My world is overtuned 10.rész

Pár napra rá az új szabályok nyilvánosságra hozatalára:
- Szóval ezeknek a szabályoknak az eltörlésével akarod, hogy…?
- Hogy ne féljenek a vezértől! A barátjuk akarok lenni. Persze a tiszteletet elvárom. De nem akarom ostorral ütni őket, ha veszítenek. Vagy kirúgni, mert az erőviszonyok különbsége miatt alul maradtak a harcban.
- Értem. Na menjünk, már mindenki hazament.
- Én még maradok.
- Miért Nami?
- Elkértem az igitől az iskola kiadásait és bevételeit. Átnézem az elmúlt 6 évét és utána megyek. Jóéjt!
- Jóéjt. Főnök!
Minah befejezte az unalmas papírok átnézését. Ásított egy nagyot és elindult haza, ahol a kényelmes puha ágya vár rá. Éjfél körül lehetett. Megállt az iskola hatalmas fa ajtajánál és visszanézett:
- Tényleg a létra legalján van ez a hely. De ezen most változtatni fogunk! A bevételek kevesek a költségekhez képest. A befolyó pénz mind adomány a BSNy-től. A Bűnöző Sulik Nyilvántartásától. Viszont ez az összeg elmegy az óvadékokra. Ahogy elnéztem, még tartozásuk is van.
Éppen kilépett volna a szabadba, mikor valami hang szűrődött ki az egyik távoli teremből. Hősnőnk a fülére hagyatkozva indult el. Egyre hangosabban és hangosabban hallotta. Alig hitt hallásának. A zaj, amit hallott, egy selymes, szenvedélyes ének volt. Végighallgatta a dalt a halvány fényben úszkáló terem előtt. Mikor elhallgatott a muzsika kivágta maga előtt az ajtót és megdöbbenten nézett maga elé. Az iskola vezető emós csaja volt az. Hihetetlen, hogy ilyen tiszta és megnyugtató hangja van. Ridegnek és kegyetlennek mutatja magát, de a zord külső érző szívet takar.
- Ez az előbbi… ez.. tényleg te voltál?
- Kérem, ne bántson! Tudom, hogy ilyenkor már nem lehetek itt! Kérem, nézze el nekem! – majd letérdelt elé és a földre hajtotta fejét.
- Mit csinálsz? Állj már fel. Bolond vagy. – nevetett.
- De én megszegtem egy szabályt. Ezért büntetés jár. De kérem, ne üssön meg. Csak itt tudok énekelni.
- Nem akarlak bántani. Most komolyan. Állj már fel a földről. Vagy ha nem, akkor én is ezt fogom csinálni.
Elkezdett leguggolni, hogy ő is a földre hajthassa a fejét, de hirtelen felpattant a dalos emós és visszalökte.
- Kész!
- Amúgy, ha a szabályoknál járunk, akkor tényleg nem szegtél meg egyet sem. Átolvastam és az, amire te gondolsz az így szól: „Tanítás után, csak addig tartózkodhatnak az iskolában, amíg a Fejes ott van”. És tudtommal én még itt vagyok. Amúgy káprázatos hangod van!
- Tényleg? – pirult el.
- Igen! Miért vagy ilyen hűvös, mikor ekkora tehetséged van?
- Tegezhetlek?
- Persze.
- Mielőtt te lettél a góré, csak azokat tisztelték, akik kegyetlenek voltak. Nem akartam kispécizett lenni, ezért én lettem a piszkáló. Most, hogy eltöröltél jó sok szabályt a diákok felszabadultak és merik követni a szenvedélyüket. Tegnap láttam egy pár embert táncolni, ruhát átalakítani, festeni.
- Figyelj Jess! Szeretném a segítségedet kérni.
- Miben? És honnan tudod a nevem?
- Én vagyok a főmufti! Mindenkinek megtanultam a nevét. – vigyorgott, mint egy bolond. – Szeretném, ha segítenél az ifjú művészek felkutatásában. Az idén kitűztem magamnak 3 célt:
1. Pénzt szerezni az iskola felújítására!
2. Összekovácsolni a diákokat!
3. Megnyerni az ALL IN versenyt!
- Te megőrültél!
- Igen! Nem tagadom! Őrült és bolond vagyok, de tudom, hogy ez az iskola még arra is képes, hogy lehozza a csillagokat az éjszakai égboltról!
Megszeppenve nézett maga elé Jess. Még egy vezértől sem hallotta ezeket a szavakat egy mondatban. Természetesen beleegyezett a dologba.

My world is overturned 9.rész

-Légyszi Lola felvilágosítasz a vezér teendőivel kapcsolatban? – kérlelte Minah őt másnap, mikor elfoglalta helyét a privát szobájában.

-A lényeg, hogy irányítsd a sulit. Ha balhé van, tegyél rendet. Ha valamelyik diákot beviszik a rendőrségre, akkor neked kell elmenni, hogy miért van ott, és ha lehet, akkor neked kell kihozni onnan. De amúgy te döntöd el, hogy mit akarsz csinálni, miért vállalsz felelősséget, és hogy miért nem. Módosíthatod az iskola szabálykönyvét. Adhatsz ki suliszüneti napokat. Még az igit is leválthatod. Bár nem javasolnám, hiszen mindenki szereti a mostanit. A lényeg, hogy NE használd ki őket és NE legyél önfejű. Amit adsz, azt kapsz.

-Akkor, ha felhozom azt, hogy vegyünk részt az ALL IN versenyen, beleegyeznek?

-Kötve hiszem!

-Miért?

-2 vezérrel ezelőtt megpróbálták már. Bár ez úgy 6-7 éve volt. Katasztrófa lett az egész. Van vidi is. Megnézzük?

-Természetesen!

Bekapcsolták az ott lévő TV-t és behelyezték a lejátszóba a poros DVD-t. Tényleg katasztrófa volt úgy egy az egyben. Ám Minah inkább olyan elemző tekintettel nézte végig a régi felvételt. Miután végignézték az iskola bukását, hősnőnk nevetőgörcsöt kapott az ott látottak miatt.

-Na látod? Olyan rossz, hogy szinte már röhejes.

-Ki volt aki ezt az egészet összeállította?

-Egy profi producer. Sokat fizettek neki, mégis csak ennyit hozott ki. Szégyen. De a diákok is igyekezhettek volna. Volt benne egy vékony csajszika, aki simán megtudta volna csinálni azt a kibaszott spárgát.

-Tévedsz.

-Ha?

-Ha nem vetted volna észre, a lánynak be volt dagadva az egyik térde. Szerintem túlhajtották őket, ezért az izmaik feladták. A lánynak pedig megrándulhatott a térde, hiszen ha jobban megnézzük megint, észrevesszük, hogy a gerincével is gond van. Akinek pedig gerincproblémája van, az nehéz, nagy erőfeszítések során tudja csak megcsinálni a spárgát. Erre a lányra viszont rákényszerítették.

-Ezzel arra akarsz célozni, hogy…?

-Hogy mindenkinek más az erőssége. A rendező viszont ezt nem  vette figyelembe. Az a nyurga srác kibaszott jó hátra szaltót tudott volna, ehelyett beállították a piramis aljára, hogy megtartson 2 nála 3-szor nehezebb embert. Az egyik csaj átalakította a saját ruháját. Nagyon jó lett. Vele kellett volna megcsináltatni az összest. Bár ugye ez  rég volt, szóval ők már nem járnak ide. Tehát az első dolgom a diákok megismerése lesz. Na meg annak kiderítése, hogy ki miben jó. És ebben is fogtok segíteni.

-Miért is?

-Mivel ti már egész sok embert ismertek itt. Először velük akarok összebarátkozni. Majd azokkal akik az ő barátuk is és így végül az egész diákkal jóban leszek.

-De azt ugye tudod, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.

-Mert?

-Mindenkinél máshogy kell bevágódni. Ahhoz, hogy az egész iskola barátként tekintsen rád, sokoldalúnak, pártatlannak, kegyetlennek, megértőnek és még sok másnak is kell lenned egyszerre.

-Menni fog! Amúgy ahhoz, hogy megváltoztassak valamit a suliszabályzatban, ismernem kell a régit. Hol van?

-Az íróasztalod bal oldalán a legalsó fiókban.

Min kihúzta az említett tárgyat. Egy kis jegyzetfüzet volt benne, ami már eléggé meg volt viselve. Ekkor megszólalt a tanítás kezdetét jelző csengő.

-Uhh… Majd órák után átnézem.

-Miért pont akkor? Te vagy a vezér! Ha nem akarsz, nem kell bemenned. Na meg foghatod arra is, hogy most vagy először a vezéri posztban és ismerkedsz a sulival. Szétnézel a helyen, mert most úgyis nyugi van.

Hősnőnk megfogadta barátja javaslatát, és az egész napot a szabályzat megismerésével és változtatásával töltötte.

-Na mire jutottál Nami?

-Sziasztok! Milyen volt a napotok?

-Szar! – Huppant le Jake az egyik fotelbe.

-És neked Lol?

-Elment. Na muti mit alkottál.

Ha a Főnök odamegy hozzád, te letérdelsz a földre, meghajolsz és addig úgy maradsz, míg Ő azt nem mondja, hogy felállhatsz!  -TÖRÖLVE -

Ha a Főnök beszól neked, te megcsinálsz 100 fekvőtámaszt! -TÖRÖLVE -

Ha a Főnök nem jön suliba, kötelességed valamilyen módon kapcsolatot teremteni vele és megtudni a hiányzása okát. Bocsánatot kérsz és veszel neki egy hatalmas csokoládékból összeállított ajándékkosarat! -TÖRÖLVE -

Ha az iskola veszít valamilyen versenyen, akkor a résztvevőknek kötelességük a Főnök privát szobájában megjelenni és alázatosan 10 korbácsütésért könyörögni! -TÖRÖLVE-

Ha az iskolán kívül bandaharcba keveredik/keverednek és veszítenek, akkor azonnali hatállyal ki van/vannak rúgva! -TÖRÖLVE-

My world is overturned 8.rész

-Mi ez a nyüzsgés skacok?

-Ma van a választás! – Vágta rá izgatottan Jake.

-Siess Minah, ha te is indulni akarsz. – Lökdöste előre a nagy tömegben Lola.

-És te nem akarsz indulni Lol? Neked nagyobb esélyed van. – Érdeklődött hősnőnk.

-Nem-nem. – Rázta meg a fejét. – Nekem elég a tanárság és a tisztelet, de ha akarod, akkor lehetek az alvezéred.

-De még meg sem nyertem!                                                                 

-Minden meg van benned, amire ennek a sulinak szüksége van. És fizikailag is erős vagy. Amúgy sem szeretek verekedni. Egyébként, ha veszítesz és a nép nincs megelégedve a győztessel, akkor az indulóknak ki kell tölteniük egy pályázatot, és a diákok e szerint döntenek. De a lapra nem mesét kell írni, hanem kész tényeket. Mert a győztes pályázatát sokszorosítjuk, kiosztjuk a tanulók között, kitűzzük az iskola minden szegletében és keményen elvárjuk az ott leírtakat, megígérteket. Állj be a sorba, nekem jelenésem van. Drukkolok!

Lola keresztezte ujjat majd a főaula szélén álló magas állványra felment, kezébe dobtak egy mikrofont és belekezdett szövegébe:

-Halló-halló diákok! Mindenki itt van? Mint minden éven, most is eljött a választás napja!

-Hurrá! Ez az!

Mondta az összetódult tömeg.

-Az éven is én vezetem és felügyelem a harcot. Ezen a versenyen a szavam szent! Aki ellenszegül a parancsomnak az megkapja a magáét TŐLEM! Idén is van egy jó pár jelentkező. És köztük, ami elég szokatlan, sok újonc is van. Hát… csak gratulálni tudok a bátorságotokért. DE minden szabály ugyanúgy vonatkozik rátok, mint a régiekre. Mint mindig, most sem vállalunk felelősséget a sérülésekért. 100 szónak is 1 a vége, szóval tisztességes harcot vívjatok.  KEZDŐDJÉK HÁT A CSATA!

Hangos ujjongás és tapsvihar tört ki, majd az aula közepén álló hatalmas valamiről lerántották a leplet.

-Na jelentkezők ez a ti harcteretek. – Mutatott az óriási ketrecre. – A szabályok egyszerűek.

1.       2 ember megy be egyszerre. Őket sorsolás során választjuk ki.

2.       Ha én azt mondom, ÁLLJ, ti befejezitek a küzdelmet.

3.       Ha valaki fel akarja adni harc közben, lengesse meg az oldalára kötött piros kendőt a magasban és kiabálja: FELADOM! HA az ellenfele ez után is támad, az automatikus kizárást von maga után.

-Most, hogy ismertettem ezt veletek, az első páros… Nahát.. az egyik elsősnek nem kedvez a szerencse. Már sajnálom őt. Tehát az első páros: Lee Kioya és a vasgyúró!

Mikor Minah meghallotta, hogy az egyik sorstársa nevét mondták, nagy kő esett le a szívéről. Természetesen a vasgyúró lett a győztes. A harc nem tartott sokáig. Épphogy csak elkezdték.

-Hát igen gyerekek! Ez nem volt meglepő. Na nézzük kik a következők. Minah Rose és a mostani vezér! Remélem ti nem fogjátok ilyen könnyen befejezni és tényleg harcolni fogtok a vezéri címért.

Hősnőnk remegve indult meg a ketrec felé. Az ajtó előtt gyökeret vert a lába. Jake hangja zökkentette vissza a valóságba:

-Sikerülni fog, csak higgy magadban!

-KEZDŐDJÉK A HARC!

-Mivel udvarias vagyok, ezért meg engedem , hogy a hölgy kezdjen.

-Udvarias, vagy csak berezelt és nem tud megmozdulni.

-Ja, mert pont egy ilyen törpe pulyától fogok félni.

-Majd akkor is ezt mondd, mikor elpicsázlak te barom!

-Befejeznétek a  dumát? Vagy csak száj karatézni jöttetek? Ha nem, akkor gyorsan fogjatok hozzá a harchoz, vagy előveszem az ostorom. És csak szólok, hogy újat vettem! Szóval ez már jobban csíp! RAJTA! – hallatszott L szájából ismét a végszó.

Min nem tétovázott sokat. Elkapta Raven kezét, kicsavarta, háton vágta, majd gyomorszájon térdelte.

-Wow! Ez kemény kezdés volt. – tudósított Lol. – Vajon erre mit válaszol a vezérünk?

Raven behúzott egyet áldozatának és egy határozott mozdulattal a ketrec oldalához lökte. Min letörölte szájáról a vért, majd egy gúnyos mosoly kíséretében így szólt:

-Csak ennyit tudsz?

Tudni illik, hogy a főnök nagyon ingerlékeny típus volt. Mérgében nekirontott a tántorgó lánynak és sorra mérte rá ütéseit. Raven megfogta Minah kezét, átlendítette a válla fölött majd teljes erőből földhöz vágta. Tisztán lehetett hallani Min gerincének ropogását.

-Uhh! Ez tuti fájt. Tudod folytatni?

-Naná! – Állt fel határozottan. – Fejezzük ezt be. Kicsit elhúzódott.

Vetett egy gyors gyilkos pillantást prédájára, behúzott neki, oldalon térdelte, könyökét a hátába fúrta és végső döfésként gyomorszájon talpalta a sarokba szorultat.

-Ismerd meg ellenfeled, aztán támadj! Ezt jól jegyezd meg, VOLT vezér!

-Véget ért egy izgalmas harc. A győztese az újonc Minah Rose.

A diákok megdöbbenve nézték a harcosokat. „Egy lány erősebb a nagyra becsült vezérükkel szemben?” Kavargott mindenki fejében a kérdés.

-Mikor valaki legyőzi az előző főmuftit, meg szoktam kérdezni, hogy akar-e még valaki harcolni. Szóval? Van valaki, aki kiáll Rose ellen?

A versenyzők válasza határozott és egyhangú volt.

-Ha így állunk, akkor köszöntsétek az új vezérünket! Minah Rose-t! Gyere ide fel, hogy mindenki hűséget fogadhasson neked.

Min felment Lola mellé az állványra. Mindenki letérdelt és esküre emelte a bal kezét, a jobbat pedig mellkasára helyezte.

„Esküszünk neked új vezérünk, minden szavadnak engedelmeskedünk. Megteszünk mindent, amire kérsz. Akár életünket is feláldozzuk tiédért. Ha mégis ellenszegülnénk parancsoló szavadnak, TE küldj minket a pokol legmélyebb bugyraiba.”

My world is overturned 7.rész

Az első nap. Még mindig megbámulnak.

-Nézzük csak ezt a térképizét. Hmm… Az első órám a 3. épület 2. emeletén a C teremben lesz. Ááá… Akárhogy nézem ezt, nem tudok belőle kijönni. Francba!

Összegyűrte majd földhöz vágta a papírt és elkezdett rajta taposgálni.

-Hé cica! Nyugi van! – Odament hozzá egy fekete hajú, jóképű srác és átkarolta a vállát, majd a fülébe súgta. – Majd én segítek.

-Takarodj a közelemből te perverz barom!

Majd egy barna hajú, műveltnek tűnő, csinos lány behúzott egyet a srácnak, aki ettől felkenődött a falra.

-Normális vagy te banya? – Pattant fel a földről.

-Tán kérsz még egyet?

Lépett oda a lány a fiúhoz. A srác megrázta a fejét és Minah felé fordultak.

-Most pedig kérj tőle bocsánatot! –Nyomta le a csávó fejét.

-Bocsánat!

-Na így már más. Amúgy én Lola Akata vagyok, ez a tökfej itt mellettem pedig Jake. Egy idióta, szóval ne foglalkozz vele.

-Én Minah Rose vagyok. Tudnátok nekem segíteni?

-Persze Nami.

-Nami?

-Igen. A Minah szótagjai felcserélve. Engem hívj nyugodtam Lolának, Lol-nak, L-nek.

-Vagy banyának. – Vágott a szavába Jake. – Ha viszont már itt tartunk, Jake, Jacko, J.

-Vagy vadbarom!

-Hahaha… Ti mindig így civakodtok?

-Nos, akkor körbevezetünk.

Hatalmas az iskola. 3 épületből áll. A középső az 1-es, a bal a 2-es és a jobb természetesen a 3-as. Minden épület 3 emeletes és minden emeleten 3 terem van. Kivéve a középső. A középső 4 emeletes, mert a 4. emeleten van az igazgatói és a vezér privát szobája. És ebből az épületből lehet feljutni a tetőre is. Útközben tájékoztattak arról is, hogy milyen a rendszer, kikkel érdemes barátkozni, kikkel kell vigyázni. A suli klikkjeiről is beszéltek nekem és, hogy hol fogom őket megtalálni, ha segítségre lenne szükségem.

-Mentünk egy kört, de megérte. – Mondta Jake.

-És itt a terem, ahol órád lesz. – Mutatott egy ajtóra Lol.

-Le fog szidni a tanár? Hiszen késtem. – Kérdezte ijedten Minah.

-Nyugi. Ez a tanár nem olyan. És nekem is itt lesz órám.

-És Jake?

-Nekem az 1-es épületben van jelenésem.

-Értem.

-Nah induljunk. – Mondta Lola.

Bementek a terembe. Lola beállt a tanári asztalhoz és hozzákezdett a  „beszédéhez”:

-Sziasztok gyerekek ő itt Minah Rose. – Minah felé fordult. – Kérlek, ülj le az ablak mellé. – Majd visszafordult és folytatta. – Mivel ez egy matek óra, arra a körömlakkra nem lesz szükséged Diana. Hol is fejeztük be?

Az óra úgy ment, mint egy normális tanóra, ami persze fura volt, hisz ide rosszcsontok járnak. Ám Minnek nem ez volt az érdekes része. Tanítás után a főaulában:

-Na? Leszidott a tanár Min? – Kérdezte szarkasztikusan J.

-Ezt miért nem mondtátok? Lola te nem is nézel ki húszon X évesnek.

-Állj- állj- állj! Ki mondta, hogy annyi vagyok? Hm? 16 éves vagyok.

-De akkor hogy-hogy tanítasz?

-Na ez jó kérdés.

-Lol egy lángész! – Jelentette ki Jacko. – De tényleg. Nagyon okos és erős is. Múltéven elment egy egyetemre és 1 év alatt lediplomázott. Ezért tisztelik annyira a diákok. Persze, mint mindenhol itt is van kivétel. De félnek is tőle, mert nagyon erős. Ezért normálisak az óráján. És nagyon jól tanít. Mindennapi példákat hoz fel a sulinkból.

-Jaj ne hízelegj már te törpe. – Állította le őt Lol.

-De ez nem hízelgés, hanem az igazság. Te is tapasztaltad nem? Min!

-Ühüm! Jó tanár vagy.

-És barátnak sem az utolsó. – Tette hozzá Jake.

-Amúgy mihez akarsz kezdeni itt a suliban?

-Hm?

-Úgy értem, hogy mi a célod? Sokan rejtegetik, de vannak „titkos” képességeik?

-Titkos?

-Igen. Van aki nagyon jól énekel, klassz ruhákat készít, sok hangszeren jól játszik, jól táncol, stb.

-Én a suli vezére akarok lenni! – Jelentette ki büszkén.

-Hahaha~ Nagyon vicces vagy Nami.

-Ez nem vicc.

-És mihez akarsz kezdeni, ha az leszel?

-Először is, változtatok a suli rendszerén. Majd megkeresem ezeket a rejtett tehetségű embereket. És ha jól hallottam, akkor van egy ALL IN verseny a suliknak, ahol énekelni, táncolni, zenélni és ruhát tervezni kell. A győztes pedig busás jutalmat kap. A célunk annak a megnyerése lesz.

-Célunk?

-Igen. Az egész suli célja. Most klikkek vannak, de én majd összehozom ezeket, és egy nagy összetartó egységet fog alkotni a diákság.

My world is overturned 6.rész

14 éves voltam. Kicsit hamarabb léptem a lázadó korszakomba, mint a többi tizenéves. Egyik este nem mentem haza, mert a közelben volt egy streetbox. A streetbox egy legális utcai verekedés, ahol a már régen megalakult bandák a nézők, és olyan mebrek harcolnak, akik valamelyikhez csatlakozni szeretnének. Én személy szerint nem akartam egyikhez sem, csak jó mókának tartottam. Mikor odaértem a "válogatás" helyszínére, egy kicsit megijedtem. Mert végülis ez a streetbox a csapatok toborzóeseménye is egyben. Imádtam harcolni akkoriban és egész jó is voltam. Mindig egy szegény táblát akartam kidönteni a helyéről. Beálltam hát a sorba. Mikor már csak egy lépésre voltam az aréna kapujától, megremegtem egy kicsit. Elémnyújtottak egy papírt, amit alá kellett írnom, hogy saját felelősségre megyek be oda, és nem hibáztathatok vagy hibáztathatnak senkit, még akkor sem ha meghalok.

-Na nyomás kisanyám!!!

Hallottam, majd belökött a ketrecbe egy ember. A streetbox egy kegyetlen "verseny" volt. Nem számított, hogy férfi-e vagy nő, gyerek vagy felnőtt. Mind egyre ment: nyersz vagy meghalsz. Az ellenfelem egy magas, hatalmas darab fickó volt. Sajna az erőm nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzem. Inkább kikerültem a támadásait, így ő tett kárt saját magában. Ennek hála győztem. Mikor már vége volt ennek az egésznek, odajött hozzám egy banda, és felajánlották, hogy csatlakozhatok hozzájuk.

-Bocsika srácok, de én ezt nem gondoltam komolyan. És amúgy is. 14 vagyok, suliba járok. Nem tudnék mindig veletek lógni. És a priusz sem hiányzik.

-Mi nem olyanok vagyunk mint a többi. Inkább olyanok vagyunk, mint egy baráti társaság. Elég, ha csak párszor vagy velünk. És te is jól járnál vele!

-Mint például?

-Ha valaki szekál, akkor szólsz nekünk és elintézzük. Persze nem úgy, hogy kinyírjuk vagy megverjük. Vagy bármi baj van szólhatsz nekünk. Mindent elmondhatsz ami a szívedet nyomja. Otthoni problémák, barátok. Olyanok lennénk mint egy második család. Na?

-Okés! De most már megyek, mert reggel van és a szüleim biztos aggódnak.

-Oké. STREEL! 13. sikátor! Este 10! Szia!

-Sziasztok!

Mikor hazamentem, mindent elmondtam otthon, de a szüleim nem voltak rám mérgesek.

-Nem csináltál semmi rosszat kicsim.

-Igaza van édesanyádnak! Nekünk csak az a fontos, hogy boldog légy.

Tehát csatlakoztam a STREEL-hez. Az elején nem voltam olyan sokszor velük, majd egyre többet és többet találkoztunk. Persze a sulit sem mellőztem és a jegyeim sem romlottak. Sőt, még javultak is. Emellett, még megtanítottak olyan dolgokra, amiknek a hasznát most fogom a legjobban venni: szlengek, visszaszólások, önvédelem. Mikor már szépen összekovácsolódtunk, elkezdtünk mozgolódni. Olyanok voltunk, mint egy modern Robin Hood. A gazdagabb emberektől loptunk, és az árvaház, öregek otthona és egyéb intézetek adománygyűjtő ládájába tettük. Egyszer 2 társunk lebukott. Mármint, hogy kiderült, hogy a STREEL mindig adományozik az árvaháznak. Ezután néhány nappal az egyik árva kislány és egy idősebb árva kisfiú eljött a területünkre, és megköszönték az adományokat. És hoztak köszönetképpen nekünk házilag készített kókuszkockát. Mondták, hogy megtartják a titkunkat. Érdekes volt a STREEL, mert bár mindenhol ott hagytuk a jeleinket, mégsem köröztették a bandát.

De sajnos, mint minden jónak, egyszer ennek is vége lesz. Az, aki megölette a szüleimet, feljelentett engem azzal az okkal, hogy én megkíséreltem az ő megölését. Persze erre semmi bizonyítéka nem volt, na meg ugyebár ezt az egészet csak kitalálta. Mivel pénzesek voltak, nem is volt kérdés, hogy rács mögé juttat-e!

-Most mihez akarsz kezdeni? - kérdezte a STREEL vezetője.

-Semmihez... Így is-úgyis veszítek... nincs hatalmam a pénz felett.

Másnap a bíróságon, mikor épp kimondták volna az ítéletet, berontott a második családom, és magukra vállalták az egészet. Mivel nem volt semmi bizonyíték, ezért a beismerő vallomás volt a döntő.

-Nem ő volt. Mi voltunk. És már rég nem a banda tagja. Azt mondta a perelő, hogy ez egy hete volt. És, hogy Minah a STREEL kendőjét viselte a fején. Minah-t 1 hónapja kitettük a bandából, mert sokat nyavalygott, és akkor el is vettük tőle az összes cuccot, ami a bandához kötötte. Már egyszerűen nem bírtuk ez a kiscsajt.

-Srácok... - néztem könnyes szemmel feléjük.

-Igaz ez? Minah Rose.

Ránéztem a megmentőimre, akik bólogattak, hogy mondjam azt, hogy "Igen! -Igaz! Minden úgy történt, ahogy ők mondták"!

-Igen!

A bíró ütött a kalapáccsal. Ütött a STREEL tagok utolsó szabad órája. 2 év szabadságvesztést kaptak. Kint a bíróság előtt:

-Úgy sajnálom srácok.. - bőgtem - minden bajt én hoztam a fejetekre.. Miért nem mondtátok ti is, hogy én voltam?

-Milyen családtag az, aki feldobja a másikat? Na gyere ide öleljünk meg!

Mindenki megölelt, én pedig csak sírtam és sírtam és folyton azt hajtogattam nekik, hogy bocsánat, bocsánat. Mindig volt valaki, aki meglátogatta őket: árvaházból, öregek otthonából. Mindig vittek nekik normális, főtt kaját. Persze én is meglátogattam őket minden nap és vittem nekik édességet, meg amit szerettek. Ahányan voltak, annyiféle étel volt a kedvencük.

Az éven fognak szabadulni. Majd, szeretném őket meglátogatni még ebben az esztendőben.

-Nos ennyi lenne az én kis egy évem története. Így belegondolva nem is olyan szörnyű, csak az a része, amikor miattam ülnek 2 évet.

-Nem te tehetsz róla.

Nyugtatgatták Minah-t a srácok, mikor látták, hogy egy árva kis könnycsepp legördül a gyönyörű pofikán.