyha megtennétek, mert így tudom, hogy jó-e amit csinálok.)




-Hé srácok! Gyertek ide! – Kiabálta délután a konyhából Cat.
-Mi történt? – Vágódtak be a kis ajtón egyszerre.
-Ma lesz egy nagyszabású cégtalálkozó ebben a hotelben.
-És?
-Mi az hogy és? Tuti itt lesz Takeshi is.
-Az eddig oké. De hogy akarsz bejutni? Mindenkit leellenőriznek.
-Nyugi Jungkook. Azt fogjuk csinálni, amit a veterán is fog. Hamis személyigazolással. Tessék! Már meg is csináltam. És itt van néhány dolog az „új énetekkel” kapcsolatban.

Kiosztotta a személyiket és a papírokat, hogy mindenki tisztában legyen a dolgokkal és rendesen be tudják magolni és tanulni a szerepüket. Mindenki átfutotta a lapokat majd hangosan bemutatkoztak:

-Park Kwang Un. Ingatlanközvetítő. – Olvasta először Jimin.
-Kim Seung Ho. Riporter. – Folytatta V.
-Lee Myung Dae. Tanácsadó. – Szintúgy Jin.
-Shin Min Soo. Lemezkiadó. – Mutatkozott be RapMonster is.
-Yoo Hyun Jae. Milliárdos. – Dicsekedett J-Hope.
-Seung Hwan. Szakács. – Szomorodott el Jungkook.
-Min Young Nam. Profi kosárlabdázó. Az Országos Sportszövetség tagja. – Pattogott Suga.
-Ahn Eun Ji. – Mondta végül Cathrine. – És én fogom az érkezők listáját ellenőrizni. Szóval nyugi, gond nélkül bejuttok.
-Ez király! De honnan fogjuk felismerni?
-Fél lába van az öregnek. Hogy lehetsz ilyen retardált? – Oktatta ki J-Hope Jint. – El sem hiszem, hogy te vagy a legidősebb.

A partyn mindenki elfoglalta a helyét. Cat a vendégeket köszöntötte az ajtónál, Jungkook pincérként és kuktaként volt jelen, a többiek pedig szétszéledtek a tömegben.
-Jó estét Uram! Elkérhetném a személyiét?
-Természetesen kisasszony.
-Köszönöm Mr. Lee Dong So. – Adta vissza az igazolványt rejtélyes hangnemben.
-Hmm… - hümmögött a Mr. és belépett.

Jimin és Jin az ételpultnál társalogtak. Fekete márkás öltöny, csokornyakkendő és elegáns beszédstílus. Odasétált hozzájuk egy bicegő idős férfi. Haja lenyalva, szürke öltönye alatt pedig egy gyűrött ing.

-Szép estét fiatalok!
-Jó estét Önnek is. – Köszöntek egyszerre.
-Lee Dong So vagyok. Kínai milliárdos. – Nyújtotta át névjegykártyáját.
-Park Kwang Un. Ingatlanközvetítő.
-Lee Myung Dae. Tanácsadó.
-Óhh ez remek! Egy olcsóbb kis lakást szeretnék bérelni a közelben. Tudna ajánlani valamit?
-Az állomás közelében a St. utcán a harmadik bérház első emeletén lévő lakást javasolnám. Olcsó, közel van és nagyon jó az állapota. Itt a telefonszáma annak, aki árulja.

Még beszélgettek néhány lakással kapcsolatos dologról, majd mikor elkezdtek szállingózni az emberek, ők is fokozatosan leléptek, ügyelve arra, hogy senki se vegye észre, honnan jöttek.

-Ááááh… Unalmaaaas volt… - Dőlt az ágyra Suga.
-Jaja… és mégis hulla vagyok. – Vágódott le J-Hope is.
Őket pedig sorra követték a többiek. Fél óra pihenés után Cathrine felpattant és összecsapta tenyereit.
-Na, ki mit derített ki?

Nyöszörögve ültek fel az ágyon, így kinyilvánítva nem tetszésüket, majd mindenki nekilátott saját kis sztorijának.

-Egész este a konyhába voltam beszorulva. Nem is tudtam semmi jó csajt kinézni. – Panaszkodott Jungkook.
-Nem maradtál le semmiről. Tele volt öregekkel. – Vigasztalta Suga. – Amúgy nekem sem sikerült az infószerzés.
-Szintúgy. – Jelentette ki RapMon.
-Itt sincs semmi. – Terült el újra az ágyon V.
-Nekem viszont sikerült. – Kezdte a jó hírt Cathrine. – A partyn az álneve Lee Dong So volt. Kínai milliárdos.
-Várj! Mondd még egyszer a nevét! – Vágott közbe egyszerre Jin és Jimin.
-Lee Dong So. Kínai milliárdos.
-Bingóóó! – Pacsizták le egymást. A többiek kérdőn néztek rájuk. Jin folytatta. – Beszéltünk vele. Egy lakást vesz itt az St. utcában. A harmadik bérház első emeletén.
-És megadtunk neki egy e-mail címet. – Szólt közbe Jimin. – Amit meg kellene gyorsan csinálni. – Túrt bele dús hajába. – Azt mondtuk, hogy azon keresztül kapcsolatba tud majd lépni velünk. És tájékoztasson minket, mihelyt megvette a lakást.
-Ügyesek vagytok!

Megtapsolták őket majd elkészítették az e-mail címet. Szerencsére nem volt még olyan. Viszont ezután jött az unalmas rész. A várakozás.

Másnap, mikor már mindenki ébren volt, olyan dél körül, Cathrine bejelentette, hogy elmegy egyedül egy kis városnézésre. Mivel jó idő volt, csak egy rövidnadrágban és egy lenge felsőben indult el. Ám ami ott történt arra senki sem számított. Miközben sétált, egy fura alak, sötét ruhában elhaladt mellette és csak ennyit súgott oda a lánynak:
-Jeon Seohyun…


2015. május 15., péntek

Anonymus 3.rész

Sziasztok!

Most egy kicsit hamarabb hoztuk az új részt. Viszont egy kicsit elszomorodtunk, mivel nem nagyon kaptunk visszajelzéseket. Ne féljetek véleményt írni, vagy csak egy pipát tenni a Vélemények sávban.Nem harapunk!:)








Másnap a repülőn, amit majdnem lekéstek, mert V nem óhajtozott felkelni:
Nagy nehezen eldöntötték, hogy ki kinek a társaságában fogja eltölteni azt a röpke 3 órát. Cathrine RapMon mellett ült. A többi páros: Jin - Suga, Jimin - Jungkook, V - J-Hope.
- Ki adja nektek az utasításokat?
- Pontos nevet nem tudunk. – vakarta meg a tarkóját Monnie. – Mr. X-nek hívatja magát.
- És ti megbíztok benne?
- Igen. Eddig még sosem csalt csapdába minket. Hiszen mi oka lenne rá?
- Hogy végezzen veletek.
- Miért is?
- Mert túl sokat tudtok.
- Hát… Remélem nem. A remény hal meg utoljára. – kuncogott Rap.
- Mert ő a gyilkos. – mondta ridegen Cat.
Eközben a repülő hátsó felében egy másik párosnál:
- Én valahogy nem bízok benne Jin.
- Kiben?
- Ebben a Kim Cathrine csajban.
- Mégis miért?
- Nem is tudom… Olyan fura érzésem van vele kapcsolatban… hiszen alig tudunk róla valamit.
- De RapMonnal egész jóban vannak.
- Ige! De…
- Adj neki egy esélyt Sugci! - nevetett Jin.
- Még egyszer így hívsz és esküszöm, hogy az lesz az utolsó szavad! – kólintotta fejbe társát.
Az út többi részében csak bámultak ki a fejükből.  Néha V és J-Hope összekaptak, ezért Jinnek kellett rendet tennie köztük, de az idő nagy része békében telt.
Mindaddig, amíg nem landolt a repülőgép.
Mikor nagy nehezen beértek a szállásra, elkérték a recepción a szobakulcsot és felmentek az emeletre.
- Miért csak 1 szobát foglaltál le Cat?
- Jobb így!
- Mégis, mi a francért lenne jobb? – Cirkuszolt J-Hope.
- Sokkal egyszerűbb így a háttérben maradnunk. És így minden egy helyen van. – Majd elkezdte kipakolni a holo-gépét, aminek a segítségével az információkat szerzi. – Én akkor hozzá is látok, hogy leszűkítsem a hollétének körét.
- Ch… Csinálj amit akarsz.
- Most meg mi a francért vagy ilyen ellenszenves velem Suga?
- Nem bízok benned!
- Akkor mit csináljak, hogy végre bízz bennem?!
- Mondj el magadról mindent. – Keresztezte mellkasánál kezeit és elkezdett türelmetlenül dobolni a lábával.
- Kim Cathrine. 18 éves. Árva. 12 évesen elszöktem az intézetből és a régi hotelban élő kutatócsoport nevelt fel. Mikor őket megölték egyedül maradtam.  Csak néha beszéltem Monnieval, de vele is csak azért, mert kellet az infó… Boldog vagy?
- Jóéjt! – azzal be is dőlt az egyik ágyba.
Később követték a példáját a többiek is. Lassacskán már csak két ember volt ébren.
- Ne foglalkozz azzal a majommal Cat.
- Nem baj! Egyébként miért most mosogatsz Jin?
- Nyugisabb. És nem koszolnak már többet.
- Értem. – mosolygott a lány.
- Na én befejeztem. – törölte meg a kezeit Jin. – Megyek aludni én is. Ne maradj fent sokáig.
- Jólvan.
Adott egy puszit Jin Kim homlokára majd kidőlt az egyik ágyon.
Másnap Suga kelt fel a leghamarabb. Vagyis Ő ezt hitte. Mikor kiment a konyhába, Cathrine a gépén kutatott, meg valami papírokkal babrált.
- Bocsi a tegnapiért. – ült le Ő is szembe a lánnyal.
- Semmi gond! – mosolygott fel munkájából Cat. – Csak a fáradtság miatt mondtad. Gondolom… De ha nem… - Itt kikerekedtek Suga szemei. Egy kicsit megijedt, hogy mit is fog mondani. – Akkor is megértelek.
- Ha? Megértesz?
- Én se nagyon bíznék egy olyan emberben, akinek csak a nevét tudom.
Ezután egy kis kínos csend ereszkedett le közéjük. Bár Catet nem zavarta a dolog, csak tovább pötyögött a gépén..Pár perc múlva már a többiek is az asztalnál ültek.
- Találtál valamit? – adott egy csésze kávét V Jinnek.
- Ahham. Tessék! – És odanyújtott mindegyikőjüknek egy lapot. – Amint látjátok, sikerült leszűkítenem a kört egy városra. Ami pedig nem más, mint az, ahol mi vagyunk.
- Wow! Amúgy aludtál te valamit vagy egész este csak macskáztál?
- Haha… Nagyon vicces…
- Miért macskázás? Van itt egy cica? – Csillantak fel Jimin szemei.
- Dehogy is! – nevetett Cat. – Macskázásnak hívja Monnie, amikor infókat szerzek. Ha kell, a hatóságok védelmét töröm fel. Egy fal sem állhat az utamban. Mint egy macska, átmászok mindegyiken. Érted?
- Ahham. – szomorodott el Jimin.
Itt senki sem bírta ki egy kiadós nevetés nélkül. Jól kezdődik a nap.

2015. május 10., vasárnap

Anonymus 2.rész

Sziasztok!

Elnézéseteket kérünk, hogy később hoztuk az új részt, de a mostani hétvégén mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk. Szóval itt az Anonymus 2.része. :D Kérlek ne féljetek kommentet írni, vagy csak a véleménysávban egy pipát hagyni :D Ha nem hagytok valamilyen visszajelzést akkor nem tudom, hogy jó-e amit csinálok vagy változtatnom kellene. De nem is húzom tovább az időt :D Jó olvasást!






  - Lám-lám. Rég láttalak Monnie. – gurult ki forgószékén egy fiatal lány a hatalmas könyvkupacok mögül. – Hogy-hogy most az egész csipet-csapatot elhoztad?
  -  Kíváncsiak voltak. – rántotta meg a vállát.
  -  Értem. Szóval mit kellene kiderítenem? – helyezte állát összekulcsolt ujjaira.
  -  Honnan tudod, hogy ezért jöttünk? – lepődött meg Suga.
  -  Én mindent tudok. – mondta sejtelmesen a lány. – Na meg. Mi másért jöttetek volna?
Egymásra néztek a fiúk.
  -  Na? Mi az ügy?
  -  Ki ő? – nyújtotta át neki a képet a vezér.
  -  Csak ennyi? – csalódottan sóhajtott. – Amúgy ennek már ára van.
  -  Hogy mi? – háborodott fel RapMon. – Az előbb még azt mondtad „Csak ennyi?”
  -  Igen. De már sokszor segítettem neked. Valamit valamiért. Senkinek sem dolgozom ingyen.
  -  Mennyit akarsz?
  -  Nem pénzre gondoltam.
  -  Akkor?
  -  Vegyetek be engem is a buliba.
  -   Nem!
  -   Hát akkor vonszoljátok ki magatokat innen 5 másodpercen belül, információ nélkül! – emelte fel a hangját a csajszi a lépcső felé mutatva.
Mon elvette tőle a képet és elindult trappolva a kivezető út felé. A többiek is követték.
  -   Azt azért ne feledd, hogy én vagyok az egyetlen, aki segíteni tud nektek.
Megtorpantak a feljáró alján. Mély levegőt vettek és visszafordultak.
  -  Jól van. Benne lehetsz a küldetésben Kim.
  -  Tudtam, hogy megadod magad. – elégedett mosoly jelent meg az arcán. – Na add a pasas képét.
Visszaült asztalához és nekilátott a munkának. Pár perc múlva meg is találta azt, amit keresett.
  -  Meg is van az emberünk.
  -  Ki az? – bújtak mellé kíváncsian a fiúk. – Na?
  -  Jól van már. Csak adjatok egy kis szabad teret légyszi. – tolta el magától őket. – Nem kell a nyakamba mászni. – vett egy mély levegőt. – Szóval, ő egy veterán. A háborút túlélte, viszont a bal lábát elvesztette. Nyugdíjba vonult. A tartózkodási helyéről csak annyit lehet tudni, hogy az ország déli részén van.  A neve Jung Takeshi. Most olyan 50 év körüli lehet.
  -  Honnan szeded ezeket az infókat?
  -  Nem mindegy Jungkook?
  -  Honnan tudod a nevem?
  -  Már mondtam. – felállt az asztaltól és egy hatalmas széfhez sétált. – Én mindent tudok.
Majd rákacsintott az értetlenkedő fiúra. Elkezdett babrálni a széf zárjával. Egy utolsó tekerés után kitárult előttük a tartalma…
Mikor mindenki belépett a szoba méretű széfbe, csak tátott szájakat lehetett látni. A bent lévő polcok tele fegyverekkel, walki-talkikkal, kötelekkel. Egy árva íróasztal és egy régi szék volt bent csak, ami nem volt annyira meglepő.
  -  Mi ez a hely?
  -  A műhelyem, a fegyvertáram. a kincseim. Egyéb kérdés Suga?
  -  Ki vagy te?
  -  Kim Cathrine. – Suga megforgatta szemeit.
  -  Illegálisan vannak ilyen fegyvereid? – kérdezte Jin csodálva az egyik gépfegyvert. 
  -  Nem. Van engedélyem.
  -  Hány éves vagy te?
  -  18. miért?
  -  Azt meg hogy?
  -  Ti-tok! – elővett egy pár táskát és mindegyikbe egyformán pakolt dolgokat: stukker, zseblámpa, kesztyű, füstbomba, minikamera, nyomkövető, walki-talki. – Tessék! – dobott oda 1-1 táskát a fiúknak.
  -  Minek ez? – lepődtek meg.
  -  Holnap utazunk! Már foglalom is a jegyet.


2015. május 1., péntek

Anonymus 1.rész

Sziasztok!

Megérkeztünk hozzátok egy újabb BTS ficivel. Ez a történet 7 fiúról és egy lányról szól.A fiúk egy titkos szervezet ügynökei, akik a zsarnokokat távolítják el a Földről. Titokban, az árnyak mögött rejtőznek. A háttérben mozgatják a szálakat, majd lecsapnak a mit sem sejtő áldozatukra. A lány, név szerint Kim Cathrine… Róla inkább nem is mondok semmit… A történet során szépen fény derül a kilétéről…
Reméljük tetszeni fog. Jó olvasást!







- Hé Mon! Kellene egy kis információ a következő áldozatunkról. – ordibált a folyosóról Jimin a vezérüknek.
- Ki az? – ült le a fotelébe az említett személy.
- Passzolom. Csak egy képet kaptunk róla. – nyújtotta át a papírt.
- Hmmm… ismerek valakit, aki profi az ilyenekben.
A fekete autójukkal mind a 7-en elindultak ahhoz a bizonyos személyhez.
Egy régi, lepukkant, a várostól távol eső hotelnál álltak meg. Valamikor ez a hely még pompában úszott, ám az újabb, korszerűbb épületek miatt elfelejtődött. Az évek során a felirat leesett, a falakat megviselte a változatos időjárás, az ablakokat pókhálók csipkézték be.
- Biztos, hogy itt van az, aki tud nekünk segíteni? – bizonytalanodott el Jin.
- Valami vénember lakik itt? – újabb kérdés V-től.
- Egyáltalán, hogy a jó fenébe lehet itt lakni? – hangzott Jungkook érdeklődése is.
- Igen, biztos itt van! Nem egy vénember, meg fogtok lepődni- És majd meglátod. – válaszolt sorra a kérdésekre Mon.
Odalépett a kopott, roskadozó faajtóhoz és kinyitotta. A benti látvány viszont érdekes volt. A külső ellenére a beltér épségben volt. Semmi egyebet nem láttak, csak középen egy lépcsőt, ami egy hatalmas fémajtóhoz vezetett.  Ahogy felé sétáltak, a lélegzetük visszhangzott az üres térben.
- Mi ez a hely?
- Jó kérdés J-Hope. – kezdte RapMonster. – Régen szálloda volt. 20 éve bezárt. Rá 5 évre, egy kisebb kutatócsoport, akik mindenfélével foglalkoztak, átalakították a belsejét. Akkor került ide ez az ajtó és a mögötte lévő dolgok nagy része.. Ám őket elkapták, mert illegális tevékenységeket folytattak. Aki most itt van, 3 éve birtokolja a helyet.
- Jól informált vagy.
- Mindezt Ő mondta el nekem.
Az ajtó mellett volt egy kaputelefon.
- Hali! – szólt bele a vezér.
- Ki az? – hallatszott egy hang a készülékből.
- Monnie. És a társaim.
- Gyertek be.
Kattant a zár, és a szezám kitárult. Egy csigalépcső vezetett le a sötétségbe.